Ahhoz, hogy megértsük a címben szereplő kisgyerek kalandját, vissza kell mennünk az 1950-es évekbe, amikor a számítógép kimondottan statikus eszköznek számított. Elhelyezéséhez tornateremnyi méretű helyiség kellett, ahol megfelelő hűtésről és légcseréről kellett gondoskodni. Az akkor 10 éves srác így emlékszik az eseményekre:
" 1950-ben 10 éves voltam, és a Michigan State University-be mentünk. A számítógép a földszinten volt, kikapcsolva, és az ajtó nyitva állt. Ahogy benéztem, a teremben sok sorban álló szekrényeket láttam, melyek magasabbak voltak, mint én. Fel-alá mászkáltam a sorok között, kerülgetve a vákuumcsöveket, unatkozva sétálgatva. Addig-addig bolyongtam, míg hirtelen arra eszméltem, hogy fogalmam sincs, hol a kijárat. Az ajtót sem láttam, arra pedig végképp nem emlékeztem, hogy melyik irányból jöttem. Így tehát szó szerint elvesztem a számítógépben."
A TRON című filmben a gépbe bekerülni csak fikció volt, de amint látható, az ötvenes években mindez valós veszélynek számított. A TNW (thenextweb.com) egyéb visszaemlékezéseket is közzé tett, mint például ezt: "A hetvenes évek közepén az első Intel 8080-at volt szerencsém használni. Ekkoriban 50.000 dollárt fizettünk 5 MB drum memóriáért, ami ráadásul nagyobb volt, mint egy mikrohullámú sütő." Egy másik leírás szerint "a pályámat az IBM 1620-al kezdtem, majd 1130-al folytattam, az Ohio State University-n. Nagy ember voltam az 1 MB-os hard drive cartridge-el, melynek mérete meghaladta egy könyvét. Mindennel együtt a 1130 ára 1.000.000 dollár volt."
