Szükséges idő: 1 óra
Tudásszint: 6—9, középhaladó-haladó
Hozzávalók: Sony Vegas 6 stúdióprogram, jó minőségű fejhallgató, egy kevés hallás és sok figyelem
A különböző analóg jelforrások digitális tárolása minden esetben adatvesztéssel jár, hiszen ezek az eszközök csak fix mintavételezéssel, majd az adatok kvantálásával képesek eltárolni például a hanghullámokat. A cél általában az, hogy az előbb említett digitalizálási eljárás olyan szintű aprólékossággal történjen, hogy az emberi észlelőképesség határait meghaladva feleslegessé tegye a teljes részletességű analóg jeleket. Ehhez azonban drága eszközökre és nagy tárhelyre van szükség, ami általában csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Ilyenkor szokás alább adni a minőségi követelményekből, aminek egyenes következménye a jel jól hallható romlása. Ez persze még a szerencsésebb eset, hiszen előfordulhat az is, hogy eleve csak gyenge minőségű jelforrás adott. Ilyenkor csupán az utómunka segít, de óvatosnak kell lennünk, mert felelőtlen állítgatással a végeredmény még rosszabb is lehet az eredetinél. Előfordulhat persze az is, hogy maga a felvétel jó minőségű, csak épp a beállítás közben rontottak el valamit: egy hibás mikrofon vagy egy véletlenül elállított hangerő-szabályozó könnyedén tönkreteheti az összképet. Ezek a probléma súlyosságától függően mind többé-kevésbé javítható hibák.
A Masterelés sosem árt!
A masterelési eljárást azonban gyorstalpaló tanfolyamon lehetetlen tökélyre fejleszteni, hiszen ehhez gyakorlott fül, valamint a használt eszközök pontos ismerete szükséges. A nagyobb filmstúdiók sokszor milliókat költenek profi hangmérnökökre, csak azért, hogy filmjük minden moziban egyformán tökéletesen szóljon. Valóban nehéz feladat, ám sok más javítási munkálattal ellentétben itt könnyebb kiegyengetni a nagyon súlyos hibákat: ezeket az alapvető lépéseket igyekszünk mi egy általános példával szemléltetni. A végeredmény persze nem mérhető egy profi stúdió munkáihoz, de ahhoz, hogy otthoni eszközeinken élvezhetővé -- vagy élvezhetőbbé -- váljon az adott anyag, bőven elegendő.
Az olyan munkálatokkal, mint például a zajszűrés, nem foglalkozunk, ehhez ugyanis számos automata programot találhatunk az interneten, amelyek kezelése körülbelül annyi munkát és szakértelmet igényel, mint megnyitni egy böngészőprogramot -- egyébiránt bemutatószoftverünk, a Sony Vegas -- próbaverziója letölthető a www.sonymediasoftware.com-ról -- is rendelkezik ilyen képességgel. Nem véletlenül tettük le voksunkat e termék mellett: egyrészt stabil és könnyen kezelhető, másrészt pedig az alapcsomag is számos hangkezelési funkciót tartalmaz, amelyeket tetszés szerint bővíthetünk ingyenes vagy pénzért megvásárolható VST és DXi szabványú effektbeépülőkkel. Szándékosan hangsúlyoztuk a stabil működést, ugyanis a hang- és videovágó alkalmazások nagy része komoly gondokkal küzd e téren: igen kellemetlen érzés, amikor hosszú órák munkája vész el egy ismeretlen jelentésű hibaüzenet felvillantása közepette.
Fő az óvatosság
Fontos, hogy tisztában legyünk az elvégzendő feladattal: csak akkor érdemes nekikezdeni, ha pontosan tudjuk, mit is szeretnénk változtatni a forráson. Ha például az megfelelő hangerővel és dinamikával szól, csak túl durva, dünnyögő, mély hang kíséri a dobokat, elegendő lehet egy egyszerű equalizeres hangszínkorrekció. Komolyabb gondok esetében, mondjuk ha az előbb említett hiba recsegéssel is társul, érdemes lehet bevetni egy zajszűrőt és egy kompresszort is. Soha ne használjunk feleslegesen effekteket, mindig csak a legszükségesebbeket válasszuk ki, ugyanis minél több van belőlük, annál több a hibalehetőség is. Munkánkat menet közben érdemes többször is elmenteni, de nem csak a feljebb említett, általában a legrosszabbkor beütő véletlenszerű rendszerleállások miatt. Előfordulhat, hogy egy beállítással túllövünk a célon – ez főleg első próbálkozásra történik meg –, és mivel ezek visszavonására nincs lehetőség olyan formában, mint egy képszerkesztőnél, megtörténhet, hogy nem tudjuk visszaállítani az eggyel korábbi állapotot, így pedig elölről kezdhetnénk a komplett munkát. Érdemes továbbá a változtatásokat a felvétel több pontján is belehallgatással ellenőrizni, ugyanis elképzelhető, hogy egy-egy beállítás a zenei kiállásban tökéletes hangzást eredményez, más pillanatokban viszont rommá zúzza az egyébként normális hangképet. Ne csüggedjünk akkor sem, ha elsőre nem sikerül a fülnek kellemes eredményt elérnünk, mert általában a profi stúdiók is többszöri nekifutásra készítenek végleges változatokat, amelyekből a megrendelő választja ki a neki jobban tetszőt.
Példaállományunk egy internetes szerző által nyilvánossá tett saját készítésű zene, amely bár tiszta felvétel, halkan és mindenféle zeneiséget nélkülözve szól. Ez a mastereletlen zenék klasszikus hibája, de egy kis játszadozással röpke félóra alatt kellemesebb hangzásúra sikerült hangolnunk. A folyamatot lépésenként bemutatjuk, és a CD mellékleten mellékelt fájlok, valamint egy ingyenesen megszerezhető Sony Vegas próbaverzió segítségével akár élőben is követhetjük és ellenőrizhetjük a különböző stádiumokat.
VST és DXi
Cikkünkben említettük a VST és a DXi szabványú bővítőprogramokat. Ezek a számítógépes zenekészítésben elfogadott és elismert szabványok, az összes professzionális stúdióprogram felismeri és kezeli őket. Óriási előnyük, hogy ha egy ilyet letöltünk, vagy megvásárolunk – számos ingyenes változat is létezik –, azt több alkalmazásban is betölthetjük. Akkor is tovább dolgozhatunk velük, ha közben a stúdióprogramot teljesen lecseréljük, így megszokott eszközünket és kezelőfelületünket tovább használhatjuk a későbbiekben is.
A VST és DXi plugineknek alapvetően két változatuk van: az egyik komplett hangkeltő eszközöket tartalmaz, például szintetizátorokat, dobgépeket. Ezeket általában a producerek használják munkájukhoz. Nekünk csak a másik típusra, az effektezőmodulokra lesz szükségünk. Ezek a kompresszorok, a hangszínkiegyenlítők és egyéb eszközök.
Kompresszálás
A hangzás beállításához – különösen zenei anyag esetében – nélkülözhetetlen lépés a hangforrás dinamikájának helyes kialakítása. Ennek egyik legfőbb eszköze a kompresszor elnevezésű átalakító. Bár fajtánként sokféle karakterisztikával rendelkeznek, működési elvük alapvetően ugyanaz. Segítségükkel közelebb hozhatjuk egymáshoz egy felvétel leghalkabb és leghangosabb pontjait, ezáltal ütemesebbé – vagy szükség esetén homogénebbé – téve az összképet. A kompresszor másik beépített funkciója a limitálás, amellyel a bizonyos hangerőt meghaladó hullámok tetejét egyszerűen „kivasalhatjuk”, ezzel kiszűrve az esetleges torzítást. Ha gyakran dolgozunk ilyen hanganyaggal, érdemes részletesen megismerkednünk vele.
A kompresszoroknak létezik egy speciális válfajuk, ezek a többsávos kompresszorok. Ezek típustól függően két vagy több szabadon választható frekvenciasávban képesek külön-külön szabályozni a dinamikai beállításokat. A masterelési folyamat első fázisaiban előszeretettel használnak ilyet a stúdiómérnökök, ugyanis könnyebb ezzel dolgozni, mint egy grafikus equaliserrel – szakszerű használat esetén pedig az eredmény is kellemesebb lesz.
Masterelés Sony Vegas 6.0-val 8 egyszerű lépésben
1. A program betöltése után a módosítani kívánt hangállományt a kurzorral egyszerűen behúzhatjuk a program sávokat kezelő részére. Profi alkalmazásról lévén szó, egyszerre akár több sávval is dolgozhatunk: például akkor, ha bakelitről az oldalanként bedigitalizált fájlokat egybe szeretnénk fűzni. Ez magától értetődőnek tűnhet, de számos más szoftver egyszerre csak egyetlen betöltött állományt képes kezelni. Ha elhelyeztük az állományt, a programnak egy kis időbe telik, amíg kirajzolja a hanghullámokat, de ez egy ötperces MP3-állomány esetében nem vesz igénybe többet pár másodpercnél. Mindenesetre ne lepődjünk meg, ha ez idő alatt gépünk nem válaszol.
2. A bal oldali nyíllal jelölt gombbal egy adott hangsávra aggathatunk különböző hatásokat, míg a jobb alsóval jelölt gombnál kiválasztott effektek a globális kimenetre lesznek érvényesek. Ha több, különböző forrásból származó állományt kezelünk egyszerre, jól jöhet az első funkció. Ha csak egy állománnyal dolgozunk, vagy azt szeretnénk, hogy módosításaink egyszerre mindegyik sávra érvényesek legyenek, érdemes rögtön a „master” kimenetet effektezni. Persze azért legyünk óvatosak, és egynél több sáv esetén lehetőség szerint inkább egyesével tekergessünk-csavargassunk, hiszen sokszor még egy zeneszámon belül is óriási eltérések vannak.
3. A zöld ikonnal jelzett FX gombokra kattintva ilyen ablak töltődik be. Kis ikonokként megjelenítve láthatjuk a telepített kiegészítőket. A képünkön láthatókat a Vegas mind beépítve tartalmazza. A piros nyíllal jelölt irányban az egérkurzorral húzogathatjuk rá ezeket a modulokat az effektuspanelre. Figyeljünk oda arra, hogy a feldolgozási láncban az effektusok sorrendje is sokat számít. Mivel a hangsávra alkalmazott effektprocesszorok a nyíl végénél látható ábra szerint balról jobbra haladó sorrendben dolgozzák fel a beérkező hangmintákat, nem mindegy, mit teszünk előre és hátra. Általában érdemes a zajszűrőkkel kezdeni, majd a hangszín-szabályozókkal folytatni, végül pedig kompresszorral befejezni a láncot.
4. Az előbb alkalmazott, majd OK gombbal nyugtázott effektláncot a második lépésben taglalt gombokkal nyithatjuk meg. Ilyenkor az ablak felső részén ugyanaz az ábra jelenik meg, mint az előző lépésben. A sorrenden itt is változtathatunk, sőt a különböző elemek neve mellett lévő jelölődobozzal egyesével ki-be kapcsolgathatjuk őket. A nevükre kattintva megjelenik a pluginek kezelőfelülete, esetünkben például a Smooth/Enchance, amely leginkább a televízióknál alkalmazott BBE-eljáráshoz hasonlít. Segítségével dinamikusan szabályozhatjuk hangsávunk magas frekvenciáit: egy kopottas bakelitfelvételhez jól jöhet, hiszen itt a magas frekvenciák tompulnak először.
5. Egyik legnehezebb feladatunk a hangszín-szabályozó, vagyis az equaliser beállítása: a legtöbbet ezzel javíthatunk felvételünkön, de legalább ugyanennyit ronthatunk is rajta. Használatához nem árt egy jó minőségű fejhallgató, ezen keresztül némiképp könnyebb eltalálni a helyes értékeket, mint hangfalakon hallgatva. Általánosan jó beállítás nincsen, hiszen minden hangforrás egyedi. Az egyetlen módszer az empirikus: tekergetünk és állítgatunk, folyamatosan figyelve az eredményt, míg előbb-utóbb ráérzünk majd, hogy mihez érdemes hozzányúlni. Kezdőknek javasolt a 20 sávos, klasszikus változat a grafikus helyett. Utóbbiba ugyanis sokkal könnyebb belebonyolódni, utána pedig már szinte biztos, hogy rossz lesz a végeredmény.
6. Utolsó beállításunk a kompresszor: itt némiképp könnyebb dolgunk lesz, mint a hangszín-szabályozónál, de a jobbnak tűnő hangzás okán könnyen elszalad a ló az emberrel, és hajlamos lehet túl nagy értékeket meghatározni. A bal oldali piros nyíllal jelölt csúszka a kompresszálási határértéket szabályozza, vagyis azt a hangerőszintet, amely fölött a hanghullámok alacsonyabb hangerőre lesznek leszabályozva. Az, hogy ez a folyamat milyen mértékben történjen meg, a jobb oldali piros nyíl csúszkájával állítható: a kompresszálási arány 1:1-től ?:1-ig állítható, vagyis a módosítás nélküli kimenettől egészen a teljes korlátozásig. A többi beállítás a művelet dinamikáját határozza meg, érdemes kipróbálni őket.
7. Természetesen az előző lépéseket is folyamatosan úgy kell végezni, hogy a hangmintát közben állandóan újra és újra lejátsszuk. Az utolsó lépés viszont az legyen, hogy hallgassuk meg munkánkat elejétől végig, egyszer a módosítások előtti változatot, egyszer pedig a módosítások utánit. Figyeljünk oda arra, hogy a lejátszóprogram mindkét esetben ugyanaz legyen, mert például egy Winamp és egy Windows Media Player között óriási különbség lehet hangzásban. Így könnyen észrevehetjük, mennyit és hol javítottunk, vagy rontottunk a felvételen, és kezdhetjük is a további javításokat. A piros nyíllal jelölt gomb automatikusan visszaugrik a munka elejére, és onnan kezdi el lejátszani a hangsávokat.
8. Ha úgy érezzük, készen vagyunk, a File menü Render As pontját választva nyithatjuk fel a képen látható ablakot, ahol rengeteg kimeneti formátum közül választhatunk. Az MP3 alapvetően nem rossz választás, hiszen általánosan elterjedt, megbízható szabvány, amely egészen jó minőségben tárolja felvételeinket. Arra azonban figyeljünk oda, hogyha már sok munkával kijavítottuk az eredeti anyag hibáinak nagy részét, ne tegyünk bele újabbakat gyenge minőségű tömörítéssel. A Custom gombra kattintva szabjuk át kicsit a beállításokat, és állítsuk a Quality (minőség) csúszkát a jobb szélső állásba. Ezzel végeztünk is, elkészült frissen kijavított zenei állományunk, amelyet ezentúl nagyobb élvezettel hallgathatunk.
