Biztosan mindenki hallott már többprocesszoros rendszerekről: ezeket nagyrészt szerverekben, ritkább esetekben munkaállomásokban találjuk. De miért jó az, ha több logikai processzorral dolgozik az operációs rendszer? Sokkal gyorsabb lesz? Netán több dolgot tudunk egyszerre csinálni a gépen? A válasz: kicsit mindkettő miatt.
Pontosan ezért alkotta meg annak idején az Intel a Hyper-Threading technológiát. Ennek köszönhetően az operációs rendszer az egy központi egységet kettőnek ismeri fel, ezáltal két szálon hajtódhatnak végre az utasítások. Ezzel az Intel igen nagy előnyre tett szert - gondolnánk, hiszen az AMD-nek a mai napig nincs ehhez hasonló technológiája. Ám van egy kritikus tétel a Hyper-Threadinggel kapcsolatban, mégpedig az, hogy a futtatott alkalmazásnak ismernie kell a HT-t, különben nem tud abból profitálni -- nem elég tehát az operációsrendszer-szintű támogatottság. Véleményünk szerint a HT nem terjedt el olyan ütemben és mértékben, ahogy azt az Intel szerette volna, legalábbis a programozói szférában. Elsősorban videoszerkesztők, képszerkesztők és 3D-s leképezőszoftverek használják ki a HT adta lehetőségeket, így a közkézen forgó alkalmazások nagyobb része kimarad a körből.
Kétmagos processzor, de miből is van kettő?
Aki most valami forradalmi újdonságra gondol, az téved. A tesztprocesszor, amelyet a PC World szerkesztősége kapott, Intel Pentium Processor Extreme Edition 840 névre hallgat. Így igaz, az új Intel processzorok nevében már nem találjuk sem a 4-es jelzést, sem pedig az órajelet. Helyette EE (Extreme Edition) vagy D (Desktop, vagyis asztali) megnevezéssel, illetve egy háromjegyű számmal illetik őket. Ez idáig a „mezei” és az Extreme Edition processzorok a gyorsítótárak méretében különböztek -- a kétmagos rendszerektől kezdve az Intel ezzel a hagyománnyal is szakít. A különbség egyelőre csupán annyi, hogy míg az EE-modellek magjait HT-technológiával vértezték fel, addig a D jelzésű processzorokat nem. Ily módon az operációs rendszer utóbbi esetében két, előbbinél pedig négy logikai processzort fog mutatni.
Ezek két, 90 nanométeres csíkszélességgel készült Prescott lapkát foglalnak magukban, amelyek egyenként egy megabájt másodlagos gyorsítótárral rendelkeznek - tehát nincs bennük semmilyen misztikum vagy ismeretlen.
Az általunk tesztelt, 840-es központi egység 3.2 gigahertzen fut - ennél magasabb órajelen egyelőre nem lesz kétmagos processzor. Fontos megjegyezni, hogy a jelenlegi egymagos egységek ennél jóval magasabb, akár 3.8 gigahertzes órajelen is futnak, így ebből a szempontból ez a lépés egy kicsit visszatáncolás is. Igaz, hogy sokszor bizonyosodott be az a tétel, miszerint önmagában az órajel nem perdöntő.
Amit viszont az egész tesztlabor igen nehezen viselt el a tesztelés alatt, az a hangerő volt. Az Intel gyári hűtői eddig igen hatékonyak voltak, és nem csaptak túl nagy zajt. A kétmagos egységhez gyárilag csomagolt hűtő azonban komoly aggodalmakat ébresztett bennünk.
Terhelés alatt még nem jelentett gondot a ventilátor sebessége, így a hangja sem. Ám egy komolyabb terheléssel járó alkalmazás futtatásakor a hűtő képzeletünket felülmúló hangerővel szólt. Nem kívánunk elhamarkodott következtetéseket levonni az új Intel-hűtőkről, reméljük, hogy a boltok polcaira kerülő darabok üzemzaja kevésbé lesz zavaró.
Újabb lapkakészlet
Az Intel úgy döntött, nem készíti fel 915/925-ös lapkáit a kétmagos processzorok fogadására, hanem teljesen új lapkakészletet alkot hozzájuk. A 945-ös és 955-ös (Lakeport és Glenwood kódnevű) lapkákkal szerelt alaplapok nem hoznak magukkal túl sok újdonságot. RAID5-öt már láttunk alaplapokon, az 1066 megahertzes FSB-frekvenciával pedig már a 925XE lapkánál találkoztunk -- ami ezen túl az „alapfelszereltség” tartozéka: ECC, DDR2-es memóriamodulok fogadóképessége, összesen 8 gigabájtig, illetve a RAID10, amely az egyik legbiztonságosabb és egyben gyors tárolási eljárás. A cikk készültekor az Intel még nem közölte honlapján a kis testvér 945-ös lapka specifikációit, így nem tudjuk, hogy kettejük közt pontosan milyen különbség van. Sajnos azt sem tudni, a 915/925-ös lapkákba miért nem tervezik „beépíteni” a kétmagos processzorok támogatását. Így a piac bizonyos szegmenseiben nem hagy nagy életteret az imént említett alaplapoknak.
Objektíven ész szubjektíven
Összevetettük a kétmagos rendszert jelenlegi inteles és AMD-s tesztkonfigurációnkkal. Mindkét Intel-gépben ugyanazokat a GeIL DDR2-es modulokat használtuk a könnyebb összehasonlítás kedvéért, ugyanazon az 533 megahertzes órajelen. Megnéztük, hogyan teljesítenek a rendszerek MP3-tömörítés, WinRAR-tömörítés, videokonvertálás alatt, illetve lefuttattuk a 3DMark05-t is, amelynek CPU-eredményére voltunk kíváncsiak; ezenkívül táblázatba foglaltuk a SiSoft Sandra véleményét is.
Az eredmények magukért beszélnek: igazolódott, hogy csak azokban az alkalmazásokban érvényesül a kétmagos processzor, amelyek támogatják a többszálú feladat-végrehajtást (multithread). Így a SiSoft tesztprogramjában a sebességnövekedés néhol a 100 százalékot is súrolta, és lényegesen gyorsabban hajtotta végre a feladatot a videokonvertálás során is. Az MP3 és a WinRAR tömörítésben viszont egy kicsit lassabb is volt a 925XE platformhoz képest.
A nyers számadatok mellett nem tudtuk minden tapasztalatunkat statisztikailag rögzíteni. Fontos volt ugyanis megtudni azt is, vajon miképp viselkednek a rendszerek, ha több, nagy számításigényes alkalmazást futtatunk egy időben - ezt sajnos nem állt módunkban számszerűsíteni.
A számadatokat produkáló teszteken kívül ezen a területen volt lehetősége bizonyítani a Smithfield kódnevű terméknek. Próbaképpen elindítottuk ugyanazt a videokonvertálási feladatot, mint tesztünk során, és közben Adobe Photoshopban átméreteztünk egy képet. A kétmagos rendszer szinte tized másodpercre ugyanannyi idő alatt hajtotta végre a feladatot háttérben a videokonvertálással, mint a nélkül. Az egymagos rendszernek ellenben 60 százalékkal több időre volt szüksége a feladat elvégzéséhez, miközben a Windows Media Encoder is dolgozott a háttérben. Ez már jelentős eltérés, és előrevetíti azt, amit a CeBIT-en már bemutattak nekünk jövőképként: egy számítógépen a család legifjabb tagja játszik, az apa HDTV-adást néz, a többiek pedig böngésznek a neten, vagy éppen telefonálnak az interneten keresztül – anélkül, hogy csökkenne a sebesség.
Kíváncsian várjuk az AMD kétmagos megoldását, hiszen az ő életükben a többszálas feladat-végrehajtás sokkal nagyobb előrelépést fog jelenteni, mint az Intel számára, amely már eddig is birtokolta az ehhez szükséges technológiát.
A cikk a 2005. júniusi számunkban olvasható.
