Találó megfogalmazás, hogy videokártya-választásnál sokan egydimenziósan gondolkodnak: adott pénzért cserébe legyen minél erősebb a 3D teljesítmény, a többi nem számít. Pedig ez nem helyes gondolkodás, hiszen annyi más, fontos szempont van, sőt, a gyártók egyedi kártyáinál is akadnak apró hiányosságok, figyelmetlenségek melyek bosszantóak tudnak lenni.
Rosszul elhelyezett csatlakozók
A nagyméretű hűtőkkel már megbarátkoztunk, mivel így kellően alacsony zajszint mellett is biztosítható a tökéletes hűtés. A hűtőborda és a borítás dizájnjánál igyekeznek a gyártók valami egyedit és különlegeset alkotni, de sajnos olykor-olykor elfeledkeznek a praktikusságról. Ilyen például az, amikor a kiegészítő tápcsatlakozót egyszerűen rossz helyre, vagy rossz irányba szerelik fel. A nagyméretű borda túllóg a kártyán, azonban a kártyára forrasztott csatlakozóba kell bedugnunk a 6, illetve 8 érintkezős tápkábelt, amelynek egy speciális rögzítő füle is van. Amikor ki kell ezt húznunk, a rögzítő fület le kell nyomnunk, ám ehhez a hűtő miatt nem férünk oda – idegesítő hiba.
Túltervezett hűtés
Azt már leszögeztük, hogy örülünk a nagyméretű hűtésnek, azonban a gyártók közül néhány nem is néz egyebet, csak a GPU hőmérsékletét – ez legyen minél alacsonyabb, és akkor a legjobb. Ugyan ez részben igaz, de nem mindenáron kell ezt megvalósítani. A túlméretezett hűtés ugyan javítja a tuningesélyeket is, de egy bizonyos szint felett csak nyűg mindenki számára. Egyrészt nehezebben fér bele még a teljes méretű ATX házakba is a kártya, másrészt a rengeteg ventilátor is felesleges. Ha ilyenkor még a fordulatszám-szabályzást is agresszíven magasra lövi be a gyártó, egy óriási kártyánk, amely még terheletlenül is visít a gépben, pedig könnyedén előfordulhat, hogy ekkora bordával teljesen passzívan is hűteni lehetne a terheletlen kártyát. Szerencsére néhány gyártó (ASUS, MSI) az újabb GeForce kártyáknál már átállt a 2D módban passzív hűtésre (leállnak a ventilátorok).
Indokolatlanul magas fogyasztás
A játékélményért és tekintélyes 3D teljesítményért cserébe hajlamosak vagyunk megengedőbben kezelni a videokártyák fogyasztását, pedig ennek nem kéne feltétlenül így lennie. A gyártók kényelmesen tudják növelni a 3D teljesítményt azáltal, hogy egyre több shadert és egyéb egységet passzíroznak a lapkára, ám ezáltal nő a hőtermelés és a fogyasztás is. Pedig az architaktúra optimalizálásával sokat lehet javítani a fogyasztáson úgy is, hogy közben megmarad a kiváló 3D teljesítmény.
Vannak olyan, a középkategóriába lecsúszott kártyák is, ahol a gyártó letiltott néhány blokkot a GPU-ban, ennek ellenére a magas fogyasztás megmaradt, ami még idegesítőbb: alacsonyabb 3D teljesítmény változatlanul magas fogyasztással.
Csak egy BIOS
A Video BIOS-t sokkal ritkábban kell frissíteni, mint az alaplapét, ugyanakkor néha ennek előnye is van. Például jobb ventilátor-vezérlés, nagyobb 3D teljesítmény, hatékonyabb turbó órajel-szabályozás vagy UEFI támogatás. Néhány gyártó (például Sapphire) figyel arra az eshetőségre, hogy ilyenkor akár rosszul is elsülhet a frissítés, ezért két BIOS chipet is felszerel a kártyára egy kis kapcsoló társaságában, így magabiztosan frissíthetünk, vagy akár kipróbálhatunk egyedi BIOS-beállításokat is. Olyat is láttunk már a teszlaborban, hogy a kétféle BIOS közül az egyik UEFI-hez volt optimalizálva a másik pedig hagyományos BIOS-okhoz a tökéletes kompatibilitás érdekében.
Elavult támogatás
Jogosan várja el a felhasználó, hogy a drágán megvásárolt videokártyájához a kártyagyártó weboldaláról szerzi be a szükséges szoftvereket. Ez öreg hiba, ugyanis a gyártó, miután kiadta az adott modellt, nem sokat törődik a támogatási oldallal és többé nem frissíti az ott található drivert, illetve egyedi szoftvereket. Szerencsére van 1-2 kivétel ez alól, de általánosságban elmondható, hogy a videokártyához tartozó legfrissebb drivert a GPU gyártó oldaláról érdemes beszerezni, az egyedi programokat pedig a kártyagyártó támogatási oldaláról úgy, hogy azonos GPU-gyártó (AMD/NVIDIA) újabb kártyájának támogatási oldalán nézünk szét frissített segédprogramok után.
