Még júliusban teszteltük az első olyan SSD-t, azaz szilárdtest-meghajtót, amely nem csupán a PC-gyártók és -összeszerelők számára elérhető, hanem a végfelhasználóknak is hozzájuthatnak. Az azóta eltelt időben sok minden nem változott a háttértárolók piacán, az SSD-k ára sem süllyedt az elérhető szintre, így a merevlemezekkel szemben az SSD-k most sem többek műszaki érdekességnél. Azonban tudunk róluk újat mondani, mert úgy fest, hogy az Intel nagyon gyors SSD-vel rukkolt elő. A vállalat még az őszi IDF-en minden fontos tudnivalót elénk tárt azzal kapcsolatban, hogy belép erre a piacra. Az akkor bejelentett modellek közül most az MLC technológiára épülő, tehát az olcsóbb és lassabb termék vendégeskedett nálunk.
Hogy a lassabb mennyire relatív fogalom, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 60 gigabájtos kapacitású, 2,5 hüvelykes, noteszgépekbe szánt meghajtó nem csak a már tesztelt, SLC technológiával készült vetélytársát veri tönkre, hanem a Western-Digital VelociRaptorát is maga mögé utasítja - már ami az olvasási műveleteket illeti, holott azt a piacon kapható leggyorsabb SATA II merevlemezes meghajtóként tartják számon. (Csupán érdekességképpen: az Intel X25-E nevű meghajtója SLC technológiára épül, és mint ilyen, még cikkünk tárgyánál is gyorsabb kell, hogy legyen!)
Az SLC meghajtók (Single-Level Cell - szabad fordításban, inkább az érthetőséget szem előtt tartva: Egyetlen Szintű Cella) egyetlen bitet tárolnak memóriacellánként. Ez gyorsabb adatátvitelt, alacsonyabb fogyasztást és nagyobb cellaélettartamot jelent, de ugyanakkor magasabb gyártási költséget és kisebb adatsűrűséget is - ugyanarra a fizikai kiterjedésű területre kisebb kapacitású eszköz építhető. Az SLC eszközök tehát gyorsabbak és tartósabbak, de drágábbak, mint az úgynevezett MLC eszközök (Multi-Level Cell - Több Szintű Cella). Sejthető, hogy eutóbbiak pont az ellenkező tulajdonságokkal bírnak. Egyetlen memóriacellában több, tipikusan négy bit információt tárolnak, ezért lassabbak, rövidebb élettartamúak és többet is fogyasztanak. Cserébe kevesebbe kerül őket előállítani és nagyobb az adatsűrűségük is.
