Olcsó húsnak…a filléres videokártya hamis érzetet ad, hogy játék PC-nk van. Pedig ami ránk vár, ahogy elindul a játék, az minden, csak nem önfeledt kikapcsolódás. Sajnos hiába a fejlődés, az egyre több fedélzeti memória, shader és egyebek, az olcsó videokártyák csak egy hajszálnyival alkalmasabbak játékra, mint az integrált GPU-k. Míg utóbbiaknál tisztában vagyunk vele, hogy játszani nem szabad, pontosabban sok jóra ne számítsunk, addig az olcsó videokártyák azt sugallják, repíteni fog rajta minden játék, hiszen a nevükben is ott a „Gaming”, „Extreme” és még sorolhatnánk. Nos, ezekkel is lehet játszani: maximum 720p felbontásban és abszolút végtelenségig lebutított grafika mellett. Persze ekkor még a Far Cry 4 is úgy fog kinézni, mintha egy lelkes tini csapat készítette volna Paintben egy hétvége alatt. Azért van megoldás is.
A 10-20 ezres átverés
Az olcsó videokártyák már valamivel 10 ezer forint felett indulnak. Megtévesztő, hogy már itt is találkozunk minden olyan brand névvel, technológiával és egyebekkel, amelyek a nagy kártyák dobozára vannak szitázva. Radeon, GeForce, GDDR5, PCIe 3.0, CUDA, Mantle és még sorolhatnánk – a végtelenségig lebutított, filléres videokártyák szolgáltatásban képesek ugyanazt nyújtani, mint az 50-100 ezer forintos modellek, de ez abban merül ki, hogy szoftveresen támogatják ezeket a technológiákat.
Amelyik szoftver ezeket kihasználja, az futni is fog gond nélkül, de egy valamire itt ne számítsunk: ez a sebesség. Az olcsó videokártyákból minden olyan dolgot kispórolnak, ami sokba kerül, és olyanokat kapunk, amelyeket szinte pénzráfordítás nélkül vagy fillérekért meg lehet oldani. Például olcsón kapunk 2 GB-os VGA-t, ám itt 64 bites buszon kapcsolódó DDR3-ról van szó és a legszebb az egészben, hogy ezek a GPU-k ki sem tudják használni a nagyméretű videomemóriát – ennyi adatot nem képesek megmozdítani játszható sebességgel.
A vállalható kategória alja
Az első olyan kártya, amely a boltban a polcról leemelve otthon nem fog instant csalódást okozni, a Radeon R7 250X, de itt már bőven 20 ezer forint felett járunk és itt se gondoljuk, hogy HD-ban 30 fps-nél és közepes részletességnél feljebb kapcsolhatunk majd az újabb játékoknál. Innentől aztán 5-10 ezer forintonként felfelé találunk jó vételt és a középkategóriában 50-60 ezer forint magasságában már olyan modell is akad, amellyel akár 2 évet is kihúzhatunk úgy, hogy az újonnan megjelenő játékok kis trükközéssel el fognak futni akár a full HD monitorunk natív felbontásában is.
A (fél)megoldás
Azt senkinek sem fogjuk javasolni, hogy rámoljon ki egy nemzeti dohányboltot és abból vegyen erősebb VGA-t, ahogy azt sem, hogy „kamionról leesett” hardvert vegyen a VIII. kerület utcáin (ahogy ezzel a legtöbben be is fürödtek).
Az egyetlen lehetséges mentvára annak, aki 20 ezernél többet nem tud videokártyára költeni, de játszani szeretne, az a használtpiac. Itt is nagyon óvatosnak kell lenni, vannak csalók és tonnányi rossz hardver, de ha alaposan utánajárunk, türelmesen kivárunk és azonnal lecsapjuk a jó vételt, igen erős videokártyákat szerezhetünk fillérekért. Itt általában az 1-2 generációval régebbi modellekre érdemes utazni, ezeket adják jó áron, de arra nagyon figyeljük, hogy olyan kártyát válasszunk, amely még támogatja a manapság használatos szabványokat (Direct3D 11). Van itt például 17 ezerért Radeon HD5850 vagy HD7770, 13 ezerért HD 5770, 24 ezerért GeForce GTX 650 Ti vagy kereken 20 ezer forintért egy HD6790.
Ami buktató lehet még, az a hűtés – többéves videokártyáknál már könnyedén kifoghatunk tengelyes, hangos kártyát. Miután ezekre jó eséllyel nincsen már garancia, némi takarítással vagy házi barkács ventilátor-cserével lecsendesíthetjük kártyánkat és önfeledten játszhatunk 20 ezer forint alatti, mégis, a bolti ajánlatoknál 2-3 vagy akár 5x erősebb videokártyánkon.
