A japán Yomiuri szaklap értesülései szerint a feleknek legkésőbb augusztus végéig meg kellett volna egyezniük, hogy aztán elég idejük legyen a termékfejlesztésekre, azonban a Sony és a Matsushita által vezetett Blu-ray Disc Association nem tudott megállapodásra jutni a HD-DVD formátum támogatóival, amelyek közül a legnagyobbak a Toshiba, a Sanyo és az NEC.
A Sony és a Toshiba szóvivői azonban nem zárták ki annak lehetőségét, hogy a későbbiekben a vállalataik mégis létrehozzanak egy közös formátumot, hiszen mindannyian tudják hogy a vásárlók számára ez lenne a leginkább előnyös. A Toshiba korábbi elnöke, Tadashi Okamura korábban úgy nyilatkozott, a következő generációs optikai lemezek előbb-utóbb egy formátumban egyesülnek majd, azonban egy ideig akár több eltérő szabvány is piacon lehet.
Hogy miért csatáznak a vállalatok a következő generációs médium körül, az érthető: akinek a formátuma végül győztesen kerül ki a harcból, az éveken át jogosult a piac összes szereplőjétől jogdíjakat begyűjteni. A formátumháború nagy vesztesei a fogyasztók lehetnek, egyrészt mert akár olyan faramuci helyzet is kialakulhat, hogy az új generációs lemezek lejátszásához kétféle lejátszóra lesz szükségük, másrészt meg a Blu-Ray és a HD-DVD közötti harc egyre tovább hátráltatja a filmek megjelenését.
Míg a Blu-Ray lemezek gyártásához új gyártósorok, új technológia kell, a HD-DVD lemezek előállításához csak minimális mértékben kell fejleszteni a jelenlegi DVD-gyártósorokat. Ennek köszönhetően a HD-DVD lemezekre írt tartalom olcsóbb lehet, mint a Blu-Ray optikai tárolón biztosított filmek. A Blu-Ray ugyanakkor nagyobb kapacitású, mint ellenfele. Míg egy HD-DVD-lemez csak 30 gigabájt adatot tud eltárolni két réteg segítségével, a Blu-Ray lemezek rétegenként 23-25 gigabájt kapacitásúak, így egy kétrétegű lemezre akár 50 gigbájt adat is rögzíthető.
