Játék az élet
Játékra szánt gépet építeni egyszerű feladat – „mindössze” egy nagy rakás pénzre van szükségünk, amit aztán a boltban bivalyerős hardverekre válthatunk be, és már indulhat is a csata vagy az autóverseny. Igen ám, de legtöbbünknek a pénz mint legfontosabb hozzávaló csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, tehát jól meg kell fontolni, mit vegyünk. Új gép vásárlása előtt mindenki meghúz egy felső határt, amelynél többet semmiképpen sem szándékozik elkölteni. Ekkor az a legfontosabb, hogy a lehetőségekhez mérten összhangba hozzuk az egyes hardverelemeket, hiszen mit sem ér a rengeteg memória, a csúcsprocesszor és a remek alaplap, ha a megfelelő grafikus kártyára már nem futja a keretből.
Éppen ezért a tervezés fázisában próbáljuk megtalálni az egyensúlyt a grafikus kártya és a processzor között. Nagy általánosságban (főleg játékgépek esetében) azonban igaz az, hogy egy erősebb grafikus kártya -- gyengébb processzor páros többet ér, mint ennek a fordítottja. Ennek az a magyarázata, hogy a játékok többsége inkább a grafikus kártyát mozgatja meg, mintsem a processzort -- ezt azonban semmiképp se értelmezzük túl tág határok között, beszerzéskor mindig törekedjünk az egyensúlyra. Grafikusvezérlő-minimumnak nyugodtan vehetjük az Ati oldaláról a Radeon X1600Pro-t, az NVIDIA táborából pedig GeForce 7600GS-t. Mindkettő ára bruttó 30 000 forint körül alakul –- ezeknél gyengébb kártyával nem érdemes játékosgép építésébe fognunk.
Kettőt kap - de mennyit fizet?
A változások korát éljük, az utóbbi egy-két évben virágzik a dualizmus a processzorok és grafikus kártyák terén. A „több jobb” elv alapján az új processzorok kivétel nélkül kétmagosak, de az SLI és CrossFire technológiáknak köszönhetően már grafikus kártyából is használhatunk kettőt egyszerre, megtöbbszörözve ezáltal a megjelenítés sebességét. Minden kétséget kizáróan ezek a fejlesztések tényleg hasznosak, és valóban a játékosok javát szolgálják -- mégis óvatosan kell eljárni az újdonságok megvásárlásakor. A kétmagos processzorok előnye ma már szinte vitathatatlan, ám a grafikus kártyák terén nem ilyen egyértelmű a helyzet. Az SLI- és CrossFire-rendszerek hátulütője többek között a két kártya ára, valamint az ehhez párosított teljesítmény közötti viszony. Szinte minden esetben igaz, hogy két alsó vagy középkategóriás kártya árából vehetünk egy olyant, amelynek a teljesítménye hasonló, vagy még jobb is, mint a két kártyáé együtt. Értelemszerűen a felső kategóriára ez már nem igaz, hiszen ezek árából már akár két komplett irodai gép is összeállítható.
Nehéz tanácsot adni arra vonatkozóan, mikor érdemes új grafikus kártyába beruházni. A hardverek folyamatosan megújulnak, és a szoftverek követelményei is változnak. Ezért tehát nem létezik ideális időpont, amikor bővíteni érdemes -- jelen pillanatban is ez a helyzet. Egyik felünk arra int: most nem kellene befektetni csúcskártyába, inkább várjuk meg a Windows Vista és a DirectX 10 megjelenését. Másik felünk viszont igenis javasolja a megújulást, hiszen a Vista megjelenése még csak jó pár hónap múlva várható, továbbá a DirectX 10 képességeit kiaknázó játékprogramok sem fognak hirtelen tömegesen megjelenni.
Persze ne gondoljuk, hogy játszani kizárólag csúcskategóriás kártyával lehet. Igenis lehet gyengébb grafikus kártyával is, csak a megfelelő beállításokat kell használni –- éppen ezért ne csüggedjünk, ha nincs pénzünk a legjobbat megvásárolni.
Minden kétséget kizáróan a gyorsabb processzor jobb, de a csúcsmodellek a megfizethetetlen árkategóriába tartoznak. Ha új gépet rakunk össze, mindenképpen próbáljunk kétmagos processzort szerezni, mert a meghajtó- és játékprogramok is egyre inkább kihasználják ezek képességeit. Intel processzorból már egyébként sem érdemes egymagost venni, mert viszonylag olcsón –- pontosan 29 ezer forintért -- hozzájuthatunk a legkisebb kétmagos változathoz, a Pentium D 905-höz. Viszonylag alacsony, 2,66 gigaherztes órajele ellenére igen jó teljesítményt nyújt, és bizonyítottan rendkívül jó tuningpotenciállal rendelkezik. Ha már nem akarunk Pentium architektúrába fektetni, hanem a Core 2 Duot választjuk, akkor számítsunk rá, hogy a legolcsóbb E6300-as Core 2 Duo 55 ezer forintba kerül.
AMD processzort fontolgatóknak nem tudunk hasonló ajánlatot tenni. A legolcsóbb kétmagos AMD Athlon 64 X2 3800+ még mindig 48-49 ezer forintot kóstál, míg az egymagosok közül a 3500+ típust már 30 ezerért megvásárolhatjuk. Éppen ezért, ha a gép fő profilja a játék, inkább az egymagost válasszuk, és a 20 ezer forintos különbséget költsük a grafikus kártyára, ezáltal számottevő gyorsulást fogunk tapasztalni a megjelenítésben. AMD esetében mindenképpen az AM2 foglalat mellett tegyük le voksunkat a későbbi kompatibilitás érdekében.
Játékra nem érdemes alsókategóriás Celeron vagy Sempron processzort választani, bár kevés pénz esetén nincs más választás. A 3,2 gigahertzes Intel Celeron D már csak 17 ezer forint, míg ugyanezért az összegért AMD-ből egy 3000+ Sempront vehetünk. Ennél gyorsabb Sempront nem érdemes venni, ugyanis 20-22 ezer forintért már Athlon 64 3000+ -t is vásárolhatunk.
Rengeteget spórolhatunk, ha a processzort fogadó alaplapból nem a legdrágább, minden extrával felvértezett csúcsmodellt vesszük meg, mert ezek többségén olyan funkciók is találhatók, amelyekkel sosem fogunk élni (például ilyen céllal épített konfigurációban felesleges a FireWire-port, és -- ha nem szeretnénk kétkártyás rendszert -- az SLI vagy Crossfire lehetősége is). Gondoljuk át, hogy valójában mire van szükségünk, mit fogunk kihasználni, és ennek megfelelően válasszunk egy jó minőségű alapot gépünk számára.
DVI mindenekelőtt!
Játékgéphez nagy képátlójú, alacsony válaszidejű monitor dukál. A TFT-monitor ma már szinte alapkövetelmény, ám arra mindenképpen figyeljünk oda, hogy a natív felbontástól eltérő érték használata egy játékban sokat ront a képminőségen. Ha ilyen monitorba ruháznánk be, érdemes gyors, maximum 8 ezred másodperces válaszidejű TN-panelt beszerezni. Akiknek a képminőség a meghatározó szempont, azok IPS- vagy PVA-panellel szerelt típust vegyenek. Ezek drágábbak, nagyobb a válaszidejük, cserébe viszont kiváló kontraszt és nagyobb látószög jellemzi őket. „Utánhúzásra” kevésbé érzékenyebbek mindenképpen ezek közül válasszanak, ha tehetik.
Bármilyen monitor mellett döntsünk is, ügyeljünk arra, hogy a hangzatos, alacsony válaszidő és a sokat ígérő képátló sem minden. Győződjünk meg arról, hogy megjelenítőnk rendelkezik DVI-bemenettel! Ellenkező esetben nagyon lehangoló látványban lesz részünk, hiszen a hagyományos VGA-vezetéken továbbított analóg jel a kétszeres konverzió miatt (először a videokártya digitális jele alakul analóggá a kábel miatt, majd az analóg újra digitálissá a monitorban) távolról sem mutatja majd a monitor potenciálisan legjobb képét.
Víz, áram, ragadozók
A ház sehol sem olyan fontos eleme a konfigurációnak, mint egy játékra szánt gépben. Már sokszor elmondtuk, hogy a jó ház masszív és jól hűthető, ám a fokozott hőtermelés és a túlhevülésre érzékeny alkatrészek miatt ezt feltétlenül meg kell említenünk újra. A ház hűtését néhány további ventilátor beiktatásával viszonylag könnyen megoldhatjuk. Ha az átlagnál jobb gépet szeretnénk építeni, a hűtésre is nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Bár feladatukat a gyári hűtők is ellátják, zajterhelés szempontjából már korántsem ideálisak. Halk gépet szeretnénk? Akkor először is felejtsük el a gyári processzorhűtőket, és cseréljük le azokat. A jobb házikókban levő pluszventilátorok viszont többnyire a csendesebb fajtából valók, így szerencsére azok ritkán szorulnak cserére. A legjobb hatásfokú, egyben leghalkabb megoldás valamilyen vízhűtés alkalmazása, amellyel bármely PC utólag is felruházható –- a vízhűtés összeállításával júniusi számunkban foglalkoztunk.
Erőgépünk energiaellátása igencsak komoly feladat, legalább 400-450 watt teljesítményű tápra lesz szükség -- és nem csak a dobozon szereplő adatok számítanak! Nagy értéket képviselő gépünkbe még véletlenül se rakjunk gyenge vagy átlagos minőségű tápegységet! Egy átlagos vagy névtelen táp nem képes huzamosabb ideig, nagyobb ingadozás nélkül leadni a hardverek -- különös tekintettel a grafikus kártyára –- számára szükséges feszültséget. Az ingadozás lefagyáshoz, a táp meghibásodásához, rosszabb esetben az alaplap vagy a videokártya meghibásodásához vezethet –- s mivel itt különösen nagy értékű alkatrészekről beszélünk, ezen nem spórolhatunk. Az általunk favorizált márkák pl.: FSP, OCZ, Enermax, Zalmann, Delta, hardverrovatunkban pedig gyakorta találkozhatunk velük, így a választás vélhetően nem okoz majd nehézséget.
Merevlemez tekintetében játékosok számára egyértelmű a választás: egy WD Raptor -- ennél jelenleg csak két WD Raptor lehet jobb. A ma már csekélynek tűnő -- 36, 74 vagy 150 gigabájtos -- kapacitásához elképesztő sebesség párosul. Legnagyobb hátránya az ára (a legkisebb modell is harmincezer forintba kerül), s mivel napjainkban a 36 gigabájt csupán arra elegendő, hogy telepítsük az operációs rendszert és egy-két játékot -- a többi adatunk számára mindenképpen kelleni fog egy másodlagos tárolóegység, ami ugye további kiadás. Pusztán anyagi megfontolásból jobban járunk két, esetleg három SATA HDD-vel, amelyeket RAID 0-ba vagy 5-be kötve hasonló sebességet érhetünk el, mint a „ragadozóval”. Ami pedig a méretet illeti, legalább 120-200 gigabájt tárkapacitású lemezek megvételét javasoljuk, ugyanis ezek ár/értéke jelenleg a legkedvezőbb, lévén, hogy egy ilyen egység ára nagyjából 15 ezer forint.
