Ma már nagyon olcsón, akár 5-10 ezer forintos ártartományban hozzájuthatunk egy analóg vételre alkalmas tévétunerhez, mely csillagpontos kábeltévé hálózatokon kiválóan ellátja feladatát. (A közelgő digitális váltásig lezajlásáig még bizonyosan van néhány évünk). A beszerelés és telepítést követően, sőt a közben is akadhatnak problémák, hangolással, felvételi beállításokkal vagy épp lejátszással kapcsolatban, ezekből egy csokorra valót válaszolunk meg itt.
Hibás hangolás
Sajnos még jobb gyártóknál is megesik, hogy még mindig SECAM tévénormát feltételeznek, amint detektálják, hogy magyar nyelvi beállításokkal dolgozunk, holott már réges-rég átálltunk PAL-ra. Ennek tünete, hogy hiába választjuk Magyarországot, a hangolás csupa hibás képű, monokróm adást talál rossz hanggal. Ilyenkor újra le kell futtatni a a beállító varázslót és -- ne vegye senki hűtlenségnek -- tipikusan Németországot vagy Csehországot választani, ezután helyükre kerülnek a színek és jó esetben a hangok is. Amennyiben ez sem orvosolná a gondokat, kénytelenek leszünk az interneten utánanézni, hátha kibocsátott a gyártó termékéhez javítást vagy újabb meghajtó program verziót, melyet feltelepítve kiküszöbölhető a hibajelenség.
Teljességgel hiányzik a hang
Sok tuner igényli, hogy a hangot külön vezetéken juttassuk el a vevőegységtől a hangkártya bemenetéig és a hang bekötés hiányában csak a képet élvezhetjük. Ilyenkor általában a legkézenfekvőbb a tunerkártya hátoldalon található hang kimenetéből (audio out) egy rövid sztereo jack dugós átjátszókábellel a hangkártya vonali bemenetébe (line in) továbbítani a hangot. Ezek után természetesen a vonali bemenetet kell megadnunk hang forrásként, amikor a telepítő varázsló ez iránt érdeklődik.
Számos kártya esetében elegánsabb, belső megoldást is alkalmazhatunk, amennyiben a gyártó elhelyezett belső kivezetést is a tuneren no és a hangkártya vagy alaplap gyártója belső bemenetet a hangkártyán. A két csatlakozót egy közönséges CD audio kábellel áthidalhatjuk, ugyanúgy, ahogyan régebbi konfigurációkon a CD/DVD lejátszó analóg hangját kötötték be.
Vannak USB tunerek -- e számunkban található tesztünknek már valamennyi szereplője ilyen --, melyek nem terhelik a felhasználót kábelezéssel, hanem a képpel egyidejűleg a hangot is az USB 2.0 kapcsolat gondjaira bízzák, mivel így egyazon kábel szolgál áramforrásul, valamint kép- és hangátvitelre. Ekkor is adódhat hibalehetőség, mégpedig a meghajtóprogramban, ellenőrizzük, hogy a tuner megtalálható-e a Vezérlőpulton az Eszközkezelőben. Ha az eszköz neve mellett -- rendszerint a tuner neve vagy USB hangeszköz (USB audio) kérdőjel vagy felkiáltójel található, akkor ismét csak a meghajtóprogramok frissítését tudjuk javasolni.
Lejátszáskor van hang, felvételkor nincs
Ha lejátszáskor minden rendben, de felvételeink csak némafilmek, akkor a hang bekötése rendben van fizikailag és beállítási problémával van dolgunk. Tájékozódjunk a tévéalkalmazás beállításaiban, hogy felvétel esetén (record) is helyesen adtuk meg a hang forrását. Ez PCI kártyák esetében külső hangbekötésnél a vonali bemenet (Line In), belső kábelezésnél pedig a hangkártyának az a bemenete, melybe a CD-hang átjátszó kábelt csatlakoztattuk. Rendszerint az Aux, Tuner vagy TV elnevezésű csatornák valamelyike biztosítja a hang útját.
A tévéfelvételek képe nem elég részletes
Általában elégedettek lehetünk -- tiszta vétel esetén -- a mai tunerek biztosította képminőséggel, mégis, ami lejátszáskor éles és telített, azt a felvételek színtelenebbül, kevesebb részlettel adják vissza, illetve mozgalmasabb jelenetek esetében a kép zavaróan sokszor szinte kockákra bomlik.
A kevés részlet, életlen képvisszaadás oka egyszerűen lehet az, hogy túlságosan „gazdaságos" minőségsablont választottunk a tévéalkalmazásban a felvételhez. Ilyenkor nincs más dolgunk, mint a felvétel beállításaiban eggyel erősebbet kijelölni. Próbáljuk ki a legjobb (best) minőséget, vagy ha VCD, SVCD és DVD beállítások vannak, akkor utóbbiból a legerősebbet. Ezzel nagyobb felbontásra váltunk és erősebb, a részleteket jobban megőrző kódolásra is, ezért jó eséllyel megszűnnek a „kockásodások". Ha ez sem segít, akkor sajnos a beépített MPEG-2 kódolóval van dolgunk, esetleg valamely csúnya kodek pakk feltelepítése zavarta össze a rendszert. Mivel a tömörítés a kártyák 99 százalékánál szoftveres, mielőtt még új tuner után néznénk, érdemes kipróbálni más tévéalkalmazásokat. Ilyen a ChrisTV, de akár a Nero 7 csomagban is találunk egy tévéalkalmazást, sőt a Nero 6 Vision Expressje is eléggé jól támogatja a tévétunereket.
Amennyiben sport felvételeket, akciófilmeket veszünk fel, mindenképpen megéri a legerősebb beállításokat használni. Akkor is ez a legcélravezetőbb, ha utólag szerkeszteni kívánjuk a rögzített anyagot, ilyenkor ugyanis – hacsak nem egyszerű natív vágásról van szó – óhatatlanul minőségveszteség lép fel.
A felvételeken szaggatottak a mozgások
A jelenség legfőbb, tipikus oka a teljesítményhiány lehet. Ha a beállított formátum túlzottan megterheli a számítógép központi egységét, akkor a kodeknek nincs ideje időben visszaadni a betömörített képet és hangot a tévéalkalmazásnak, így az nem tud mit rögzíteni és kimaradnak képkockák a felvételből, ezek helyén tapasztalható megakadás, ugrálás. Nincs mit tenni, vagy jobb processzort kell vásárolnunk, vagy vissza kell venni a teljesítményt, azaz választani egy gyengébb kódolási sablont. Tipikusan a DivX és Windows Media Video felvételek terhelik meg igen erősen a központi egységet, különösen, ha teljes felbontásúak (ez PAL rendszer esetében 720×576 képpont). Problémák esetén érdemes kisebb felbontást beállítani (tipikusan 352×288 vagy 320×240 képpont), ami nagy mértékben csökkenti a rendszer terhelését. Ha fontos a részletek megőrzése, akkor állítsunk be DVD vagy MPEG-2 formátumot. Mivel az MPEG-2 kódolás egy nagyságrenddel kisebb számítás igényű, ezért javulásra számíthatunk, ugyanakkor az állományméret két-négyszeresére is nőhet. Végső esetben, igazán viszafogott processzor esetében kialkudhatunk DV AVI-val vagy VCD-vel. Előbbi őrületes méretű állományokat jelent, utóbbi viszont csak egy VHS szintű képminőséget.
Az is lehet, hogy processzorunk teljesítménye elégséges lenne (MPEG-2 minőségi rögzítéshez egy 2,4 GHz-es gép bőven elég), mégis fennakadások vannak. Ilyenkor gyanakodhatunk arra, hogy valamely más, háttérben futó alkalmazás elvonja az erőforrásokat. Kapcsoljuk ki a tálcán sorakozó és éppen szükségtelen szoftverbigyókat. Ha futtatunk valamilyen asztali keresőt és indexelő alkalmazást (például Google Desktop), akkor szüneteltessük az indexelést egy időre. Sok alkalmazás ügyel arra, hogy ne engedje futni a Windows képernyővédőit, ezek ugyanis gyakran komoly terhelést jelentenek. Ha a mi alkalmazásunk nem ügyel erre, akkor a képernyővédelmet kapcsoljuk ki, illetve ne „csicsás" 3D animációkkal meg diavetítéssel, hanem az energiatakarékos funkciók használatával oldjuk meg -- villanyszámlával is jobban járunk.
Több gigabájt szabad, mégis leáll a felvétel
Megtörténhet, hogy a felvétel készítésekor egy idő után egyszercsak megtelt a merevlemez üzenet jelentkezik, pedig még rengeteg hely van a meghajtón
A Windows XP-t lehetséges NTFS helyett FAT32 állományrendszerrel telepíteni, aminek megvan az az előnye, hogy a rajta tárolt adatok írhatók-olvashatók Linux vagy Windows 98 alól is, ugyanakkor megvannak a korlátai is. Ezek közül esetünkben a maximális állományméret korlátjába futottunk bele felvétel közben: a FAT32 ugyan megengedi nagy partíciók létrehozását, ám egy álomány mérete legfeljebb 4 GB lehet. Ezt már egy órányi minőségi MPEG-2 felvétellel is elérhetjük, ha DV AVI-ban rögzítenénk, akkor pedig már mintegy 18 perc után felmerül a probléma. Egyes digitalizáló alkalmazások figyelnek erre és új állományt kezdenek, de a legtöbb TV alkalmazás nem tesz így. Biztosítsunk a rögzítéshez egy NTFS formázású partíciót, esetleg térjünk át a teljes Windows XP rendszerpartícióval egyetemben NTFS-re, ehhez a parancssori convert utasítást használhatjuk. Utóbbi megoldást választva fontos, hogy a konverzió ideje alatt szünetmentes áramforrás biztosítva legyen.
