Az átláthatatlan és nehezen csoportosítható processzor-káosz már a múlté, ma a cégek igyekeznek egyértelmű számozással, termékjelöléssel ellátni a különböző modelleket, hogy bárki számára azonnal tiszta legyen, hogy az adott CPU melyik kategóriába tartozik és mit várhatunk tőle. Az így már teljesen érthető, hogy a Celeron a leggyengébb, a Pentium egy kicsit erősebb és innen jön felfelé a Core i3, i5 és i7. AMD vonalon, AM3+ platformnál is találunk belépő modelleket, majd jönnek a 4000-es, a 6000-es és végül a 8 és 9 ezres szériák. De igazából miért is kérnek olykor akár 5-6× többet egy processzorért? Megmutatjuk a főbb különbségeket.
Core i-soroló
A Celeron és Pentium CPU-knál sokáig az Intel a magok számát csökkentette drasztikusan, valamint az órajelekkel spórolt. A mai, belépőszintű processzorok már mind duplamagosak és a 3 GHz feletti órajel sem különleges tulajdonság. A spórolást és a „gyengítést” itt a gyorsítótárak méreteiben, illetve az extra szolgáltatások lekapcsolásában kell keresni. Például A Celeron esetében szintén Haswell-alapokat és 22 nm-es gyártástechnológiát kapunk, azonban a duplamagos felépítést nem segíti a Hyper-Threading, turbó mód nincsen, a gyorsítótár pontosan negyedakkora és a memóriavezérlő is gyengébb. Emellett az UnCore részben található többi vezérlő is alaposan meg van nyirbálva: gyengébb GPU, butított PCIe vezérlő és még folytathatnánk.
A Pentiumoknál kicsit acélosabb a PCH-CPU kapcsolat (DMI2), 2 MB helyett 3 MB a gyorsítótár, jobb a PCIe vezérlő és magasabb az órajel is. Ha komolyabb szolgáltatásokat szeretnénk, a Core i3-ra kell felugranunk, amelynek a legfontosabb extrája, hogy az Intel már aktiválta benne a Hyper-Threadinget, így logikailag 4 magos a CPU – ez adott esetben 15-20%-os gyorsulást jelent. Itt már használhatunk AVX utasításkészlet-kiterjesztést, izmosabb a DDR3-vezérlő és jobb az integrált GPU is.
A Core i5 az ideális középút, bár az utóbbi időben igencsak felszökött az ára hazánkban. Az igazi négymagos processzorok ugyan Hyper-Threading technológiát nem kaptak, cserébe itt találkozunk először a Turbó móddal, amely adott terhelés mellett dinamikusan emeli a CPU órajelét – a valós használat igazolta, hogy ez nagyon hasznos és hatékony megoldás, amely szépen megdobja az IPC-értéket (Instructions per Clock). Az integrált GPU itt már nagyon erős (csak vicceltünk, igazából csak annyira erős, amennyire lehet, vagyis játékra továbbra sem ideális), még több az extra szolgáltatás és a gyorsítótár is hatalmasat ugrik, egyenesen 6 MB-ra. Ez utóbbi és a Turbó mód együtt jelentős gyorsulást eredményeznek a Core i3-hoz képest.
A csúcson találjuk a Core i7-et, amelyben minden lehetséges technológia aktív, az órajel akár 4,4 GHz is lehet Turbó módban, logikailag 8 magos a CPU és a gyorsítótár is itt a legnagyobb: kereken 8 MB. Ezek a kiegészítések például videotömörítés, képszerkesztés, számítási feladatok alatt látványosak, de például játék és általános felhasználás során egy Core i5-höz képest már nem olyan mellbevágóak.
AMD FX-soroló
Az AM3/AM3+ platformot a Sempronok nyitják, melyet akár már 8 ezer forintért szerezhetünk a boltban. A vonzóan magas, 2,8 GHz-es órajel ellenére egy gyenge CPU-ról van szó, amely már 5 éves és még a régi, K10-es alapokra épül. A processzor legfontosabb tulajdonsága, amit tudnunk kell, hogy egymagos, cserébe 45 W TDP-s besorolást kapott és azért egy alapszintű felhasználói élményt így is kapunk.
Viszonylag nagy ugrással jutunk el az FX-4300-ig, amely szintén nem mai darab: már 3 éve bemutatták. Ennek ellenére nem szabad leírni a 19 ezer forint körül kapható CPU-t, mely 4 magos és viszonylag nagy gyorsítótárral gazdálkodik. A TDP itt már 95 W, cserébe az órajel Turbó módban akár 4 GHz is lehet, ahogy a DDR3-1866-os memóriavezérlő is kellő sávszélességet biztosít. Fontos tudni, hogy a 4 mag nem teljes értékű, ez két Bulldozer modult jelent, ahol a modulon belül 2-2 integer végrehajtóegység van, azonban a lebegőpontos egységek és az utasítás-feldolgozók száma csak a fele.
Az ideális középpályás AM3+ platformon az FX-6300/6350, amely 6 magos felépítésű. Érdekesség, hogy a régebbi, 6300 népszerűbb, mert jelentősen olcsóbb. 40 ezer forintért már a 8 magos AMD FX-ek táborába is beléphetünk a 8320-as modellel, amely szintén képes 4 GHz-en üzemelni, a gyorsítótára hatalmas, cserébe a TDP 125 wattos, ezért a hűtésre oda kell figyelnünk.
Maradt még az FX-9000-es csúcsmodellek klubja, ahol 60 ezer forint felett 8 magos, ám már akár 5 GHz-en futó processzort kapunk. Ez az AMD-CPU-k királya asztali platformon, de a hűtésnél nagyon észnél kell lennünk, mert a 9590 220 Wattos TDP-t kapott.
