A videokártyákon nem kérdéses, hogy a GPU-ké a főszerep: itt találjuk a sok-sok shadert, a különböző modulokat és minden olyan részt, ami alapvetően meghatározza az adott kártya 3D-s teljesítményét. Van azonban még egy legalább ennyire fontos komponens a videokártyákon, amire szintén érdemes figyelni, mert ha ez nem stimmel, nagyon komoly sebességgondjaink lesznek.
A kevés VRAM megfojtja a GPU-t
A videokártyák fedélzeti memóriájáról van szó, vagyis arról a dedikált RAM-ról, amellyel a GPU kizárólagosan gazdálkodhat. Ez nem kimondottan nagyméretű, cserébe viszont egészen széles sávon kapcsolódik a grafikus chiphez, effektív órajele magas, így nagy sávszélességen pumpálja az adatot a GPU-nak. A GPU egészen addig képes a maximális teljesítményét leadni, amíg prompt megkapja a szükséges adatokat a fedélzeti memóriatárból és az írásra sem kell várnia.
Ez az ideális eset, hiszen a képernyőn megjelenő, minden tárgy, effekt, textúra stb. elfér a videomemóriában, a GPU pedig innen hívja be az éppen szükséges adatokat. A gond akkor van, amikor a textúrák túl nagyméretűek, a pixelszám túl magas, a 3D jelenet túl bonyolult lesz – ilyenkor könnyen kifogyhatunk a fedélzeti memóriából. Ekkor lép be a képbe a rendszermemória, amelyből ugyan PCI Express ×16 buszon száguld az adat, de itt már jelentősen nagyobb a késleltetés, több az átjáró, vagyis drasztikusan leesik a teljesítmény.
Mennyi RAM legyen a videokártyámon?
Belépőszint (30 ezer forint és az alatti VGA-k):
1 GB elegendő, de mindenképpen törekedjünk a GDDR5-re, mert a DDR3 sokkal lassabb. a Gyenge GPU-k nem sok mindent tudnak kezdeni ennél több VRAM-mal, hiszen itt a Full HD játék is erősen limitált.
Ajánlott felbontás: HD vagy 1680×1050
Ajánlott részletesség (általánosságban): Medium
Középkategória (40-60 ezer forint közötti VGA-k):
A megcélzott felbontás egyértelműen a Full HD, aminek ne vágjunk neki 2 GB RAM alatt. A minél nagyobb sávszélesség is sokat számít, de ehhez megfelelően erős GPU-t is párosítani kell.
Ajánlott felbontás: Full HD
Ajánlott részletesség (általánosságban): High+alap élsimítás
Felsőkategória (70-120 ezer forint közötti VGA-k):
A felbontást itt maximum WQHD-ig növeljük, de lehet, hogy a legújabb címeknél inkább a Full HD-t érdemes használni, viszont a 3 GB mindenképpen szükséges. Cserébe a részletességet feljebb kapcsolhatjuk és a képjavító eljárásokkal is sokkal bátrabban bánhatunk.
Ajánlott felbontás: Full HD (néha WQHD)
Ajánlott részletesség (általánosságban): Ultra+magas élsimítás
Csúcskategória (150 ezer forint feletti VGA-k):
Ezeknek a szörnyetegeknek meg sem kottyan a WQHD felbontás alatt minden létező effektet a képernyőre varázsolni, de a 4K-val még itt is nagyon óvatosan bánjunk, mert könnyedén előfordulhat, hogy nem lesz elég erőforrás az óriási felbontáshoz. 4 GB-tal érdemes számolni.
Ajánlott felbontás: WQHD (néha 4K)
Ajánlott részletesség (általánosságban): Ultra+magas élsimítás
Kategorizáló
Az olcsó kártyákon még régebbi fejlesztésekkel, olcsó DDR3-mal találkozunk, amiből nem gond akár 1-2 vagy 4 GB-ot felpakolni egy 20-30 ezer forintos videokártyára. Az olcsó modellek ismertetőjele, hogy az „olcsósítás” oltárán feláldozták a sávszélességet, így a memóriabusz keskeny, 64, vagy 128 bites, a RAM chipek effektív órajele pedig alacsony.
A manapság általános méret a 30 ezer forint körüli kártyáknál az 1 GB GDDR5 memória. Ez 1680×1050-es felbontásig bőven elegendő és nagyjából itt van ezen kártyák erejének is a felső határa. Nem lesz különösebb gond, ha 1-2, főleg régebbi játékot is elindítunk, de ha komolyan lassul a játék, a textúra felbontásokat és a részletességet érdemes szolidabbra venni.
A középkategóriában a 256 bites kapcsolat, az 5 GHz-es effektív órajel és a 2 GB RAM az általános, amiről elmondhatjuk, hogy még a legújabb játékok esetében is elegendő Full HD felbontáshoz. Persze középkategóriáról van szó a teljesítmény tekintetében is, ezt tartsuk észben, így nem mindenhol ajánlott az Ultra beállítást erőltetni. Például a textúrákból érdemesebb a normal/high beállításokkal barátkozni és a képjavító eljárásokkal is játszani kicsit. A középkategória jár a legtöbb kísérletezgetéssel: míg belépőszinten meg sem említettük az élsimítást, addig a középkategóriás kártyáknál, mint például a GeForce GTX 660/760, Radeon R9 270X lesz olyan modern játék, ahol minden további nélkül aktiválhatunk akár 4×-es élsimítást, míg olyan címekre is számíthatunk (például Far Cry 4), ahol az élsimításról le kell mondanunk.
A felsőkategóriában jelennek meg azok a kártyák, ahol a 3-4 GB-nyi fedélzeti memóriához már kellően széles memóriabusz is tartozik és ennek a másik végén egy olyan GPU, ami valóban képes kellően gyorsan ennyi adatot feldolgozni. Itt már egy felbontást is előrébb léphetünk WQHD-ra, ami 2560×1440. A képjavító eljárásokkal nehezített, Ultra beállításokon futó modern játékok sok kártyát ki is fektetnek ilyenkor, de azért 100-120 ezer forintért már kapunk olyan videokártyát, amelynek nem fog gondot okozni a most megjelenő címek közül remélhetőleg egyik sem. Ilyen például a GeForce GTX 970 vagy a Radeon R9 290X.
Akinek 4K-ra fáj a foga, még több VRAM-ra és még sokkal-sokkal erősebb GPU-ra lesz szüksége ahhoz, hogy ne diavetítés legyen a játékok zöme. Ezt a hatalmas 3D teljesítményt pedig több VGA összekapcsolásával lehet elérni, ami az NVIDIA-nál az SLI, AMD-nél pedig a CrossFireX.
