Olyannyira hozzászoktunk a folyamatos áramellátáshoz, hogy azt gondoljuk, a konnektorból mindig ugyanaz jön, pedig a közmondásos 220 Volt már rég (2003-ig bezárólag) 230-ra emelkedett hazánkban, hogy a nemzetközi hálózathoz igazodva egyszerűbb legyen villamos árammal kereskedni. A tervezett folyamatos változás mellett a szezonális hatások (pl. nyári légkondicionáló roham), időjárással, napszakkal együtt jövő hullámok gyökeresen hatnak ki az áram pillanatnyi minőségére, gyakran fordulnak elő feszültségtüskék vagy épp átmeneti vagy tartós feszültségesések és áramkimaradások, szélsőséges esetben üzemzavart vagy meghibásodást is okozva. Az összetett és érzékeny számítástechnikai eszközök megérdemelnek némi védelmet ez ellen. Vásárolhatunk túlfeszültség védővel ellátott elosztót, mely megvédi a készülékeket a drasztikusabb hatásoktól, de az áramkimaradásoktól nem, erre csak az akkumulátorral ellátott szünetmentes tápegységek (UPS) alkalmasak.
Érdemes közbeszúrni, hogy bár a védelmi eszközöz többszörös túlfeszültségtől is megóvhatják a felszerelést, de a nyáron gyakori villámcsapás közvetlen hatása ellen ezek sem érnek semmit – segíthetnek azonban a villámcsapás közvetett hatásainak elsimításában. Vihar idején legjobb megoldás a teljes rendszer áramtalanítása, legjobb pedig, ha a csatlakozókat (konnektor, bejövő internet) egyszerűen kihúzzuk.
Különféle VA teljesímény értékekkel matricázott UPS (Uninterruptible Power Supply, azaz szünetmentes tápegység) termékekkel találkozunk, de melyiket válasszuk? Először is adjuk össze azoknak az alapvető komponenseknek a fogyasztását, amiket védeni szeretnénk. Egy PC kiépítéstől függően 80-180 Wattot fogyaszt, gamer konfigurációk elmehetnek 500 Wattig is ha egy erős vagy több közepes grafikus kártyát tartalmaznak. A monitor fogyasztása 30 Wattól (LED LCD) akár 150 Wattig (22” CRT) is terjedhet. Egy NAS két merevlemezzel legfeljebb 50 Wattot eszik (de leggyakrabban inkább 35-öt), a szélessávú modem vagy a router 10-18-at. A lézernyomtatót ne kössük áthidalással (akkumulátorral) védett aljzatra, mert egy átlagos modell 900 Watt teljesítményt is felvehet, amit egy nagy UPS is személyes sértésnek venne. A legjobb módszer persze, ha egy fogyasztásmérővel tisztázzuk igényeinket. Ha megvan a névleges teljesítményigényünk Wattban, akkor osszuk el 0,65-el, mert így kapjuk meg az effektív teljesítményt. 210 Wattos összfogyasztáshoz tehát körülbelül 350 VA-es készüléket érdemes választani.
Nem mindegy, hogy mennyi ideig képes tartani akkumulátorról a frontot az UPS, ennek utánanézhetünk a dokumentációban vagy tesztekben. A névleges terhelésen általában 10-15 percre számíthatunk, de ha egy számmal nagyobb UPS-t választunk (a feltétlen szükséges 350 helyett 500 VA teljesítménnyel), akkor az áthidalási időtartam jócskán kitolódhat. Érdemes egy kicsit túltervezni a védelmet már csak a jövőbeni új fogyasztók kedvéért is.
Nem csak mechanikai kérdés, hogy hány csatlakozó van az UPS hátoldalán. A hagyományos, süllyesztett IEC aljzatokba illő kábelek másik vége a PC-be, monitorba, nyomtatóba köthető, ezzel is megnehezítve a gondolkodás nélküli tovább osztást és így az egység túlterhelését. Ma már sok készüléken építenek ki szokványos, a fali csatlakozókkal azonos DIN aljzatokat, melyekbe mindent (router, modem) egyszerűbben beköthetünk, de átgondoltan éljünk csak a lehetőséggel.
Minden szünetmentes biztosít túlfeszültség védelmet, akár a helyi hálózatra vagy telefonvonalra is – ez már magában is nyereség. Nagyon lényeges kérdés, hogy milyen topológiájú – belső felépítésű – modellt választunk. A legolcsóbb modellek kapcsoló üzeműek (standby), ami azt jelenti, nem csak teljes hálózati kimaradás esetén állnak át akkumulátorra, hanem feszültségcsökkenés okán is, és néhány hiányzó Volt miatt is 100 százalékban az akkumulátort terhelik. A vonali interaktív (line interactive) felépítésű modellek már képesek kipótolni a hiányt a telepek részleges terhelésével, így elmenedzselnek egy több órás feszültségesést is egy terhelt fogyasztási időszakban. Az UPS-en feltüntetett AVR jelölés ugyanezt a funkciót biztosítja.
Érdemes ismert márkát választani, de még a legjobbaktól sem várhatunk egészen konkrét anyagi felelősségvállalást a csatlakoztatott eszközökre. A dobozokon feltüntetett tízezer eurós kárig terjedő biztosításokról semmilyen érdemi, részletes információt sem tudtunk szerezni elöljáróban, de annyi bizonyos, hogy igazolnunk kell, hogy a baleset időpontjában csak és kizárólag a védő eszközön keresztül juthatott áram a védettbe (tipikusan ugye a számítógépbe), más módon nem. Azaz egyetlen periféria (a lézernyomtató sem!) kapott áramot egy szimpla fali aljzatból és minden bejövő kommunikációs vonal (telefon, ADSL vagy kábelnet) is a védelmen átfűzve áll csak összeköttetésben a megóvandó felszereléssel. Nincs tudomásunk arról, hogy hány biztosítási igényt és milyen eredménnyel kezeltek a gyártók, de annyi biztos, hogy legjobb esetben is csak felszerelésünk árát nyerhetjük vissza, adatainkat nem. A biztonság fokozása érdekében cseréljük ki az akkumulátorokat három évente, a kár anyagi oldalát saját biztosítással fedhetjük le, adataink védelmére pedig máig legjobb megoldás a rendszeres, lehetőleg távoli biztonsági másolatok készítése.
