A memóriapiac az egyik leglassabban fejlődő komponens szekció, pedig egyben az egyik legfontosabb is. A DDR3 szabvány egyeduralkodó, ezt találjuk asztali gépben, notebookban és tabletben is, ezért jogosan azt gondolhatjuk, hogy csak bemegyünk a szaküzletbe és kiválasztjuk az első DDR3 modult, ami a kezünk ügyébe kerül. Holott rengeteg mindenre kell figyelnünk, az ár sem mindegy, és ha rosszul választunk, bármilyen konfigurációt elronthatunk.
Kapacitás: a gyári kiszerelés (talán) elég lesz
A mai, készre szerelt gépekben, különösen a 100-120 ezer forint feletti összeállításokban már 4 GB-ot találunk, amelyre a legtöbben azt mondják, mindenre elegendő. Ez különösen a notebookoknál van így, ahol már csak a 70-80 ezer forintos notebookokat engedik el a gyártók 2 GB rendszermemóriával.
Nos, ebben van némi igazság, ugyanis ezek az amúgy sem kimondottan acélos gépek éppen azokra a feladatokra vannak belőve, amelyekre egy átlagos felhasználó gépet választ: webezés, chat, némi képszerkesztés, Youtube, flash játékok stb. Ezekhez a feladatokhoz a 4 GB elegendő, kezdetnek mindenképpen megfelel és a legtöbb gépben ezt később egyszerűen megduplázhatjuk. Ezzel szemben a 2 GB már korántsem elegendő, ezt már egy Windows 7 is teljesen kitölti, a böngészővel betöltött rengeteg multimédiás extra pedig már nem fér el ide. Az eredmény: borzalmas lassulás és frusztráló várakozás.
Akár gyárilag összeszerelt, akár otthon épített, a komolyabb konfigurációknál is sajnos előfordul, hogy 4 GB-tal találkozunk, mondván, hogy az így fennmaradó pénz mehet az erősebb videokártyára, processzorra stb. Nos, ilyen gépeken már nem a webböngésző vagy a Skype a legkomolyabb program, amit futtatni akarunk, a játékok és szerkesztőprogramok pedig igénylik a sok memóriát – konkrétan 8 GB-ot. A 8 GB az a kapacitás, amely még nem elviselhetetlenül drága, kb. 20-25 ezer forintért megkapjuk, cserébe elfér benne a komplett operációs rendszer, a háttérprogramok és mondjuk kedvenc játékunk is.
A 16 GB is hasznos lehet, különösen olyankor, ha nagyméretű fájlokat szerkesztünk, videót, képet vagy kiadványt, esetleg 3D szerkesztőt szeretnénk használni. Általános felhasználásnál és játékoknál a 8 GB-hoz képest megduplázott rendszermemória nem hoz látványos gyorsulást, de akinek van némi tartaléka gépfejlesztésre, nem teszi rossz helyre, ha megduplázza a rendszermemóriát.
A 32 és a 64 GB már csak azoknak ajánlott, akik komoly munkát végeznek munkaállomásukkal, ráadásul itt már arra is ügyelni kell, hogy az adott platform is megfelelően kezelje a rendszermemóriát. Mivel ez már jelentős pénzkiadással jár, tényleg csak annak éri meg, akinek ez a munkája és vissza is hozza az árát a memóriabővítés.
Kiszerelés: Sebességfelezés titokban
Különösen a notebookoknál nagy gond a rendszermemória kiszerelése – a gyártók egyszerűen nem osztják meg a vásárlóval, hogy milyen elosztásban szerelték be a RAM modulokat. Pedig ez rengeteget számít, ugyanis az egy darab memóriamodul szimplacsatornás módban fut, vagyis a memória-sávszélesség csak a fele annak, amire a CPU-ba integrált vezérlő képes. Ez a teljesítményre is rányomja a bélyegét, és ha nem is a felére húzza vissza a gép sebességét, de azért egy jó 20-30%-os lassulással számolhatunk. Ilyenkor a memória bővítése látványos gyorsulást hoz.
A mai processzorok duplacsatornás memóriavezérlővel dolgoznak (kivétel az Intel Haswell-E, ahol négycsatornás), ezért kettesével kell beszerelni a modulokat ahhoz, hogy a teljes sávszélességet megkapjuk.
Szabvány: A RAM-tuning halvány előnye
Az Intel rendszerek DDR3-1600-as szabványt használnak, de a komolyabb alaplapok támogatják a RAM-tuningot is. Az AMD-nél, különösen az APU-k esetében (Accelerated Processing Unit) ez akár effektív 2133 MHz-ig is felmehet, amelyre az integrált, kategóriájában erős integrált GPU miatt van szükség. Ezeket ajánlott is betartani, máskülönben gépünk összteljesítménye fog látványosan csökkeni. Az AMD APU-val szerelt rendszereknél a lassabb memória használata az integrált videovezérlő teljesítményét nyirbálja meg, ezért itt sem érdemes spórolni, bár tény, hogy a 2133-as moduloknál érezhető árprémiummal kell számolnunk.
Tuning: Pár százalékos gyorsulás, nagy rizikó
A RAM tuning nem túl egyszerű. Rengeteg teszt és aprólékos beállítások szükségesek ahhoz, hogy stabil és a gyári beállításoknál gyorsabb gépet kapjunk. Ilyenkor szintetikus tesztek szerint akár 20-30%-kal gyorsabb gépet kapunk, de ez csak a memória-sávszélességre igaz, az összteljesítmény 5-10%-kal növekszik majd. Amennyiben XMP-vel felvértezett modulpárost választunk, a tuning végtelenül egyszerű, hiszen megfelelő alaplappal csak aktiváljuk a megfelelő profilt és máris megkapjuk a gyárilag garantált, magasabb órajelet.
Hasonlóan hasznos funkció még a PnP, ahol a RAM modult beszerelve a gépbe a BIOS automatikusan felismeri a gyári beállításokat és aktiválja is azokat. Ez egy egyszerű és szintén biztonságos tuning lehetőség, ahol szintén nem kapunk 5-10%-kal komolyabb gyorsulást, de mindehhez még a BIOS-ba sem kell belépnünk, minden automatikusan történik – csak arra kell figyelnünk, hogy alaplapunk támogassa ezt a funkciót
