A HTPC korántsem akkora újdonság, mint azt sokan gondolnák: hasonló próbálkozások már korábban is voltak, akkoriban ezek a gépek barebone névre hallgattak. Az alapkoncepció szerint a barebone-okat úgyszintén multimédiás gépeknek szánták a gyártók, és bár ma is jócskán vannak még olyanok, akik a világ minden kincséért sem válnának meg szeretett apróságuktól, a többség nem ezt az utat követte, így a félkész gépek java része eltűnt a piacról. Őket váltották a sorban az asztali DVD-lejátszóra, házimozi-erősítőre hajazó HTPC-k, amelyek nem elsősorban külsejüknek, sokkal inkább újonnan megjelent szolgáltatásaiknak köszönhetik sikerüket.
Amint azt látni fogjuk, HTPC-t építeni - gondosan összeválogatott hardverekből kiindulva és kellő odafigyeléssel - egyáltalán nem olyan nehéz feladat; de legalább ilyen könnyen bele is bukhatunk. Mielőtt fejvesztve rohannánk a boltba, és mindenfélét összevásárolnánk, gondoljuk végig, mire szeretnénk használni majdani gépünket, és ennek tudatában tervezzük meg nagyjából, hogyan fog kinézni, és mire lesz szükségünk. Két választási lehetőségünk van: vagy „egyszerű" multimédiás gépet építünk, vagy egy komolyabb, „öszvér" jellegűt, amely zenehallgatás és filmnézés mellett egy kicsit játszani is enged.
Házproblémák
A hétköznapi számítógépekkel ellentétben a HTPC legfontosabb hardvereleme a ház, ezért nagyon körültekintően válasszuk ki! A nevesebb házgyártók közül mindegyiknek létezik kifejezetten HTPC-hez készült példánya, közülük a Silverstone-t emelnénk ki. A legkisebb, csak Micro ATX-es alaplapot befogadó háznak szinte csak egyetlen előnye van: a csekély méret. Egyébként nehezen szerelhető, ráadásul a hűtés kialakításakor is eléggé meg van kötve a kezünk, ezért ez a megoldás könnyen a csendesség, a kielégítő hűtés vagy a bővíthetőség rovására mehet. Legalább közepes méretű házat javaslunk tehát, olyant, amely minimum két bővítőkártyahelyet kínál.
Bárhogy döntsünk is, van néhány szempont, amelyet minden háznál érdemes megvizsgálni. Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy szépnek kell lennie - ennek eldöntésébe nyugodtan vonjunk be életünk párját is, nehogy később azzal kelljen szembesülni, hogy az általunk csodásnak tartott gép valójában ronda, ezért meg ne próbáljunk vele a nappali közelébe menni. A külsőségek mellett fontos, hogy masszív felépítésű legyen, el tudja nyelni a merevlemez és az optikai meghajtó által keltett rezgéseket, nehogy felerősítse azokat, és esetleg még a tévét is nyugodt szívvel a tetejére tehessük. Ha kellően masszív és igényes kialakítású egy ház, akkor általában a hűtéssel sem szokott gond lenni. Mindenesetre nem árt fejben megtervezni, hogy szükség esetén hova és milyen pluszventilátor építhető, nehogy a későbbiekben ezen bukjon az egész történet!
Végezetül ejtsünk néhány szót a házikó előlapjáról! A kisebb méretűek jellemzője, hogy csak slim, azaz vékony optikai meghajtót képesek befogadni. Ennek gyakorlati szerepe nincs, inkább a helyszűke miatt, illetve a szebb külső érdekében lett így kialakítva. Azzal azonban jó tisztában lenni, hogy a lapos meghajtók beszerzése normál társaikhoz képest jelentős többletkiadást jelent. A gép jellegéből adódóan szükségünk lesz egy-két előlapi USB-kivezetésre, esetleg egy FireWire csatlakozási pontra a digitális fényképezők, kamerák és egyéb kiegészítők számára. Az előlapi kijelző nem elengedhetetlen ugyan, és az árat is jócskán megdobhatja, ugyanakkor hasznos lehet. Beállítástól és képességtől függően nyomon követhetők a HTPC legfontosabb paraméterei: az éppen játszott média típusa, neve, a processzor hőmérséklete stb.
Alaplap és processzor
Az alaplap típusát - legalábbis elméletben - már a ház kiválasztásával eldöntöttük: ATX vagy microATX. Mindkét típusnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. Pár éve a legtöbben még ódzkodtak - valljuk be, jogosan - az integrált megoldásoktól, mondván, hogy az azokon található hardverek minősége nem üti meg a kellő szintet. Szerencsére mára a helyzet sokat javult, nyugodtan elindulhatunk ebbe az irányba is - sőt gyakran nem is tehetünk mást, hiszen méretéből adódóan sok ház csak microATX alaplapot képes befogadni.
Mi azt javasoljuk, hogy aki igazán komoly gépet szeretne, az lehetőség szerint mellőzze ezt, és normál ATX-alaplapban gondolkodjon, mivel annak bővítési lehetőségei sokkal jobbak. A csendes működés érdekében ideális választás a teljesen passzív hűtésű alaplap. Ugyanakkor az is fontos, hogy ez képes legyen a processzor órajelének dinamikus kezelésére, valamint ehhez kapcsolódóan szabályozni tudja a hűtőventilátorok sebességét. Szerencsére ezekre a modern alaplapok mindegyike képes, csak el ne felejtsük a BIOS-ban beállítani őket! Esetenként módunk van az alaplapra kapcsolt kiegészítő ventilátorok szabályozására is. Nem a ventilátorok fordulatszámának változtatására gondolunk, hanem hogy milyen hőmérsékletérték felett lépjen működésbe az adott ventilátor. Ekkor általában egy tűréshatárt is megszabhatunk, ily módon elkerülhetjük, hogy mindössze 1-2 fokos hőmérséklet-ingadozáskor a ventilátor folyamatosan ki-be kapcsoljon.
Ami a processzort illeti, itt sem kell túl nagyra törni, bőven megteszi egy szimpla egymagos típus: a többmagos választása csak extrém esetekben lehet indokolt. Legszerencsésebb talán egy 939-es foglalatú AMD Athlon64 3200 processzor mellett dönteni, ez esetben az esetleg a fiók alján porosodó régi DDR-memóriákat is felhasználhatjuk, és ily módon némi pénzmagot is megtakaríthatunk.
A gyári processzorhűtők sosem a csendes működésről voltak híresek, ezért ha tehetjük, ne dobozos CPU-t vegyünk! Memóriából semmiképpen sem szabad 512 megabájtnál alább adni, mert könnyen vontatottá, lassúvá válhatnak a folyamatok.
Meghajtók
A merevlemezek kapacitásának növekedésével párhuzamosan nőttek a felhasználók igényei is, sokan folyamatos helyhiánnyal küzdenek. Nem lesz ez másképpen a HTPC esetében sem, főként ha gyakorta veszünk fel televízióból, ezért fontos a minél nagyobb tárhely. Úgy véljük, egy 160 gigabájtos darabra mindenképpen szükség lesz. Ha komolyabb igénybevételre számítunk, lehetőség szerint egy HDD-vel oldjuk meg a feladatot, így halkabban fog üzemelni.
Optikai meghajtóként egy DVD- író beépítése tűnik célszerűnek, hiszen árban már alig van eltérés a csak olvasni tudó optikai meghajtókhoz képest, a használhatóságbeli többletet pedig senkinek nem kell ecsetelni.
Komponenskavalkád
Visszatérve az integrált eszközökhöz, tekintsük át, melyek azok az összetevők, amelyekre szükségünk van. A legfontosabb a grafikus kártya: jelen esetben működés szempontjából a teljesítmény mellékes, sokkal fontosabbak a kimenetek. Az olcsóbb megoldások még mindig S-Video és/vagy VGA analóg kimenettel vannak felszerelve. Esetenként persze ez is megfelelhet, ám ha minőségi képet szeretnénk - főleg ha LCD-tévével vagy kivetítővel használjuk a HTPC-t - akkor legalább DVI-kimenet kell. Keresgélhetünk HDMI-kimenettel ellátott típust is, de ezek még ritkaságszámba mennek, pluszköltséget jelentenek, és valójában nincs is nagy szükségünk rá.
Amennyiben egy önálló grafikus kártya mellett tennénk le voksunkat, akkor sem a teljesítmény, hanem a halk működés legyen a fő szempont: ha pénztárcánk is engedi, egy már eleve passzív hűtésű példányt keressünk, vagy a meglévőt cseréljük passzívra egy külön megvásárolható készlet segítségével. A jelenleg kapható egyik legerősebb passzív modell, az NVIDIA GeForce 7600 GT már néminemű játékot is engedélyez használójának.
Ma már az integrált hálózati kártya minden alaplap szerves tartozéka, ráadásul megbízhatóan is működik, ezért erre felesleges részletesebben kitérni.
Vezeték nélküli hálózati csatolót viszont csak elvétve találunk integrálva - ha nem szeretnénk, hogy otthonunkat túlságosan behálózzák a kábelek, külön kell beszereznünk egy ilyent. Az USB-s kivitelűeket részesítsük előnyben, hiszen esetünkben a PCI-bővítőhely aranyat ér.
Az utóbbi években jelentős fejlődésen mentek keresztül az alaplapoknak már évek óta részét képező integrált hangvezérlők. Ennek már csak azért is örülhetünk, mert a HTPC-házak az önálló hangkártyák használatát - a már sokat hangoztatott helyhiányból fakadóan - gyakran nem is teszik lehetővé. Azoknak a szerencséseknek, akiknek lehetőségük van önálló kártya beszerelésére, a Creative hangkártyáit ajánljuk. A legjobb hangzás elérése érdekében a hangkártyát és az erősítőt valamilyen digitális kimeneten keresztül kössük össze az erősítővel, és felejtsük el az olcsó számítógépes hangrendszereket! Ezek elsősorban asztali PC-hez, azon belül is jobbára játékokhoz lettek tervezve, ezért a házimozis igényeknek kevésbé felelnek meg. Helyettük a kifejezetten a mi céljainkhoz készült modellt válasszunk.
