Évtizedek teltek el az akkor még fekete-fehér televízió első kereskedelmi adásai, azaz az 1930-as évek után, mire rendszeres tévéadásokra került sor Európában is. Aztán 1954-ben Amerikában bevezették a színes NTSC rendszerű sugárzást, aminek európai megfelelője kicsit később a SECAM és PAL norma lett, területtől függően. A hatvanas évektől napjainkig az adás elméleti minősége nemigen változott, persze a tévékészülékek és jelfeldolgozó technológiák egyre jobbak lettek és megjelent a kábeles, valamint a műholdas közeg is. Közben a szerencsésebbek már videó szalagra (VHS) vehették a színes mozgóképet és az akár sztereó hangot, kiegészítve vezérlőjelekkel és Teletext rendszerrel. Mégis, maga az adás és annak információtartalma nem változott érdemben vagy félszáz éven át. Most itt van valami új, amire fel kell készülnünk, ami fáradtságba, egy kis utánjárásba és a legtöbbször pénzbe is kerül, miért is csináljuk ezt?
Zsúfolt lett a végtelen ég
Nem igazán látjuk át, de sugárözönben élünk, jobban, mint valaha. A Föld felszínén, a légkörben használható frekvenciák komoly természeti-tömegkommunikációs erőforrások, melyek használatát nemzetközi szerződések szabályozzák. A határközeli adóknak ügyelniük kell arra, hogy csak a megegyezés szerinti erősséggel adjanak, hogy ne zavarják meg a tévézést-rádiózást a szomszédos területeken. A rádió adásoknál sokkal több helyet foglalnak a tévéműsor sugárzások, és persze pár évtizede csatlakozott ehhez a mobiltelefon majd a mobil internet is (a felsorolás persze nem teljes.) A lényeg, hogy nagyon is meg kell gondolni, hogy milyen frekvenciasávokban mi történik és hogy azt mire használjuk.
A készlet pedig nem igazán bőséges, mivel az ország területe csak több tucat toronnyal fedhető le és a rendszernek kezelnie kell az átfedéseket is. Az itthoni három analóg tévécsatorna mindegyike egy-egy sávot foglal le, analóg technológiával nem lehet kigazdálkodni jelentősen többet. Erre egyik megoldás a kábeltévé, mely hazánk legkedveltebb tévés közege, a drót rádiófrekvenciás „kapacitása” ugyanis többszöröse a légtérének, csak épp nem éri meg a legkisebb faluban is kiépíteni. A földfelszíni sugárzásban – ahogy más technológiák, pl. a műholdas esetében – csak úgy nyílik mód a továbblépésre, ha sávszélesség-takarékosabb, digitális megoldás után nézünk. Nem mellesleg a csatornakincsek optimálisabb kihasználása gazdaságosabb tévé szolgáltatást eredményez, azaz olcsóbbá teszi a rendszer működtetését, kevesebb torony, berendezés és energia kell ugyanannyi információ átviteléhez.
Digitális, tehát jobb? Ezúttal igen.
Digitális jelekre szinte minden típusú információ leképezhető, gondoljunk csak arra, hogy ugyanazzal a PC-vel mennyi mindent el lehet végezni, szöveget, hangot, videót nézhetünk-szerkeszthetünk rajta, ugyanarra a hardverre alapozva. A digitális (diszkrét) jel csak előre meghatározott, a szomszédos szintektől jól elkülöníthető értékeket vehet fel, így az adó és vevő közötti zavarokat és pontatlanságokat a diszkrét lépcsők elnyelik. A jeltovábbítási hibák hibajavító kódokkal több szinten kiszűrhetők és korrigálhatók és az átvitel sikere pedig mindig egyértelmű: egy-egy adatcsomag vagy átér a túloldalra, vagy nem. Míg az analóg adás havazik, serceg, vibrál vagy szellemképes, addig a digitális tévé rossz jelminőség mellett legfeljebb kihagy, kockáz, de ha megvalósul az átvitel, akkor tökéletes a kép és a hang.
Nem csak a zavarmentesség, hanem általában a képminőség terében is könnyű szintet lépni egy digitális adásrendszerben, így a DVB-T-ben is, a standard analóg adásnak megfelelő 720×576-os felbontástól a Full HD-ig (1920×1080) nyújtózkodhatunk jelenleg, ami mintegy négyszeres javulást jelent a részletesség terén. Mivel a kép és hang is digitális adatfolyamban (MPEG Transport Stream) utazik, ezért tartalmilag, veszteségesen is tömöríthető. Itthon az MPEG-4 tömörítést alkalmazzák, amivel azonos felbontás és képminőség mellett 8-10-szer annyi tévécsatorna sugározható egyazon frekvenciasávban. Persze a HD anyagok kétszer-háromszor akkora hányadot igényelnek, de még így, nagy felbontásban (jelenleg itthon az 1440×1080 képpont az általános) is négy-ötször helytakarékosabbak, mint a standard adás volt. A frekvencia készlet kihasználását illetően ilyen körülmények mellett egyenesen felelőtlenség lenne nem továbblépni.
Persze a tévénéző is profitálhat a váltásból. A legalapvetőbb esetben, ha pusztán kiegészíti meglévő tévékészülékét és antennáját egy set top boksz egységgel, akkor is sokkal jobb képminőségben tévézhet, mint tehette azt az analóg vétellel. Ehhez hozzájön, hogy az eddigi három ingyenes analóg csatorna helyett hét DVB-T műsorcsatornát kap, illetve előfizetési lehetőséget összesen 23 prémium csatornára. Aki eddig szerette a Teletextet, az gyorsabban böngészheti digitális alapokon és most már műsorújságot sem muszáj venni, a DVB-T adásban benne van a teljes menetrend, ajánlókkal, extra információkkal együtt. Az elektronikus műsorújságban (EPG – Electronic Program Guide) nem csak párhuzamosan áttekinthető a csatornák programja, de egy-két gombnyomással előírható a készüléknek, hogy a kiválasztott programot vegye is fel USB meghajtóra (PVR funkció). Vége a VHS-es idők fárasztó és pontatlan időpont beállítgatásainak. Az USB-s pendrive vagy merevlemez forrásul is szolgálhat médialejátszáshoz, fotók, hanganyagok és videók is lejátszhatók már sok alsó árkategóriába eső beltéri DVB-T egységen is.
Akárcsak a DVD vagy Blu-ray, úgy a DVB-T esetében is biztosított a több hang- és feliratsáv sugárzásának lehetősége. Ezt minden készülék lekezeli, ha idegen nyelvű film megy és a műsor tulajdonosa biztosítja a feliratokat, szinkron sávokat, akkor azok kiválaszthatók a vevőkészülékeken. A műsorújság segít, hogy mely műsorokhoz állnak rendelkezésre ilyen opciók.
Jön a DVB-T2
1997-ben az Egyesült Királyságban került sor az első DVB-T sugárzásra. Azóta nem telt el éppen hosszú idő, de már meg is jelent a szabvány utódja, a DVB-T2, mely arra hivatott, hogy a rendelkezésre álló frekvencia-erőforrásokat még optimálisabban használhassák ki az egyes országok. Ennek érdekében rugalmasabb lett elődjénél, egyidejűleg több stream is továbbítható rajta, emellett mind a moduláció, mind a kódolás (tömörítés) változhat az adás során. Fejlettebb hibajavító eljárásokat támogat, így összességebben kevésbé érzékeny a zavarokra és valamivel jobban kihasználja a rendelkezésre álló sávszélességet.
Több cikkünkből is tájékozódhatnak azok, akiket részletesen érdekel, hogy milyen kiadásokkal, nehézségekkel járhat a digitális átállás illetve analóg lekapcsolás.
