Azt vártuk, hogy az élet digitális alapokon egyszerűbb lesz. Hogy ez bejött-e vagy sem, arról órákon át lehetne értekezni, az azonban biztos, hogy egy jól bevált, materiális hordozókon (kazetta, lemez) nyugvó szórakoztatóipari licencvilágot rengetett meg a PC elterjedése, a merevlemez-kapacitások drámai növekedése, no meg az írható CD és DVD. A digitális tévéadások, másolásvédelmek világában kicsit másként zajlanak a dolgok, de megoldást mindig lehet találni – legfeljebb más szolgáltatás használatával.
Ami HD-adás, az bizony digitális
Először az analóg műholdas tévérendszereken jelentek meg nagy felbontású műsorcsatornák, és a mai, digitális műholdas adások (DVB-S/2) voltak elsőként forrásai a HD tartalmaknak. Ma már csak digitális alapokon működik HD-adó; a kódolás kezdetben MPEG-2 volt, ma leginkább a MPEG-4 (H.264) képtömörítés dívik. Csak ily módon oldható meg a szükséges sávszélesség kellő számú csatornához vagy 3D-s HD-tartalmak átviteléhez.
Annak idején a hangszalagok, kazetták másolásvédelme egy megnyugtató tényező volt a tartalomgyártók és forgalmazók szemében, hogy befektetésük valamelyest védve van. A digitális jelek azonban már alapvetően minőségromlás nélkül, maradéktalanul másolhatók, ezért azokat a legtöbb esetben védelemmel ellátva sugározzák, legalábbis akkor, ha előfizetési díj fejében hozzáférhető csatornákról van szó. Ez azt jelenti, hogy amellett, hogy a video- és hangfolyam tömörített, a vevő oldalon egy dekódoló modulnak kell működnie, melyben rendszerint chipkártya azonosítja az előfizetőt, és elvégzi a titkosítás feloldását. Ilyen „scrambled” adásokat alkalmaz a digitális kábeltévé-szolgáltatók zöme és a fizetős MinDig TV Extra is, míg a sima MinDig TV adások bármilyen MPEG-4-es tunert tartalmazó eszközzel nézhetők. (A HD sportközvetítéseket általában a kódolatlan állami adók valamelyikén láthatjuk.)
A kábelszolgáltatók teljesen eltérő rendszereket alkalmaznak, ami sok kompatibilitási problémának lehet forrása, ezért egyértelmű, hogy a legbiztosabb a szolgáltató által nyújtott set-top-box és kártya használata, még ha ennek lehetőségei sokszor korlátozottak is. Egyes szolgáltatóknál kérhetünk HD DVR egységet előfizetésünkhöz (ennek megvan a maga havi bérleti díja), amivel az éppen folyó adásokat a beépített merevlemezre felvehetjük – igaz, innen sosem szabadíthatjuk ki ilyen minőségben. Ha a szabványmegoldásoktól eltérnénk, mondjuk mert egyetlen tévével, box nélkül szeretnénk megoldani a digitális kábeltévévételt, akkor kevésbé kitaposott utakra kell áttérnünk.
DVB-C: felvétel tévével, de inkább set-top-boxszal
Ahhoz, hogy rögzíthessük a jelet valamiként, először is a vételéről kell gondoskodnunk. A digitális kábeltévé-szolgáltatók általában csak elvétve adják kódolás nélkül hálózatukon a digitális csatornákat, és ezek ritkán érhetők el nagy felbontásban. Ha nem tudunk ennek a lehetőségnek utánanézni, akkor is megér egy próbát, hogy elengedjünk egy DVB-C hangolást; ha szerencsénk van, máris nézhetjük a meccseket. Ha a tévé titkosított (scrambled) csatornákat jelez, akkor szükségünk lesz egy ügyfélkártyára és egy vele kompatibilis rendszerű dekódermodulra, amit a CI aljzat révén a mai nagyképernyős televíziók mindegyike képes fogadni. A CI aljzatba illeszkedik a régi PCMCIA-kártyákra hajazó dekóder modul, abba pedig a chipkártya. Sajnos itthon eddig csak egyetlenegy szolgáltató kínál nyílt lehetőséget arra, hogy ne csak saját set-top-box moduljával használjuk a kártyát, hanem tetszőleges DVB-C-kompatibilis tévével vagy DVR-egységgel.
Már a középkategóriában is számos nagyképernyős tévé kínál különféle extra szolgáltatásokat. Számunkra a leglényegesebb a digitális videofelvétel lehetősége, ez működik a tuner által támogatott minden platformon (minimum DVB-T, de sokszor DVB-T és DVB-S is). Háttértárként a tévé USB csatlakozójába kötött külső merevlemez, esetleg flash meghajtó szolgálhat, merevlemez esetén célszerű saját tápellátással rendelkező modellt választani. A meghajtó felismerése és tárolóeszköznek jelölése után a piros gomb megnyomásával elkezdi a tévé a transport-streamet rögzíteni. Később bármikor visszanézhetjük az adásokat, ám mivel a tévégyártók és a filmforgalmazók igen jó viszonyt ápolnak egymással, ezt általában csak azon a tévékészüléken tehetjük meg, amelyik a felvételt készítette.
Csak a rögzítés funkció miatt valószínűleg nem cserélnénk le az amúgy megfelelő tévénket, és a digitális videofelvevők is meglehetősen drágák. Szerencsére léteznek olyan DVB-C beltéri egységek, melyek elég olcsók és képesek felvételre is, tárhelyül a csatlakoztatott USB merevlemezek vagy flash meghajtók szolgálhatnak. Ha nemcsak kódolatlan csatornákban gondolkodunk, akkor érdemes eleve Conax dekóderrel integrált modellt választani – ha a tévészolgáltatónk ezt a rendszert támogatja és lehetővé teszi a chipkártyák működtetését más gyártók eszközeiben is.
Ingyen sport DVB-T-n
Szinte hagyomány, hogy a tető- vagy szobaantennával, esetleg botantennával is kódolatlanul fogható MinDig TV (hazai DVB-T) csatornák valamelyikén nagy felbontásban követhetők a nagyobb nyári sportesemények, idén ilyen az olimpia is. PC-tulajdonosok számára jó hír, hogy csak egy olcsó, 5-7000 Ft-os DVB-T stickre lesz szükség a mutatványhoz, meg egy kutyaközönséges laptopra vagy PC-re, lehetőleg azért kétmagos és netbook szint felett teljesítő processzorral. A DVB-T-ben a budapesti körzet kis jelerőssége miatt a kezdeti időszakban sokan csalódtak, de azóta több jelerősség-emelést is megéltünk már, így érdemes újra próbálkozni az olcsó szobaantennákkal vagy akár botantennával is.
Egy egyszerű DVB-T stick segítségével csak a kódolatlan csatornák lesznek elérhetők. Ha hajlandók vagyunk 17-19 ezer forint körüli összeget áldozni a hardverre, akkor a kódolt MinDig TV Extra csatornák vételére és felvételére is alkalmas USB sticket is beszerezhetünk. Ebbe természetesen nem csúsztatható be a hozzáférést lehetővé tevő ügyfélkártya egésze, a SIM-kártyákra emlékeztető változatot kell igényelnünk.
Ha tévén, nem pedig monitoron szeretné élvezni valaki a sporteseményt, akkor erre a legtöbb lapostévé magában is alkalmas, feltétel az MPEG-4- és DVB-T-kompatibilitás. Ha régebbi tévénk van, vagy a rögzítés funkció hiányzik, akkor egy tízezer forintos beltéri DVB-T vevőegységgel egészíthetjük ki meglévő lapostévénket, a boxok zöme ugyanis kínál PVR funkciót is. Igaz, a DVB-T beltéri egységek piacán viszonylag csekély, 5-8 ezer forintos ártöbblet fejében a kódolt adásokhoz is használható, Conax modullal integrált modellekhez juthatunk, melyek hosszú távon jobb szolgálatot tesznek.
A cikk a következő oldalon folytatódik!
Szép új streaming világ
Ha ez még nem lenne elég, akkor minderre rátesz egy lapáttal a szélessávú net és az on-demand – igény szerint nézhető – videó, melynek a tengerentúlon már ma is nagy sikere van. A megoldást a szélessávú internet olyan szintű erősödése hozta, ami ésszerű költségek mellett teszi lehetővé azt, hogy a fogyasztók úgy nézhessék meg a filmeket, hogy azokat egyáltalán ne töltsék le saját meghajtójukra, az „adás” médiafolyamként (streaming) élvezhető.
Persze ezt is ki lehet trükközni, de ha tévébe, médialejátszóba beégetett alkalmazásokkal dolgozunk, akkor már nehezebben. Amerikában máris nagyon sikeresek az on-demand filmszolgáltatók, mint például a Netflix vagy a Hulu, ám jogi és üzletpolitikai okokból egyelőre csak helyben kínálják szolgáltatásaikat. Ezek a szolgáltatások lehetővé teszik, hogy csak azokat a műsorokat nézzük – reklám nélkül –, melyek valóban érdekelnek minket. A megvásárolt műsorok újranézhetők később, így nincs is igazán értelme arról beszélni, hogy egy-egy műsort felveszünk, hiszen azt később is megnézhetjük.
Azokon a területeken, ahol a szélessáv megfizethető, előbb-utóbb lőttek a töltelék tévéshopos műsorcsatornákkal felhígított és érdemben drága, reklámokkal traktáló hagyományos tévézésnek. Persze ez még évek kérdése, de mi lelkesen várjuk ezt a napot.
Vigyázat, ingyen 3D!
Július elsejével, a Futball Európa-bajnokság döntője alkalmával indította első kísérleti 3D-adását a MinDig TV rendszeren az Antenna Hungária, Európában az elsők között. A budapesti körzetben fogható adás az MTVA m3D csatornáján nézhető június 25-től, a Széchenyi-hegyi adótoronyról sugározzák a 43-as csatornán (természetesen az automatikus hangolás megtalálja).
Az adás az nyári olimpiai játékok végéig folytatódik, így 3D-ben izgulhatjuk végig a nevezetes sporteseményt. Egészen pontosan 12,06 Mbps sávszélességű side-by-side 3D-adásról van szó, azaz a bal és a jobb szemnek szánt képet egyazon Full HD képkocka két felén helyezik el egymás mellett. Ez némi minőségromlással jár, azonban az adás még így is élvezhető minőségű marad.
