Már 2004. óta rendelkezésre áll az ISO ajánlása a monokróm lézernyomtatók üzemeltetési költségeinek kiszámítására, így ezen a területen nincs félrebeszélés. Csak nemrégiben, 2006 decemberében készült el az ISO/IEC 24711 szabvány, mely azt írja elő, hogy pontosan hogyan kell tesztelni a színes tintasugaras nyomtatók színes nyomtatási költségeit, hogy az átlagos valóságos használathoz lehető legközelebb eső értéket kapjuk.
Ezt alkalmazza a HP is mostantól. Minden ezután gyártott kellékanyagán feltünteti azt, hogy az adott patronnal pontosan hány színes szövegoldal nyomtatható ki. A vevőnek nem kell találgatnia, hogy mennyi a mérési eredményben a marketing-szépítés, illetve milyen sajátságos tesztmetódust követett a gyártó, mivel a mérések az ISO vonatkozó előírásaival összhangban készültek. A szabvány pontosan meghatározza, hogy milyen tesztnyomatokat, milyen beállításokkal és milyen megszakításokkal kell kinyomtatni a kapacitás mérésekor, hogy a lehető legjobban tükrözze a mért eredmény a várható valós használat körülményeit. Előzőekben - illetékes előírás híján - milliliterben adta meg a gyártó a patronok kapacitását, ám ez technológiai okokból (a patron szerkezete) nem mérvadó a nyomtatható oldalak számának megállapításakor.
Az új patronokon tehát a kapacitás (yield) kulcsszót kell keresnünk, hogy képben legyünk. Az örvendetes egyértelműségben várhatóan más gyártók is hamarosan követik majd a HP példáját, ami már magában sokat segít majd a vásárlónak a különböző gyártók által kínált nyomatók gazdaságosságának objektívebb értékelésében.