Egyesek bármire képesek a maximális 3D teljesítményért – akár 2 vagy 4 videokártyát is beszerelnek gépükbe, még akkor is, ha tisztában vannak vele, ezzel egy komolyabb használtautó árát költötték szórakozásra és gépük sem az a kimondottan energiatakarékos PC lesz.
A többkártyás video-alrendszerek másik megközelítési módja ennél ésszerűbb: az előrelátó PC játékos vesz egy középkategóriás videokártyát, majd kb. fél-egy év múlva, amikor a 3D teljesítmény már nem elég a játékokhoz és pénzügyileg is újból talpra állt, vásárol még egy, az előzővel azonos kártyát, amely ráadásul addigra a használtpiacon feleannyiért beszerezhető. Ezzel a trükkel szép kis megtakarítás mellett is sikerült megdupláznia a 3D teljesítményt. Legalábbis ezt gondolná a sok marketingszöveg papírforma átböngészése után. Pedig ez egyre kevésbé igaz.
Szoftveres problémák
A videokártyák egymáshoz kapcsolása nem mai találmány, már a 3Dfx is sikeresen megoldotta, bár az aranykorban még minden másképp működött. Az NVIDIA által bevezetett SLI (itt már Scalable Link Interface a rövidítés), majd az AMD által kifejlesztett CrossFire is komoly hardveres megoldásokat takar, saját kommunikációs csatornával és egyéb, szinkronizációs technológiákkal. Ugyanakkor legyen szó bármelyik változatról, egy tollvonással el lehet intézni a csodálatos technológiai megoldásokat – ez pedig a rossz, pontosabban optimalizálatlan szoftver. A szinkronizálás, erőforrás-elosztás kritikusan fontos ezeknél a technológiáknál és amennyiben a driver, illetve a játék nincsen megfelelően felkészítve, akár észre sem vesszük, hogy papíron dupla akkora 3D teljesítményre képes számítógépünk.
Pár éve még azzal kérkedtek a GPU-gyártók, hogy az újabb driverek és játékmotorok már nem igényelnek egyedi optimalizálást, mert azonnal megkapjuk a 80-100 százalékos gyorsulást. Ennek szöges ellentéte a jelen: az utóbbi időkben odáig fajult a driverfüggőség, hogy már közel minden egyes játékhoz egyedi, új driverfrissítésre van szükség, ha azt szeretnénk, hogy tényleg látványos eredménnyel járjon a több videokártya megvásárlása.
És van olyan helyzet is, ahol a driverfrissítés már mit sem segít. Ezek a multiplatformos játékok, melyek egyszerre jelennek meg PC-re és konzolokra is. Itt a fejlesztőnek épp elég megterhelő figyelni a hibákra és tartani a megjelenési időpontokat minden platformon, nemhogy még a PC-s extra funkciókat is a végletekig optimalizálni. Nézzük csak meg a legújabb SLI teszteket: Az Assassin’s Creed: Unity, a Ryse vagy a Dead Rising is abszolút figyelmen kívül hagyja az SLI vagy a CrossFireX meglétét.
Hardveres gondok
A skálázás a több videokártyával arányosan romlik is. Két videokártyánál legtöbbször még elérhető a magas hatékonyság, de ahogy 3, vagy 4 kártyára váltunk, úgy esik a hatékonyság, míg végül a negyedik kártya árára jobb, ha nem is gondolunk, mert az már aligha hozza vissza azt, amit ráköltöttünk.
Ne feledjük az ilyen SLI/CFX rendszerek gépigényét sem. Egy Core i5 processzor ide már édeskevés, de sokszor a teljes LGA1150-es platformot érdemes átugrani és inkább LGA2011-v3-ra váltani, ahol adott az a CPU-teljesítmény és RAM-mennyiség, amely képes kiszolgálni 2-4 bivalyerős GPU-t. És akkor a tápegységet még nem is említettük: 4-utas SLI/CFX-hez már 1 kW felett kell nézelődni.
GTX 960 és a skálázódás
De hogy is került képbe a többkártyás videokártyák témája? A múlthéten megjelent GeForce GTX 960 jó kártya abban a tekintetben, hogy alacsony fogyasztás mellett játszható sebességgel futtatja a játékokat és sok új szolgáltatást is hoz. Ugyanakkor nem gyorsabb, mint a már régóta kapható középkategóriás kártyák és nem is kimondottan olcsó. Ha abban mesterkedünk, hogy majd túljárunk a VGA gyártók eszén, és úgy teszünk szert irtózatos 3D teljesítményre, hogy rögvest két GTX 960-at szerzünk be, csalódni fogunk. A szűk memóriabusz, kevés RAM és a felezett GPU-k még ideális esetben is hiába skálázódnak, a teljesítmény nem lesz sokkal jobb (sőt, esetenként rosszabb lesz), mint egy GTX 970 esetében, amely ráadásul jelentősen, mintegy 30-50 ezer forinttal olcsóbb is, mint egy kétkártyás GTX 960 SLI kiépítés. Arról nem is beszélve, hogy itt az optimalizálatlanság kevésbé ront a teljesítményen.
Igény pedig lenne rá
Az SLI és a CrossFireX felett gyűlnek a viharfelhők, és ahogy a multiplatformos címek szaporodnak, úgy várhatjuk, hogy a különleges optimalizálás is háttérbe szorul, márpedig ezen technológiák hatékonysága kritikusan függ a szoftvertámogatástól. Pedig a 2x, 3x, vagy akár 4x-es 3D teljesítményre egyre nagyobb az igény, ahogy terjednek az olcsó 4k monitorok, ahol rengeteg pixellel kell megküzdenie a GPU-knak, miközben az effektek és a 3D-s látvány is egyre bonyolultabb.
