Ahogy azt anno a PC-k hajnalán kitalálták, a processzor mai napig a számítógép legfontosabb eleme, azonban sokakban felmerült az elmúlt években, hogy minek is készülnek újabb és újabb modellek, ha a változás végfelhasználói szemmel minimális. A sebesség alig nő, a hordozható eszközök üzemideje alig javult, a gyártástechnológia és a méretek terén sem kaptunk zajos forradalmi újdonságot. Sokan úgy tartják, egy 2. generációs Intel Core CPU még mind a mai napig elegendő teljesítményt nyújt akár játékok alatt is, miközben nem fogyaszt őrülten sokat, nem melegszik és a szolgáltatások is kellőképp fejlettek. A helyzet az, hogy nem is járnak messze az igazságtól, egy Core i5-2500 CPU még ma is csodákra képes, de nem szabad emiatt temetni sem a CPU-gyártókat és a teljes piacot.
Megváltozott felhasználás
A Core i5-2500 valóban szuper CPU, de csak akkor, ha egy klasszikus számítógépet szeretnénk, amivel a szokásos feladatokat végezzük (munka, játék stb.). A processzorfejlesztő és -gyártó cég cégek ugyanis már nem feltétlenül a klasszikus felhasználásban gondolkodnak, az újabb szegmensekhez igyekeznek megfelelő chipeket készíteni. Vegyük például a mesterséges intelligenciát, vagy az egyre fontosabb beszédfelismerést (NLP - Natural Language Processing), ahol valós időben kell feldolgozni a felhasználó által verbálisan kiadott parancsokat.
A szereplők is megváltoztak, ahogy lassan az erőviszonyok is: az Intel mellett ismét erősödőben az AMD, akinek a Ryzen CPU-ja igazán jól sikerült megfelelő tartalékokkal bebiztosítva. A legnagyobb szereplő a változásban az ARM, aki chip-dizájnt értékesít, és elég jól, ugyanis 21 éves működése alatt 100 milliárd ARM-alapú chip készült - ebből a fele az elmúlt 4 évben. Végül ne feledjük az egyéb ARM alapokra fejlesztő cégeket, a Huawei-t, MediaTeket, Samsungot, Qualcommot, az Apple-t, vagy az egészen kivételes Nvidia-t.
Mindenttudó chipek
A központi egység ugyanis már régen nem csak processzorból áll, sőt, a processzoron belül is többféle hibrid felépítés bevált az elmúlt időszakban (big.LITTLE ARM chipek). A jelenlegi irány az SoC-k, azaz rendszerchipek felé mutat, ahol a központi egységben található minden fontos vezérlő, a GPU, RAM-vezérlő, modem, DSP stb. Emellett a chipgyártók a különálló chipeket is alaposan felfejlesztették, így ma már ezek a chipek alig terhelik a CPU-t, vagyis megfelelő kiegészítő chipekkel, de az előzőnél csak alig gyorsabb CPU-val is jelentősen erősebb, kiegyensúlyozottabb eszközök készíthetők. Innentől pedig kritikusan fontos a modularitás is, ahol az aktuálisan megcélzott felhasználási területhez igazítható a teljesítmény és a funkcionalitás is.
Nvidia, Intel és ARM
Erre kiváló példa az önjáró autók világa, ahol valós időben kell óriási mennyiségű adatot feldolgozni és bonyolult rendszereket vezérelni. Ezen a téren a Jetson TX2-es Nvidia lap izgalmas újdonság, amely GPU-alapokra épül, azonban felhasználását tekintve adatelemzésre, MI-re lett kihegyezve.
Az Intelt temetni sem túlzottan bölcs. Egyrészt a szerverek világában 10 körömmel kapaszkodik a trónba, sőt, ezért hajlandó rengeteg fejlesztést is bevetni, továbbá más területeken is jelentős eredményeket képes felmutatni. Az egyik ilyen az Optane technológia, amelyet a Z270-es alaplapok is támogatnak már és az első ilyen adattároló egységek is megjelentek már. A 3D Xpoint technológia a DRAM és az SSD-ben található NAND kombinációja, és hatalmas előrelépést hoz a sebességben - ezzel pedig forradalmasíthatja a tárhierarchiát.
És akkor ne feledkezzünk meg az ARM-ról sem. Itt sem a nyers erőből megoldott gyorsítás az elsődleges fejlesztési irány, helyette a DynamIQ az izgalmas, amivel eltérő méretű, generációjú és típusú modulokat, magokat lehet egy lapkára, egy chipbe összehozni.
Ha tehát hátrébb lépünk egy lépést és a klasszikus, x86-os erőpróba helyett a modern feladatokra szánt, modern processzorok világát nézzük, tisztán látszik, hogy a megváltozott igényekhez igazodva jó irányba halad a chipfejlesztés, ami nem feltétlenül MHz-ekben, nm-ekben és IPC-kben mérhető, hanem okosabb(nak tűnő), gyorsabban reagáló eszközökben.
