Felesleges túl messzire visszatekintenünk a háromdimenziós megjelenítés múltjába, hogy érzékeljük az óriási változást, amin keresztül átesett a technológia. Nem elég pusztán az újabbnál újabb programozási felületekre gondolnunk, amelyek még részletgazdagabb és valósághűbb ábrázolást tesznek lehetővé, hiszen ezek magukban még nem elegendők. A felbontás óriási szerepet játszik – itt jön a képbe a sokat emlegetett High Definition megjelenítés. Az új kártyák esetében az elnevezés két különböző dolgot is jelöl: egyik a szinte magától értetődő nagy teljesítmény, ezek a kártyák ugyanis eddig elérhetetlenül nagynak tűnő felbontásokban is képesek élvezhető képkocka/másodperc értékeket produkálni. Ismét frissült az élsimítási eljárás is: ezúttal egy CFAA nevű, minden eddiginél szebb megjelenéssel és gyorsabb működéssel kecsegtető módozatot kapunk, amelly használatával akár 24-szeres értéket is kiválaszthatunk. Őrültség.
A másik HD képesség már sokkal érdekesebb. Az új Radeonok mind HDMI és HDCP-képesek: előbbi az újfajta, kompakt digitális csatolószabványt jelenti, utóbbi pedig az ebbe implementált másolásvédelmi eljárást. Külön érdekesség, hogy nem lesz szükség egyedi kiegészítő csatlakozókra, ugyanis a speciális AMD meghajtóprogram a digitális hangforrást is képes átvinni a grafikus kártyán, majd onnan a HDMI csatlakozóba, végül pedig a fogadó eszközbe. Az összes, Radeon HD2000 sorozatba tartozó kártya – hiszen több is lesz – megkapja az Avivo HD nevű funkciócsomagot. Ez számos hasznos dolgot takar: például a mozgóképes fájlok hardveres dekódolását, színkorrekcióját és szűrését – természetesen a HD-felbontásúakét is. Mindezt az AMD új AVP és UVD processzorai teszik lehetővé, és egyben ezek gondoskodnak az alacsony fogyasztásról még abban az esetben is, amikor 40 Mbit/másodperc adatsebességű Blu-ray filmeket játszunk le.
Említést érdemelnek még a teljesítménnyel kapcsolatos újítások is. Maga az R600-as grafikus mag valóságos technikai csoda: 700 millió tranzisztor 80 nanométeres gyártástechnológiával, teljes DirectX 10-támogatás. Megújult a Ring Bus memóriavezérlő, amely immáron 512 bites sávszélességgel kommunikál a GDDR3 memóriákkal – ehhez hozzátesszük, hogy felépítésének köszönhetően a későbbiekben különösebb áttervezést nem igényel majd a GDDR4-re történő átállás. A kártyák mostantól integrált CrossFire-támogatással is rendelkeznek.
Bár technológiai áttörésnek egyáltalán nem nevezhető, mindenképp érdekesség a hardveres tesszaláció támogatása. Erről már jóval régebben hallhattunk a Matrox Parhelia, a Radeon 9500 és a GeForce FX – gyakorlatilag a GeForce 5 – sorozat kapcsán, bár igazán csak az első nyújtott teljes megoldást. A HD2000 sorozat feléleszti a tradíciót, és ismét támogatást nyújt a funkcióhoz - erről részletesebben lejjebb olvashatnak. A lent látható kép hegyvonulatai ezzel az eljárással készültek.
Alapvetően a tesszaláció is a nagyobb vizuális élményt szolgálja. Minden egyes háromdimenziós modell háromszögekből áll. Ha több háromszögből építünk fel egy modellt, részletgazdagabb képet kapunk – ezt oldja meg hardveresen a kártyákba épített eljárás. Természetesen az egész eljárás fél siker lenne, ha az újonnan megalkotott háromszögeknek nem lennének ismertek bizonyos adatai. Az alkalmazott megoldás zseniális: a tesszaláció során a grafikus mag egy „displacement map”-nek nevezett textúrát húz a modellre. Ez alapvetően egy monokróm térkép a modell faktúrájáról, vagyis a kidomborodások és bemélyedések pontos helyéről. Ez alapján sokkal pontosabb lesz a végleges modell, ami elhanyagolhatóan kevesebb futásidővel sokkal szebb eredményhez vezet.
A kártya fizikai megjelenése szavak széles skálájával lenne jellemezhető, de mi inkább megmaradnánk az óriásinál. Dupla szélességű, és a gigantikus méretű vörösréz hűtőnek, valamint a hátsó hűtőbordának és merevítőlapoknak köszönhetően meglehetősen súlyos is. Két tápcsatlakozóval is rendelkezik: egy hatpólusú PCI Express grafikus kiegészítővel, és egy nyolcpólusúval is. Amennyiben ez utóbbival nem rendelkezünk, két hatpólusút is csatlakoztathatunk, ez viszont épphogy fedezi az energiaszükségleteket: 75 Watt áll rendelkezésre a foglalaton keresztül, két hatpólusú csatolóval pedig további 2*75 Watt. Utóbbiak közül az egyik helyett nyolcpólusút csatlakoztatva további 75 Wattal srófolhatjuk feljebb a maximális teljesítményt: előbbi helyzetben tehát 225, utóbbiban pedig 300 Wattot állíthatunk elő a kártya számára. A problémák akkor kezdődnek, ha többletteljesítmény reményében egy kicsit feljebb csavarnánk az órajeleket: az alapesetben 215 Wattos teljesítménnyel már amúgy is a maximális határokat feszegetjük, így ha ilyesmit tervezünk, mindenképp szerezzünk be nyolcpólusú PCI Express tápcsatlakozóval rendelkező, lehetőleg 450 Wattnál nagyobb teljesítményű tápegységet.
Bár a méréseket burkolat nélkül, 22 fokra légkondicionált szobában végeztük, a kártya látványos melegedést produkált. Windows XP futtatása közben – amely mint köztudott, nem használ grafikus gyorsítást az asztal megjelenítéséhez – üresjáratban is fel-fel pörgött a ventilátor, meglehetősen forró levegőt préselve ki a hátlapon. Értesüléseink szerint az AMD már dolgozik a hiba javításán, ugyanis a szabálytalan időközönként fogorvosi fúrón és rezgőcsiszolón felzendülő duett egyáltalán nem nevezhető kellemes élménynek. Ha a grafikus mag eléri a száz fokos hőmérsékletet, bekapcsol az önvédelmi funkció, és az addig legfeljebb 40 százalékos fordulatszámot 100 százalékra növeli. Maradandó élmény, egyrészt a hátlapból süvítő orkánszerű széljelenség, másrészt pedig a leszálló helikopterek zajszintjét megütő hanghatás miatt. A szabályzás tehát közel sem tökéletes, így a nyári hőségben, zárt gépházban, amikor a ventilátor a többi melegedő alkatrészről kénytelen szívni a hűtőlevegőt, előfordulhat hogy a grafikus mag hőmérséklete emelt fordulaton is megüti a határértéket. Ilyenkor pedig nincs kegyelem: a retorzió az általunk is tapasztalt, pár másodperces teljes fordulatszámmal megejtett büntetés.
A teszthez szokásos konfigurációnkat használtuk: Core 2 Duo X6800 Extreme processzor, Intel 975X alaplap, 1 gigabájtnyi Corsair XMS2 memória, a tápellátásról pedig egy Enermax Liberty 500 Wattos tápegység gondoskodott. Operációs rendszerből ismét a Windows XP kettes szervízcsomaggal frissített változatát választottuk. Fontos megjegyeznünk, hogy tesztünkhöz a még közel sem végleges állapotú 8.37 verziójú meghajtóprogramokat használtuk, amelyből azóta egy újabb – egyébiránt még szintén nem végleges – változat is megjelent. Bár tisztában vagyunk a jelenlegi Catalyst viszonylagos kiforratlanságaival, megjelenítési hibával nem találkoztunk. Bár a teljesítmény az új élsimítási eljárások használata esetén közel sem hozza a várt szintet, elismert hibáról lévén szó ezt nem rójuk fel a fejlesztőknek.
Összesített eredményeinkhez különösebb kommentárt nem fűzünk, a számok magukért beszélnek. Akik a legjobb teljesítményért járó koronát várták az AMD legújabb termékétől, kicsit csalódottnak érezhetik magukat – ne feledjük azonban, hogy a HD2900 XT-vel a cégnek ez nem is volt célja. Bár csúcskategóriás termék, elsősorban a GeForce 8800 GTS erősebb változatainak lehet komoly ellenfele, ezt az árfekvés is alátámasztja. Bár bizonyos esetekben némiképp gyorsabb annál, a jelentősen nagyobb fogyasztás, hőtermelés, valamint a zajszint megoldatlan kérdése miatt nem ajánlanánk nyugodt szívvel ahelyett.
Mindezek után kíváncsian várjuk a HD2000 sorozat többi tagját, a 2400 illetve 2600 típusjelzésű modelleket, amelyek funkciók tekintetében tökéletesen megegyeznek majd a csúcsmodellel – beleértve a teljes DirectX 10 támogatást, az Avivo HD technológiát, továbbá a különleges HDMI csatolót is. Érdekességképpen érdemes szót ejteni a Radeon HD2900 XTX-ről, amely két lényeges különbséggel bír kisebb változatához képest: egyrészt még annál is jóval nagyobb méretű, másrészt pedig nagyobb sebességű, 800 helyett 1010 megahertzes sebességű GDDR4 memóriával szerelik, ráadásul 512 helyett 1 gigabájtnyival. Értesüléseink szerint mindez hiábavaló – extrém felbontások kivételével a kártya csak elhanyagolható mértékben gyorsabb, így a plusz erőforrások ellenére sem képes felvenni a versenyt a GeForce 8800 GTX-szel.
A következő jelentős előrelépést a harmadik negyedévre előrejelzett HD2950 XTX-től várhatjuk, amely modernebb, 65 nanométeres gyártástechnológiával készül majd – ennek köszönhetően valószínűleg a fogyasztás is alacsonyabb lesz majd, és az R650 kódnevű magtól nagyobb teljesítményt várhatunk.
Lakatos Gergely
Teszteredményeinket és a cikkhez készült videót hamarosan itt tesszük közzé.
