Néhány éve a legtöbb embernek még csak álom volt az okostévé, ma azonban tucatjával állnak ezek az eszközök a boltok polcain. Magával az okostévé gondolatával nem lenne probléma, hiszen rengeteg problémára kínálnak megoldást, a manapság kapható tévék azonban nem hogy nem okosak, egyenesen buták. A legtöbb esetben jobban járunk, ha a smart funkciók helyett egy set-top boxot használunk erre a célra.
Okostévék egy ideális világban
A Smart TV fogalom bevezetésekor a legfőbb alappillér az internethez való csatlakozás volt. Vannak beépített alkalmazások, amelyek kihasználják a világháló nyújtotta lehetőségeket, mint a Youtube vagy a Netflix, de általában böngészőt, Facebookot, Twittert, esetenként pedig egy Angry Birds-öt is találunk. Ez elméletben remekül hangzik. Egyszerűen felmegyünk a tévével a netre és kedvünkre böngészünk a cicás videók közt anélkül, hogy bármilyen extrára lenne szükségünk. Nincsenek fölösleges dobozok vagy kábelek, amivel még egy kis pénzt is megtakarítunk.
A probléma forrása
Az igazság az, hogy a valóságban nem pont így működik a dolog. Az okostévék szoftverét általában maguk a gyártók, a Samsung, a Sony vagy az LG fejlesztik, és bizony egyik sem hibátlan. A kezelőfelület átláthatatlan, könnyen összezavarja a felhasználót. Az egyes menüpontok használata egy Magic Remote-tal még csak-csak működik, de egy hétköznapi távirányítóval kínszenvedés. Ez meglátszik a statisztikákon is. A kimutatások szerint tavaly mindössze a felhasználók 10%-a használta a tévébe épített böngészőt, és zenét is csak 15%-uk hallgatott valamilyen online szolgáltatás igénybevételével.
Az idő múlásával a tévék tovább veszítenek a potenciáljukból. Frissítések hiányában egy idő után egyre több szolgáltatás válik elérhetetlenné, nem mennek majd az új videós felületek, sőt, az is elképzelhető, hogy egyes megoldások teljesen elérhetetlenek már a rajtnál is. Még ha elérhetőek is az adott szolgáltatások, a kezelőfelület nehézségeivel és a gyatra frissítésekkel meg kell majd küzdenünk.
Tervezzünk hosszútávra
Az ember általában nem akar évente tévét venni, egy készüléknek célszerű 5-10 évet kibírnia a nappaliban, ennyi ideig pedig biztosan nem lesz naprakész a tévénk szoftvere. A gyártóknak persze az a céljuk, hogy 2-3 évente új eszközt vásároljunk, de ezt a legtöbben nem engedhetik meg maguknak. Az okostévék bevezetésével sikerült elérniük, hogy ne csak a hardver, hanem a szoftver miatt is aggódnunk kelljen, ami újabb ok arra, hogy sűrűbben váltogassuk a készülékeinket.
A legcélszerűbb, ha "buta" tévét veszünk, ám mivel ilyeneket ma már nem igazán kapni, egyszerűen csak hagyjuk figyelmen kívül az okostévé extra funkcióit, és vásároljunk egy set-top boxot. Ezeket olyan gyártók állítják elő, akiknek fontos a szoftver és a felhasználói élmény, ezért folyamatosan érkeznek a frissítések, ráadásul az áruk sem horribilis.
Itt már rengeteg lehetőségünk van. Választhatjuk a Roku-t, az Apple TV-t vagy a Chromecastot is, egyikkel sem igazán tudunk mellényúlni. Mivel ezek mindegyike 50-100 dollár között mozog, valószínűleg nem kell hónapokig gyűjtenünk a megvételükhöz, így ha esetleg megunjuk valamelyiket 1-2 éven belül, elég ezt kicserélni, nem kell egy teljesen új tévébe beruházni.
