Jelentősen megváltoztak a piaci igények, mindenekelőtt a processzorgyártók üzletpolitikájának következményeképp. Az AMD AM2 megjelenésével a DDR- moduloknak végleg bealkonyult. A megváltozott kereslet az újabb keletű DDR2 felé fordította a memóriagyártók és a vásárlók figyelmét, aminek következtében a DDR2 modulok ára nagyot zuhant, miközben a régebbi DDR ára az egekbe emelkedett.
Szertefoszlottak hát azok reményei, akik arra számítottak, hogy az új generációs processzorok megjelenésével a régebbiek ára csökken, és így olcsón juthatnak hozzá egy olyan platformhoz (alaplap-, memória-, processzor hármas), amely még jó ideig képes lesz kiszolgálni az átlagfelhasználók igényeit. A processzorok valóban olcsóbbak lettek, ám az AMD-pártiak számára kedvezőtlen hatásként emelkedett a DDR-memóriák ára. Ezzel szemben az Intel jól járt, hiszen a Core 2 felbukkanása jócskán lenyomta a régi Pentium 4 árát, és ehhez DDR2 foglalatos alaplapot szerezni – főleg olcsón – mostanság gyerekjáték.
Ily módon a DDR-memória viszonylag magas ára nehéz helyzetbe hozhatja az AMD-t, hiszen ez ¬– noha a cég már beszüntette a legtöbb Socket 939 foglalatos processzor gyártását -- a fennmaradó készletek kiárusítását azért kisebb-nagyobb mértékben lassíthatja.
Gyorsabb és olcsóbb
Az imént felsorolt okok miatt a DDR2 memória, illetve az ezzel üzemelő alaplap-processzor páros vásárlása tűnik a jobb választásnak. Az elmúlt időszakban azonban a kínálat itt is megváltozott. 2005-ben, illetve a tavalyi év elején még az 533 megahertzes modulok voltak a legolcsóbbak, míg a gyorsabbakért aránytalanul több pénzt kértek el. A fejlesztések következtében a memóriavezérlőket felkészítették a 800 megahertzes modulok natív támogatására, ezért a processzorgyártók is ezt ajánlják leginkább. A memóriapiac kínálata igazodik ehhez a szinthez, így a 667 és 800 megahertzes modulok uralják a boltok polcait, ennél lassabbat már csak elvétve találhatunk. Jó hír továbbá, hogy egy adott gyártó 667, illetve 800 megahertzes moduljai között nincs jelentős árkülönbség. Véleményünk szerint érdemes inkább a gyorsabbat választani, hiszen hosszabb távon ez megtérülő befektetés lehet.
Természetesen léteznek még az imént említetteknél is gyorsabb modulok, ezek azonban már inkább prémium kategóriás termékek – akárcsak a tesztben szereplő Corsair Dominator –, melyek képességeit a hétköznapi használat során nem biztos, hogy teljes mértékben ki tudjuk aknázni. Már csak azért sem, mert sok alaplap még nem támogatja az 1000 megahertz feletti órajelet, ami például pont az említett Dominator esetében szükséges.
Szerephez jut az órajel
Itt jön képbe még a memóriavezérlő nativitása is. A natív szó azokat az órajeleket jelenti, amelyeket a vezérlő hivatalosan támogat. A maximálisan támogatott natív értéktől természetesen el lehet térni bizonyos mértékben, ám a natívnál magasabb érték alkalmazása már órajelemelésnek – azaz tuningnak – minősül, amire a gyártó nem vállal garanciát.
Szót kell még ejtenünk az időzítésről, amely a DDR2 egyik sarkalatos pontja. Az olcsóbb 667 és 800 megahertzes modulok beállítása általában 5-5-5-15 (az időzítéseknél használt rövidítésekről bővebben a kiemelt részben olvashatnak), és csak a drágábbak térnek el ettől. Sőt, vannak olyan típusok – legtöbbször a Corsair kínálatában találkozhatunk ilyenekkel – amelyeknél feszültségemelés hatására (a BIOS-ban 1,85 voltról 2,1 - 2,2 voltra kell növelni a modulok feszültségét) csökkenthető a késleltetés, és ezt a gyártó cég is szavatolja.
Tuningosoknál bevált módszer a feszültség emelése, hiszen a legtöbb modul késleltetése csökkenthető ily módon, ekkor azonban semmilyen garancia nincs arra, hogy a modul az előre megszabott élettartamig üzembiztosan fog működni. Ugyanakkor az alacsonyabb, 4-4-4-12 időzítés alul-órajelezéssel könnyedén elérhető (például a 800 megahertzes modult 667 megahertzen járatva beállíthatjuk az alacsonyabb időzítést). Az alacsonyabb időzítéssel egyes esetekben jobb eredményt érhetünk el, mint az órajel növelésével, ez azonban nagyban függ a körülményektől és az alkalmazások típusától is.
Érdemes lesz tesztünkben megfigyelni, hogy az órajel növelésével hogyan változnak az eredmények – ha változnak egyáltalán.
A mennyiség is számottevő
Memória vásárlásánál felmerül a kérdés, hogy vajon hány megabájt az ideális. A választ egyszerűen el lehetne intézni azzal: nincs olyan, hogy ideális, ez különben is alkalmazástól függ. Mi azt tanácsoljuk, hogy új gép vásárlásakor ne adják egy gigabájtnál alább, különben a rendszer gyakran fog a merevlemezhez fordulni a gyorsítótárazás miatt -- ez pedig idegőrlő várakozásokhoz vezet. Szerencsére a játékok többsége is megelégszik az egy gigabájttal. A két gigabájt egyelőre nem létszükséglet, de ha mégis ennyit szerzünk be, jó ideig nem lesz gondunk a bővítésre -- még a Vista megjelenésével sem.
Inkompatibilitási problémák
Előfordulhat, hogy újonnan vett memóriamoduljaink nem indulnak elsőre az alaplapban. Ebben az esetben a modulokat helyezzük másik foglalatba – feltéve, hogy van ilyen. Ha így sem indul el a számítógép, töröljük a BIOS- beállításokat a Clear CMOS vagy CMOS reset jumperrel. Amennyiben még ezt követően sincs kép, és több memóriamodul is van a gépben, akkor próbáljuk végig őket egyesével mindegyik foglalatban. Ha egyik variáció sem hozza meg a várt sikert, akkor hibás a modul, vagy inkompatibilitási probléma lépett fel. Ilyenkor vigyük vissza a vásárlás helyére, ahol bevizsgálják a terméket. Amennyiben a gondot inkompatibilitás okozza, csak a bolt, illetve az eladó jóindulatában bízhatunk, hogy kicseréli-e másik típusra.
A memóriák teljesítményét egy NVIDIA nForce 680i lapkakészlettel szerelt alaplapban próbáltuk ki, Intel Core 2 Duo X6800 processzorral. A teszt kezdetén hajtott minket a kíváncsiság, ezért kipróbáltuk, vajon a négymagos Intel Core 2 Quad Extreme QX6700 processzorral jobb eredményeket kapunk-e, vagy sem. Pár mérés után megbizonyosodtunk arról, hogy a négymagos processzor nem jelent előnyt a tesztekben, így végül a kétmagossal végeztük el a méréseket.
A vizsgált mezőny nagy része 667 megahertzes modulokból állt, de 1-2 nagyobb órajelű, 800 megahertzes példány is bekerült a tesztgépbe. Észrevehető, hogy tavalyi tesztünk óta gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok. A legfeltűnőbb változás, hogy a memóriák teljesítménye között nincs nagy különbség, sőt az elvben sokkal erősebb és drágább változatok sem tudtak jelentősen kiugrani a mezőnyből.
A memória műveletekkel kapcsolatos teljesítmény nem meglepő, a Pentiumhoz képes a Core 2 Duo csak a a késleltetést tekintve számít jobbnak, ezért az eredmények közti különbség meglehetősen kicsi. Ennek ellenére a Corsair XMS2 mindegyik tesztben első lett, ráadásul az említett késleltetés mérése igen impresszív eredményt adott a többi modulhoz képest.
Nagyítható!
Az alkalmazások mérése a várt eredményeket hozta, csupán hajszálnyi különbségek adódnak, bár a Corsair XMS2-nek itt is sikerült meglógnia a többiek elől, főleg a WinRar tesztben (bár a memóriateszt alapján ez egyértelmű eredmény). A 3ds Max9 által adott időeredményekből tisztán látszik, hogy a memória nem minden esetben befolyásoló tényező, de példának okáért említhetjük még a Windows Media kódolást és az MP3 tömörítést is. Ezek a programok inkább a processzorra támaszkodnak, míg a memória sebessége kevésbé befolyásoló tényező.
Samsung DDR2
A Samsung moduljai kisebb meglepetést okoztak a sebesség terén, hiszen tavalyi tesztünkben nem szerepeltek túl jól, annak ellenére, hogy akkor is egy 667 megahertzes modul járt nálunk – a mostani tesztalanyon azonban már más lapkák dolgoztak. Bár sebességben semmilyen pluszt nem tudott felmutatni a többiekhez képest, ez a legjobb ár/teljesítmény arányú memóriamodul, hála mérsékelt árának. Ezen okoknál fogva a Samsung DDR2 memóriája szerezte meg a PC World Ajánlata díjat.
Corsair Dominator TWIN2X2048-8500C5D
Az utóbbi hónapokban sorra dőltek meg a memóriagyártók által elért órajelrekordok, amelynek egyik központi szereplője a Corsair Dominator család volt. A nálunk járt példány nem a leggyorsabb, 1111 megahertzes órajelre képes példány volt, hanem csak a picit szerényebb specifikációkkal bíró 1066 megahertzes modul.
Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a memóriába programozott, JEDEC által elfogadott SPD-időzítés a Dominator esetében 5-5-5-18, míg az alacsonyabb 5-5-5-18 (2T) és 1066 megahertzes EPP-érték beállításához a modulok feszültségét 2,2 voltra kell emelni (gyárilag a DDR2 modulok 1,8--1,85 voltos feszültségen működnek).
Az eredmények láttán kicsit csalódottak voltunk, hiszen az előzetes hírek alapján többet vártunk, így a tapsvihar elmaradt. A magas órajelnek köszönhetően a technológiai díjat mindenképpen megérdemli, de a valódi áttörés csak alacsonyabb késleltetéssel érhető el.
Corsair XMS2 TWIN2X2048-6400C4
A Corsair XMS2 modulok kinézete nem változott az elmúlt időszakban, ebből adódóan nehéz megkülönböztetni egymástól a különböző típusokat – csak a feliratuk árulkodó. Ami az XMS2 kapcsán a legfontosabb, az a remek teljesítmény, amellyel sikerült levernie a koronát a királykategóriás Dominatorról. Bár mint azt említettük, az általunk tesztelt Dominator nem a család leggyorsabb tagja, mindez semmit sem von le az XMS2 érdeméből.
Az eredmény azonban mégsem annyira meglepő, mint azt elsőre gondolnánk. A bevezetőben már leírtuk, hogy az alacsonyabb időzítés a magas órajellel szemben sokszor többet nyom a latban, és ez itt beigazolódott.
A Dominatorhoz hasonlóan az SPD-időzítés gyárilag 5-5-5-18, míg az alacsonyabb 4-4-4-12 EPP- értékek csak 2,1 voltos üzemfeszültség és 2T beállítás mellett érhetők el. Természetesen ezt a modult is az alacsonyabb érték mellett teszteltük, és ennek köszönheti a jó eredményt.
