Minden évben elámulunk, hogy milyen szofisztikált trükköket eszelnek ki a számítástechnikai kereskedések és hipermarketek, hogy ránk sózzanak egy olyan konfigurációt, amelynek összeállítása során nem a jó ár-érték arány és a minőség, sokkal inkább a bennragadt raktárkészlet és a hangzatos, de üres extrák döntöttek. Sajnos a jelenség nem új, viszont mivel a technológia folyamatosan és igen gyorsan változik, naprakésznek kell lennünk a tekintetben, hogy éppen mi számít jó vételnek, és mi az, amitől óvakodnunk kell. Segítünk eligazodni a karácsonyi kínálatban néhány olyan tanáccsal, melyeket figyelembe véve kiszúrhatjuk az átveréseket, de felismerhetjük azt is, ha tényleg egy jó ajánlat jön szembe.
Generációs szakadék
Tömve vannak a reklámújságok az ellenállhatatlan ajánlatokkal, és éppen a zsúfoltságra hivatkozva a cégek előszeretettel lefelejtik a főkomponensek pontos azonosítóit. Az, hogy „3 GHz-es, többmagos processzor”, jelenthet nagyon jót és akár nagyon rosszat is, mert ez a leírás Celeronra és Core i7-re is igaz, pedig a két modell között ég és föld a különbség. Ilyenkor vásárlás előtt mindig tájékozódjunk a pontos modellszámról.
Egy fokkal egyszerűbb a dolgunk, amennyiben a típusszámot is feltüntették. Ilyenkor azt a trükköt vetik be, hogy mindössze a pontos típusszámot, valamint egy-egy bonyolultnak tűnő technikai paramétert (például alap/turbó órajelet) osztanak meg annak reményében, hogy sokan inkább átugorják a „kisbetűs” részt.
Az alapkonfiguráció jó, a CPU erős és fejlett, kapunk sok RAM-ot és nagy HDD-t, de az alaplap túl fapados, a videokártya pedig csak mérsékelten alkalmas játékra
Az olcsó notebookoknál hatalmas rizikó ez, ugyanis a Celeron és Pentium márkák alatt már nemcsak Haswell-alapú processzorokat találunk, hanem az eredetileg táblagépekbe fejlesztett Bay-Trail modelleket is. Utóbbiak kettő- vagy négymagosak, az órajelek 2 GHz felett vannak, vagyis látszólag minden rendben, ám számítási teljesítményben még egy normál Pentium tudásának is nagyjából csak a felére képesek. Ez igaz az integrált grafikus vezérlőre is, ami ugyan HD Graphics, de abból a leggyengébb eresztés. Előnye is lehetne ennek a CPU-nak: az alacsony fogyasztású processzor miatt jogosan várhatnánk el a 2-2,5 kg-os, 15,6 colos notebookoktól 10-20 óra üzemidőt. Erre azonban ne számítsunk, a processzorral együtt az akkumulátort is kisebbre cserélték, így a legjobb esetben is csak öt-hat óra üzemidőt kapunk.
Annak sem lesz egyszerűbb a dolga, aki 120-180 ezer forintos notebookot választ; két veszéllyel is számolnia kell. A 120 ezer forint körüli notebookok világában még javarészt előző generációs alapokat használnak. Ez Ivy Bridge Core i3-3xxx CPU-t jelent, amely a Haswellnél rosszabb fogyasztási és számítási tulajdonságokkal rendelkezik. A másik bevett trükk, hogy „U”-jelzésű, alacsony fogyasztású modellt szerelnek a gépbe. Az ilyen CPU-kat az Intel az ultrahordozható, kisméretű laptopokba és hibridekbe készítette alacsony fogyasztással és szerényebb számítási teljesítménnyel.
Lassító tényezők
Számítógép-vásárláskor nem csupán a processzor típusára kell nagyon odafigyelnünk, a többi főkomponenst is meg kell vizsgálnunk. Például a rendszermemóriával előszeretettel spórolnak a cégek. Egy windowsos gépre igaz (kivéve a tableteket), hogy a 2 GB RAM ma már semmire sem elég. Ragaszkodjunk a 4 GB-hoz, máskülönben az általános feladatokhoz is kevés lesz a memória. A notebookoknál változó, hogy a gyártó a rendszermemóriát milyen kiszerelésben építi be a gépbe. Mindkét lehetőségnek van előnye és hátránya, de a legrosszabb, hogy sokszor csak vásárlás után tudjuk kideríteni, melyik esettel is van dolgunk. A mai rendszerek dupla csatornás memóriavezérlővel dolgoznak, márpedig ehhez kettő vagy négy memóriamodulra van szükség. Miután a notebookban két SO-DIMM-foglalat van, ez azt jelenti, hogy minden helyet kihasználnak, vagyis bővítéskor mindkét régebbi modultól meg kell szabadulnunk. Ha olyan modellt fogtunk ki, amelyben egy darab memóriamodul van, a bővítés sokkal egyszerűbb, de amíg nem invásztálunk az újabb memóriába, addig a PC teljesítménye gyenge lesz.
A másik kritikus pont a háttértároló: kevés kivétellel egy 5400 rpm-es fordulatszámú, nem kimondottan gyors merevlemezre számítsunk. Ez nagyon gyenge láncszeme a gépeknek, nagyjából minden feladatot lelassít. Néhány gyártó kínálatában már feltűntek a hibrid HDD+SSD-vel szerelt, az alapmodellnél alig drágább gépek; esetükben sokkal jobb a helyzet, de a biztos megoldás az, ha idővel egy 240/256 GB-os SSD-t szerelünk be háttértárnak.
Ezekkel nem járunk rosszul
Ha ultrahordozható, kisebb méretű notebookot vagy hibrid gépet keresünk a karácsonyi forgatagban, érdemes a Core i3/i5-4000U sorozatra figyelni. Ha nagyobb, úgynevezett DTR modellt választunk (15,6 colos, 2-2,5 kg), a Core i3/i5-4000M CPU-kat keressük – ezek teljes értékű, fejlett mobilprocesszorok. Memóriából legyen minimum 4 GB, és amennyiben ez egymodulos kivitel, a lehető legrövidebb időn belül bővítsük a rendszermemóriát a duplájára. A háttértároló kérdését általában 5400 rpm-es mobil HDD-vel oldják meg – ez még a gyenge, belépőszintű notebookokat is megfojtja. Amint lehet, cseréljük le egy hibrid HHD+SSD-re vagy egy SSD-re.
Olcsónak olcsó, de meg fogjuk bánni: a CPU és a GPU gyenge, a RAM kevés, a HDD elavult
Asztali PC a múltból
Az asztali gépekbe egyszerűbb „bekukkantani” vásárlás előtt, így sok mindent ellenőrizhetünk, azonban ebben a kategóriában is számítanunk kell néhány olyan trükkre, amelyek megnehezítik a használatot vagy a későbbi bővítést. Felhasználási területtől függetlenül időtálló platformot válasszunk. Különösen belépőszinten döntő tényező az ár, de ne kövessük el azt a hibát, hogy 4-5 ezer forint megtakarítása érdekében elavult alaplapot választunk. Ez azért is fontos, mert alapvetően ez határozza meg, hogy egy-két vagy akár négy-öt év múlva mit tudunk majd még fejleszteni a gépen. Például egy filléres H81 alaplappal spórolunk a vásárlás pillanatában, azonban amint videokártyát építenénk a gépbe, szembesülünk a régebbi PCIe szabvánnyal, a memóriabővítést behatárolja a két DIMM-foglalat, és a SATA+USB 3.0 portokból sem kapunk túl sokat. Mindehhez hozzájön még, hogy a Broadwell CPU-kat nem is kezeli ez a lap. Ha tehetjük, válasszunk inkább H97/Z97 lapot, ami sokkal fejlettebb, igaz, kb. 5-10 ezer forinttal drágább is.
A régebbi, egy-két generációval ezelőtti komponenseket a boltok igyekeznek látványos akciókkal elrejteni. Például bevett szokás, hogy a PC-hez olyan házat választanak, amely képen jól néz ki (a valóságban viszont rossz minőségű műanyag; „olcsó” hatása van), a gép paramétereiről pedig „ajándék” nyomtatóval, billentyűzettel és egérrel terelik el a figyelmet.
A párosítás művészete
Különösen egy 150-200 ezer forintos, erősebb asztali konfiguráció vásárlásánál ügyeljünk a kiegyensúlyozottságra és arra, hogy még a legegyszerűbb komponens is minőségi legyen. A gyártók igyekeznek erős főkomponenseket választani, majd a magasabb ár miatt például a tápegységen spórolnak, vagy a videokártyából kerül egyszerűbb az összeállításba. Ha kifejezetten játékra keresünk PC-t, a CPU–VGA párosításra kell nagyon odafigyelnünk – egyik sem lehet sokkal gyengébb, mint a másik, csakis így kapjuk meg az elvárt, maximális teljesítményt.
Hiába írunk 2014-et, sajnos sok cég még mindig elköveti azt a hibát, hogy a több video-RAM-ot minden esetben jobbnak tünteti fel. Attól, hogy az ajánlatban egy 20-30 ezer forintos, 2 GB RAM-mal szerelt VGA-t látunk, még ne higgyük el, hogy tényleg „gamergépet” kapunk. Lassú DDR3 videomemóriáról és gyenge GPU-ról van szó, így pedig kb. a HD felbontás és a közepes részletesség a legtöbb, amit elérhetünk.
