Akik Commodore 64 helyett szerezték be, azok nagyot csalódtak, a többiek pedig egy igen kezes és olcsó gépet vihettek haza a 8 bites kor egyik legjobb BASIC változatával, no és beégetett irodai programcsomaggal.
A magyar iskola számítógép hivatalosan a már általunk is bemutatott HT-1080Z volt, de nem kizárólagosan. 1987-re, a program második hullámában már nagyobb tér jutott más számítógépeknek, így bekerült a kalapba 10 000 darab Commodore 16 és Plus 4 számítógép. A két gépben sok minden közös (leginkább az Assembly és a BASIC nyelvjárás), de a külső az egyáltalán nem, a C16 a C64-hez hasonló minőségű billentyűzetet és formát is kapott, míg a Plus/4-esen azért érződött, hogy a kemény billentyűk alatt már nem hall-generátoros hanem gumi gombok vannak. Viszont logikus elrendezésű kurzor billentyűkkel dicsekedhet, melyek nyílként mutattak négy irányba, ami sokkal jobban kezelhető a C16-nál és különösen a VIC-20 és a C64 Shift billentyűt is igénylő két kurzorgombos megoldásánál. Bővíthetőségét tekintve a C64 és a C16 és C116 közé pozicionálható, a szokásos Commodore soros busz révén kompatibilis az 1541-es és 1551-es lemezmeghajtókkal és több nyomtatóval is. Új joystick és magnetofon csatlakozókat kapott sajnos, de adapterrel ez áthidalható. A C64-esével megegyező video kimenetet is kiépítettek rajta, és az itthon elengedhetetlen RF antenna csatlakozással is ellátták, így tévékészülékekkel használható. Memóriabővítő és cartridge sínek, RS-232 port és reset gomb díszítette még a gépet. Nagy sajátossága (amiről nevét is kapta) az a négy beégetett office program volt, melyek indítógombot is kaptak, egy szövegszerkesztő, táblázatkezelő, adatbázis-kezelő és grafikai program. Nem voltak hibátlanok, de használhatónak bizonyultak, viszont sajnos csak lemezmeghajtóra voltak hajlandók elmenteni a munkákat, ami sokakat kizárt a használatból.
Nem egészen világos, hogy milyen megfontolásokkal akarta a Commodore cég bevezetni a Plus/4-et a C64 árnyékában, úgy tűnik Jack Tramiel távozásával a menedzsment elvesztette a fonalat és nem sikerült elérni azokat a produktivitás iránt érdeklődő vásárlókat, akiket egy ilyen gép megörvendeztetett volna. Ez volt a magyar és általában kelet-európai érdeklődők szerencséje, nyomott áron elszórta a cég a Plus/4-et a keleti piacon és be is talált vele. Amerikában viszont csúfosan megbukott a szegény Minus/60-nak (a +4-et kivonták a 64-ből) csúfolt masina, a domináns Commodore 64 modellhez képest ugyanis játékos szempontból gyengébb grafikai és hang lapkák kaptak benne helyet, ezért a C64 iránt érdeklődők számára nem volt kielégítő olcsóbb alternatíva.
A MOS Technology TED-je, egy mindent egyben video-, hang- és I/O vezérlő tette lehetővé, hogy a C64 akkori árának feléért, 299 dollárért adják a gépet. A TED nem csak 16, hanem 128 (gyakorlatilag 121, 15 alapszín×8 fényerő szint de csak egyféle fekete) színből képes palettát válogatni, amivel csak az Atari gépek dicsekedhettek akkoriban. 40 oszlopos szöveges módot tud és támogatja a villogó szövegmegjelenítést is. Ugyanazt a legfeljebb 320×200 grafikus felbontást kínálja 16 szín mellett és felezett felbontásban egy 8×8as mátrixban szintén négy szín használható. Extra a kevert mód, ami a grafikus képernyő alján öt szöveges sort különít el. A TED nem volt rossz, egyes területeken többet nyújtott a C64-nél, de megbocsáthatatlannak bizonyult sokak számára, hogy nem támogatta a sprite használatot és csupán kétcsatornás négyszögjel generátor adta benne a hangokat, mely valóban messze nem ért fel a C64 SID-jével.
A központi egység a MOS 6502-vel és 6510-el kompatibilis MOS 8501-es, mely 75%-al volt túlhajtva a C64 CPU-jához képest. Sajnos az osztott videomemória használat miatt a képmegjelenítés lelassította a rendszert, a Plus/4 a gyakorlatban csak kicsivel volt gyorsabb a C64-nél (kivéve ha a képet teljesen kikapcsoltuk). Ha telefonos adatkapcsolatról volt szó, abban viszont már egyértelműen jobb volt a „rút kiskacsa”, a hardveres támogatás révén nem csak 2400, de 19200 baudig is képes volt elmenni.
A 64 KB memóriából a hatékonyabb lapozás révén 60671 byte volt elérhető a Plus/4 BASIC interpreterével (vagy assembly kódban az egész), míg a C64 BASIC csak mintegy 38 KB-ig terjeszkedhetett. Akkori viszonyok között igen fejlettnek mondható a Plus/4 interpretere, mely fejlettebb ciklus- és elágazáskezelést kínált, alapvető hibakövető utasítások mellett a grafika és hang kiaknázását is lehetővé tette. Lehetségessé vált a Plus/4 révén, hogy tömegesen oktassák a BASIC programozási nyelvet a szokásosnál jóval látványosabb, grafikai megjelenítést kihasználó gyakorlóprogramokkal. Ez és alacsony ára bizonyult a gép legnagyobb erősségének, mely sokakkal segített megismertetni a programozás és grafika kezelés alapvető fogásait, ezért még ma is jelentős rajongói tábort tudhat maga mögött.
