Pompás példa a precízen csepegtetett fejlesztésre az Intel stratégiája, vagyis a visszatartott forradalom. Amikor anno, több mint 10 évvel ezelőtt az AMD megszorongatta a chipóriást kiváló AMD Athlon 64 termékeivel, az Intel egy-két év alatt akkora forradalmat csinált, amiből a mai napig kényelmesen megél. Ez egyrészt nagyon jó volt a felhasználóknak, mert a Core-szériával elindult egy kiváló fejlesztési irány, másrészt viszont úgy elhúzott kihívójától az Intel, hogy mostanra el is kényelmesedett. Bizonyos szempontból ennek is köszönhető az, hogy az akkor meghirdetett tik-tak fejlesztési stratégiát is feladta. Persze arra odafigyel az Intel, hogy minden évben kapjunk új platformot, terméket, de az ugrás helyett inkább már bébilépésekről lehet csak beszélni. A Kaby Lake ebben a megfontolt, mérsékelt fejlesztési stratégiában a legújabb lépés.
Ütemvesztett fejlődés
Tik-tik-tak - ez lett az új stratégiája az Intelnek, de persze a marketing szerint ez nem 50%-os lassulást jelent a fejlesztésben, hanem jobban átgondolt, megfontolt, optimális előrehaladást. A három ütemnél a gyártástechnológia az első lépés, amit microarchitektúrális fejlesztés követ, a sort pedig az optimalizálás zárja. Mi a Kaby Lake-kel most a harmadik fázishoz értünk. Az ötödik generációs Intel Core CPU-knál, a Broadwelleknél bemutatkozott a 14 nm-es gyártástechnológia, amit a Skylake-kel 2015-ben követett az új microarchitektúra, majd 2016 őszén és idén januárban az optimalizált, hetedik generációs Kaby Lake. Nem elírás a két dátum, éppen ezért kicsit kusza is, hogy miért nevezhető újdonságnak a Kaby Lake kódnevű processzorcsalád. Merthogy már 2016. őszén bemutatkoztak az új CPU-k, azonban itt még csak az ultraalacsony fogyasztású, mobil gépekbe szánt Core-U modelleket dobta piacra a cég. Ennek vélhetően a notebook-gyártók az okai, akik még a karácsonyi főszezon előtt szerettek volna új gépekkel, ultrabookokkal és hibridekkel megjelenni a piacon.
A Kaby Lake-es, hetedik generációs Core i5 és Core i7 CPU-kal szerelt ultrabookok közül már három is járt szerkesztőségünkben. Az Asus, a Dell és a HP laptopjai is éppen annyi újdonságot hoztak elődeikhez képest, hogy evolúciós előrelépésnek lehessen tekinteni az új modelleket. Ez nagyjából 5-8 százalékos gyorsulást és 10 százalékkal jobb fogyasztást jelentett - nem különösebben látványos, forradalomnak semmiképp sem nevezhető, de azért annyira hasznos előrelépés, hogy vásárlásnál már az újabb modellt válasszuk.
Az "U"-jelzésű processzorokon kívül azonban nagy piaca van a teljes értékű mobil CPU-knak és az asztali PC-kbe készült központi egységeknek is - ezeknek a bejelentését tartogatta 2017. januárjára az Intel.
Fékezett habzású platform
A hivatalos megnevezés szerint tehát a most megjelent Kaby Lake nem más, mint optimalizálás. Ez esetünkben azt jelenti, hogy a hetedik generációs Intel Core processzorok továbbra is 14 nm-en készülnek, a microarchitektúra pedig az elődnél megismert Skylake-alapokra épül. Az Intel nem is épített be váratlan meglepetéseket, a Kaby Lake processzoroknál nem kapunk forradalmian új szolgáltatásokat.
A lassú előrehaladás előnye, hogy a tokozás és a foglalat nem változott, vagyis a már 2015-ben megjelent LGA1151-es platformot használhatjuk. A régebbi alaplapok mindegyike fogadja az új processzorokat egy BIOS-frissítés után. Ennek ellenére készült új chipkészlet is, a 200-as széria, amely a processzorhoz hasonlóan minimálisan fejlődött csupán. A teszthez is használt Z270-es verzió az eddigi 20 helyett immáron 24 PCIe x1 vonalat kínál - és talán ez az egyetlen és legfontosabb újdonság. Sajnos sem USB 3.1 Gen2, sem Thunderbolt 3 vezérlőt nem integráltak, bár a kodek-támogatás megjelent, így az implementálás mostantól olcsóbb és egyszerűbb. Nem volt rá igény, így nem is nőtt a SATA6G portok száma, ahogy a gyártástechnológia sem változott. A több PCIe x1 vonalnak hála az NVMe SSD-kből is többet képes kezelni a Z270, és az Intel Rapid Storage Technológia fejlődésével ezeknek a RAID-be kapcsolása is egyszerűbbé vált. Egyelőre nem túl hasznos, de a későbbiekben sokat számíthat, hogy a 200-as széria már az Optane Storage adattároló-technológiát is támogatja, amely az Intel 3D XPoint memóriatechnológiájára épül.
A hetedik generációs Core processzorok újdonságainak felsorolása nem ad ki túlságosan hosszú listát. Maradt az LGA1151 foglalat, így értelemszerűen a DDR3L/DDR4 integrált memóriavezérlő is, amely szerencsésen gyorsult, így az eddigi effektív 2133 MHz-es helyett 2400 MHz-es RAM modulokat használhatunk. A processzorok jelölése maradt a régi, ráadásul az Intel teljes megújulást tervezett, így a Celeron/Pentiumtól a Core i7-ig minden árszegmensben megkapjuk a Kaby Lake alapokat. A teljes értékű alapmodellek mellett alacsony fogyasztású modellek is készültek: ilyen például a tesztünkön is szereplő Core i7-7700T, amely a 7700K 95 W TDP értéke helyett 35 Wattal is beéri. Ez jelentősen alacsonyabb fogyasztást és hőtermelést jelent, miközben a felépítés azonos. Persze a csökkentett órajelek miatt a teljesítmény is szerényebb.
A jobb memóriavezérlő mellett apró ráncfelvarrást kapott csupán a microarchitektúra, így az Intel is csupán 4-8 százalékos gyorsulást ígér az előző generációhoz képest. Aki azt várta, hogy majd az integrált grafikus vezérlő, az Intel HD Graphics 630 hozza a forradalmat, (ismét) csalódni fog. Ez az iGPU 3D-s teljesítményben nem javult számottevően, inkább a szolgáltatásokat modernizálta az Intel. Sajnos ez nem natív HDMI 2.0-t és DisplayPort 1.4-et jelent, ellenben a HEVC és VP9 kodekeket 10 bites üzemmód mellett is hardveresen kezeli. Ez jelentős előrelépés, az egyre népszerűbb tömörítések hardveres kezelésével drasztikusan csökkenthető a CPU terhelése, ami mobil PC-nél növeli az üzemidőt is. A másolásvédelem hardveres támogatásához szükséges legújabb, HDCP 2.2 szabvány is bekerült az újdonságok közé.
Hibaszázalékon belül
Ismét egy negatív kicsengésű alcímet választottunk, de ez nem véletlen, ugyanis a mérések során egyszer sem csettintettünk elismerően. A változatlan gyártástechnológia és csupán "optimalizált" microarchitektúra a legerősebb, Core i7-7700K processzor esetén is csupán 5-8 százalékos gyorsulást hozott az előző generációs Core i7-6700K-hoz képest. Ez a gyorsulás sem igazából a ráncfelvarrásnak, hanem a 200 MHz-cel megemelt alap, illetve a 300 MHz-cel magasabb turbó órajelnek köszönhető. A szintetikus mérések során jól látható volt az erősebb memóriaalrendszer előnye, ami sokat segített Cinebench R15 és WinRAR alatt is. Ehhez képest a valós használatot szimuláló PCMark8 alig gyorsult valamelyest, 3DMark alatt pedig mérési hibahatáron belül maradt a különbség a hatodik és hetedik generációs Core i7 CPU-k között. A fogyasztás ellenben előnyére változott. Hiába maradt a 14 nm-es gyártástechnológia, a Core i7-7700K 10 wattal kevesebbet fogyaszt elődjénél.
A teszthez sikerült beszereznünk egy Core i7-7700T modellt is, amely a csúcsmodellhez képest jelentősen alacsonyabb órajelen dolgozik, ám "turbó-ablaka" sokkal nagyobb: 300 MHz helyett 900 MHz-es. A Thermal Design Power érték azonban 60 wattal alacsonyabb még úgy is, hogy maradt a négymagos felépítés aktív Hyper-Threading technológia mellett. Ez az órajelcsökkentés természetesen nem maradt büntetlen, így a Core i7-6700K is megveri a 7700T-t a fontosabb mérések során, azonban a takarékos, új processzor fogyasztása közel feleannyi, miközben azért a lassulás messze nem éri el az 50 százalékos szintet.
A sort a Core i5-7600K zárja, amely a "K"-jelölésből adódóan szintén szabad órajelszorzó áramkörrel rendelkezik, így a tuningosoknak készült. A maximálisan 4,2 GHz-en dolgozó CPU memóriavezérlője szintén DDR4-2400-as, így a szintetikus méréseken győzedelmeskedik a Core i7-6700K felett, sőt, még PCMark8 alatt is gyorsabb egy leheletnyivel. A Hyper-Threading technológia hiánya WinRAR és Cinebench R15 alatt látszik meg igazán, illetve a VeraCrypt titkosítás is lassabb ezen a CPU-n. Az alapfogyasztás minden, tesztelt CPU esetében azonos, ám a maximálisan felvett teljesítmény a Core i5 esetében értelemszerűen a teljesítménycsökkenéssel arányosan szerényebb.
Végül a 3D-s mérésekről kell még szót ejtenünk. A 3DMark Fire Strike és a Time Spy mérések alatt tökéletesen kidomborodott, hogy hová is lehet elhelyezni az új generációs processzorokat. Hiába kapta az új Intel HD Graphics az eddigi 530-as jelzés helyett a 630-as számot, a gyorsulás alig mérhető. A Core i7-6700K-ba integrált Intel HD Graphics 530 néhány ponttal az újabb, 630-as vezérlő mögött végez, ám itt ismét számításba kell vennünk a memóriavezérlők közti sebességkülönbséget, illetve az órajeleltéréseket is.
Összegzés
A hetedik generációs Intel processzorok januári megjelenését könnyedén lehet lelkes, kifejezetten pozitív lelkesedéssel értékelni, és lehet egészen sötét képet is festeni a Kaby Lake-ről, valamint a vele együtt megérkezett 200-as chipkészlet-szériáról. Ha pesszimistán nézzük, egy elkényelmesedett Intelt látunk igazi x86-os vetélytárs nélkül, aki éppen csak annyira erőlteti meg magát, hogy néhány százalékkal jobb legyen az új generáció sebességben, fogyasztásban és szolgáltatásokban. Nincs itt semmi újdonság, Skylake-tulajoknak, de még Broadwell/Haswell-tulajoknak is kevés indokuk lehet a cserére, ráadásul a processzorok és alaplapok árai egy cseppet sem lettek barátságosabbak. Ha így nézzük, csalódás a Kaby Lake, ami arra jó, hogy a notebook-, PC- és alaplap-gyártók új termékeket dobhassanak piacra és váltásra buzdítsák a vásárlókat.
Ha optimistán nézzük, a Kaby Lake csodálatos: 5-8 százalék extra teljesítményt kapunk alacsonyabb fogyasztás mellett az előddel azonos áron, továbbá új alaplapot és néhány olyan szolgáltatást, amelyek hamarosan nagyon hasznosak lehetnek (NVMe RAID, több PCIe, Optane-támogatás). Ráadásul foglalat-szinten megmaradt a kompatibilitás, ezzel az Intel LGA1151 platform lett a legjobban bővíthető, igazán időtálló választás, aminek nincsen párja a piacon.
Mi a harmadik, köztes nézőpontot választjuk: a Kaby Lake egészen pontosan az, amit az Intel ígért: optimalizálás. Ezt támasztja alá a minimális előrelépés sebességben és fogyasztásban, a maroknyi új, vagy fejlesztett szolgáltatás és a teljes mértékben hiányzó forradalom. Az új chipkészletek minimális újdonságot hoznak, azonban az alaplapgyártók tényleg kitettek magukért és egy kicsit jobb teljesítményt is kapunk, ha az újabb chipkészletek közül választunk. Mobil platformon különösen fontos az alacsonyabb hőtermelés és fogyasztás, nem is beszélve a modernizált, hardveres videokodekekről. A hetedik generációs Intel Core CPU-ra és platformra váltania a két-három generációval ezelőtti Intel PC-tulajdonosoknak érdemes, aki pedig már bevásárolt LGA1151-es alaplapból és processzorból, most örüljön, mert az új processzorokkal és alaplapokkal jelentősen kitolódott az választott platform időtállósága.
Aki ennél nagyobb forradalmat várt, az legalább még egy évet várni kényszerül, ekkorra ígérik a 10 nm-es, platform- és processzorszinten is jelentősen megújított Cannonlake-generációt.
