Tesztlaborunkba a belső, ATAPI-csatlakozású, fekete előlappal szerelt változat érkezett meg, amely a Benq szokásos szolgáltatásaival és szoftvermellékletével dicsekedhet. Emellett viszont támogatja a LightScribe-kompatibilis médiákat - főleg ennek kapcsán vesszük szemügyre alaposabban.
Ma már alapvető elvárás egy DVD-íróval szemben, hogy írja a kétrétegű lemezeket. Ennek eleget is tesz a DW1625, ám csak a minimumon: 2,4-szeres tempóban képes írni a DVD+R DL médiát. Technológiai maximumon, tizenhatszorosan írja viszont az egyrétegű DVD+R-t, míg a DVD-R-t legfeljebb nyolcszorosan. DVD-ROM-olvasóként tizenhatszoros, újraíráskor pedig mindkét DVD-tábor esetében legfeljebb négyszeres sebességig megy el. DVD-íróként tehát nem lesz sebességbajnok, s a jó öreg CD esetében sem kiemelkedően gyors (40× írás, 24× olvasás).
Érdemes megemlíteni, hogy - ahogyan a BenQ meghajtók mindegyike -, tesztalanyunk a BookType eljárás révén alapbeállításokkal is DVD-ROM-fejléccel látja el a „pluszos” médiákat (DVD+R, DVD+RW és DVD+R DL), írószoftvertől függetlenül. Ennek köszönhetően az ilyen lemezeket már a válogatósabb asztali DVD-olvasók sem utasítják vissza.
Különösen olcsóbb nyersanyagok esetében hasznos, hogy a meghajtó folyamatosan a lemez minőségéhez kalibrálja a lézer energiáját, a WOPC technológia révén. Ezek mellett más technikai apróságokat is beállíthatunk a QSuite 1.0 szervizalkalmazásban. Szintén saját fejlesztésű a QVideo 2.0 szoftver: segítségével valós időben készíthetünk felvételt analóg (tv-tuner, digitalizáló) vagy digitális (DV) videoforrásból. Normál adat- és hanglemezekhez az Ahead Nero Expresst, videós korongokhoz a Nero Vision Expresst mellékelik.
A HP és a LiteOn által kifejlesztett LightScribe technológiával testközelből elsőként ebben a meghajtóban találkozhattunk. Az elmés találmány apropója: ugyan miért ne használnánk a minden optikai meghajtóban szükségszerűen fellelhető lézert arra, hogy címkét rajzoljunk vele a lemez másik oldalára? Nos, mostantól megtehetjük ezt - igaz, csak olyan médiákra, amelyek címkeoldalát a megfelelő, LightScribe-kompatibilis réteggel vonták be.
Hogyan is működik mindez? A lemezt fejjel lefelé visszahelyezve a meghajtó felismeri, hogy LightScribe-nyersanyag címoldalával van dolga. Ezután belépünk szokásos címkeszerkesztő alkalmazásunkba - ma már majd minden szoftvergyártó támogatja ezt a technológiát - és az eddigiekkel azonos módon összerakjuk a felületet szövegekből, mappalistából és képekből vagy vonalakból. A „nyomtatás” indításával az írófej a lemez minden pontja felett sorban végighaladva a szükséges helyeken megfelelő tónusú jelet éget. Három minőségbeállítás közül választhatunk, egy bonyolultabb kép (például fotó) gravírozása legjobb minőségben akár 25 percig is eltarthat, de egy szöveges címkéhez elég öt perc is. Végeredményképpen szürkeárnyalatos, ám gyönyörű, rézkarc jellegű, viszonylag ellenálló felületet kapunk, amely bizonyosan nem teszi excentrikussá a lemezt.
Az új eljárás megspórolhat egy nyomtatót az íróasztalon, az így készült lemezek megjelenése pedig igencsak tekintélyt parancsoló és elegáns. A LightScribe szürkeárnyalatos volta ellenére új színt vihet az optikai adathordozók világába, fogadtatása leginkább az egyelőre nem kapható nyersanyagok (CD-R és DVD+R) árán múlik majd.
A cikk a 2005. júniusi számunkban olvasható.
