A notebook-vásárlás, ha lehet, kicsit még nehezebb, mint asztali gépet venni. Alaposan át kell nézni a kínálatot és azt az egyet kiválasztani, illetve egy olyat, ami még éppen belefér a keretbe. Ez a keret nem mindig túl tágas, éppen ezért olyan fontos, hogy olyan dolgokért, amiket soha nem fogunk használni, ne fizessünk. Például aki dolgozik, multimédiázik stb. annak nincsen szüksége a diszkrét GPU-ra - soha nem fogja kihasználni. Ezt az extra összeget inkább költheti jobb kijelzőre, nagyobb akkumulátorra, esetleg erősebb és takarékosabb CPU-ra. Nagyon meg kell nézni a kiszemelt konfigurációt, ugyanis ezt minden bizonnyal nem egy évre vesszük, ráadásul nem olyan, mint az asztali gép, amit idővel bővíthetünk ezzel jelentősen kitolva az élettartamát. De mi az, amire egy alapkiépítésen felül megéri fizetni?
Erősebb CPU
A processzor egyre kevesebb mobil gépben cserélhető, így könnyen előfordulhat, hogy ami most még oké és elegendő, az 3-4 év múlva már nagyon sovány lesz. Éppen ezért a Pentium és Celeron gépek hiába kaphatók 80-90 ezer forintért, már most is épp, hogy elegendőek, pár év múlva pedig már annyira lassúak lesznek, hogy egy jobb, multimédiás oldal is akadni fog rajta.
Ha tehetjük, költsünk egy kicsit az erősebb processzorra, de érdemes annak is utánanézni, hogy a jobb számítási teljesítmény mivel jár. Egyrészt ha csak 100 MHz a különbség, akkor nem éri meg 10-30 ezer forint felárat fizetni, és akkor is meggondolandó a feljebb lépés, ha az erősebb CPU többet is fogyaszt. Miután a gépet jelentős részében minimális terheléssel használjuk, illetve fontos, hogy alvó módban ne is nagyon fogyasszon, ezért érdemes újabb generációs modellt választani még akkor is, ha a maximális teljesítmény nem lesz sokkal jobb - cserébe az üzemidő javul. Például egy Core i5-5000-es modell már jó választás, ráadásul itt az "U"-szériában nem is nagyon érdemes sokkal feljebb lépni, mert a Core i7 itt nem jelentősen gyorsabb.
Több RAM, SSD
A sok teszteredményből egyértelmű, hogy egy SSD és több RAM hatalmasat dob a gép összteljesítményén és a felhasználói élményen is. Sok cég itt szeret nagyon csúnyán elszállni az árakkal és egy SSD-vel, valamint 8 GB RAM-mal szerelt notebookért hihetetlen prémium árat kérnek. Pedig már több márkánál is találkoztunk azzal a gonddal, hogy az itt alkalmazott SSD-k bizony 1-2 generációval ezelőtti modellek és messze nem hozzák azt az 500 MB/s teljesítményt, amit egy 20-30 ezer forintos SSD simán produkál. A RAM-bővítésért se hagyjuk magunkat lehúzni túl sok pénzzel, 10 ezer forint alatt kapunk gyártó-specifikus SO-DIMM modult.
Sokan úgy ügyeskednek, hogy alapkiépítésben, 4 GB RAM-mal és 500 GB-os HDD-vel veszik meg a gépet miután tájékozódtak róla, hogy garanciavesztés nélkül bontható, bővíthető a notebook, majd vásárolnak hozzá egy extra, 4 GB-os DDR3/L SO-DIMM modult és egy 256 GB-os SSD-t. Akiknek ez a tárhely kevés, az 500 GB-os HDD-t bevethetik akár ODD-helyre szerelve, akár külső tokban.
8 GB RAM már elegendő szinte minden feladatra (játékra is), a 256 GB-os SSD pedig még mindig nagyon jó ár/érték arányú, bár akinek nagy tárhely kell, már 500 GB-os SSD-t is kap egészen jó áron.
Jobb kijelző
A HD, TN-paneles kijelzők borzalmasak. A képek fakók, a betekintési szögek szűkek, az asztalfelület kicsi. Mindenképpen menjünk el full HD-ig, de már az 1600×900 is sokkal jobb a sima HD-nál. Ugyanakkor ennél sokkal feljebb nem érdemes lépni - a hatalmas csinnadrattával reklámozott QHD 3200×1800-as felbontású notebook kijelző több, mint túlzás. Kicsik a betűk, a skálázás nem tökéletes, nincs GPU, ami meghajtaná, az átló ehhez a felbontáshoz kicsi - nem lehet rendesen kihasználni.
Világító billentyűzet, sok USB port, Wi-Fi ac
A billentyűzetet nagyon meg kell nézni: legyenek kényelmesek a billentyűk, a gombok taktilis tulajdonsága is legyen megfelelő és ne legyenek összeközösítve, nyomorítva a gombok. Ha még háttérvilágítást is kapunk, az csak hasznos extra, amit sokat fogunk használni esténként.
Az USB portok száma sem mellékes, bár itt egy elosztóval azért javíthatunk a helyzeten. Persze jó tudni, hogy egy minőségi USB 3.0 elosztóért akár 6-10 ezer forintot is elkérnek.
A vezérlőkből a Wi-Fi-t válasszuk meg körültekintően, mivel ezzel kapcsolódunk a netre is. Itt az ac szabványhoz ragaszkodjunk, még akkor is, ha az csak 433 Mbit/s, illetve a Dual Band is hasznos.
Végül ott vannak még az elérhető színek, a strapabíróság, a zsanér dönthetősége - sok-sok szempont, amelyekből szubjektív alapon akár főszempont is lehet.
