Mindössze 50 dollár készpénz (és mellesleg 240 millió dollárnyi váltó) fejében jutott hozzá a videojáték-ipar bukásából és a Commodore céggel folytatott árversenyből eredően jócskán megtépázott Atarihoz Jack Tramiel, a Commodore alapítója 1984-ben, a C64 sikerének tombolása közepette. A videojátékok dicsősége letűnt, a részleget leválasztották, de az Atari Corporation új utakra lépett, egyik legszebb eredménye egyértelműen az Atari ST volt.
Az Atari ST-t két hónappal az Amiga előtt, az 1985-ös CES-en mutatták be. Mindkét gépnél ugyanarra a Motorola 68000-es processzorcsaládra építettek a tervezéskor, kihasználva, hogy egy valódi 32 bites processzorról volt szó, ami azonban a külvilággal 16 és 24 bites sínekkel kommunikált, így spóroltak azzal, hogy nem teremtettek elő egy drága, 32 bites környezetet. A 8 MHz-es CPU akkoriban erőműnek számított. Teljesítményét tekintve az ST összemérhető volt a párhuzamosan futó Apple Macintosh és Commodore Amiga rendszerekkel (gúnyosan Jackintoshként is emlegették). Csak egy év telt el a koncepció és az első ST-modellek polcra kerülése között, az Atari üdvöskéje így kevesebb körítést és egyfeladatos operációs rendszert kapott. Az Amigával ellentétben nem volt hullámtáblás szintetizátora és fejlett grafikus lapkája, ezek helyett három szólamú hangszintetizátort (Yamaha YM 2149) és egyszerű grafikus framebuffert építettek bele. Megjelenésében sem volt annyira haladó, mint vetélytársai, ugyanakkor ez érezhető volt árán is: 600 dollárról indult az 520ST, amivel igen olcsónak számított. 360K-s 3,5” floppyval és monokróm monitorral 799 dollárért volt hozzáférhető, ami nevetséges ár volt ahhoz képest, hogy VT52-terminálként is használható volt.
Akadt ezen felül is egy-két különlegessége, amivel speciális rajongókört szerezhetett, így maga mögé utasíthatta a legnagyobbakat is. Legfontosabb extraként egyértelműen a MIDI-csatlakozást kell felemlegetnünk, ezáltal válhatott a sorozat a zenészek kedvencévé, az Atari géppel és a Cubase szoftverrel rengetegen komponáltak, és nemcsak amatőrök, hanem olyan ismert előadók is, mint Jean Michel Jarre, Madonna, a Eurythmics vagy a Fatboy Slim. Az Amiga jobb hangrendszert tartalmazott ugyan, de hiányzott belőle a MIDI, emiatt az Atari könnyebben elfogadásra talált a zenei érdeklődésű felhasználók között.
Nem mondható, hogy grafikában megelőzte volna vetélytársait az Atari, de azért hozta a szintet, a játékokhoz 320×200 képpontos felbontást kínált 16 színnel vagy 640×200 pixelt 4 színnel. 512 színű (a későbbi modellekben 4096 színű) palettáról választhattak a programozók, amivel jócskán felülmúlhatták mondjuk a PC EGA grafikus monitoron hozott színkínálatát. A gép maximális felbontása 640×400-as volt, amit speciális monokróm monitoron 72 Hz-es képfrissítéssel tudott megjeleníteni, ezzel magához is vonzotta az akkori idők CAD-tervezőit és kiadványszerkesztőit, Németországban sokan dolgoztak Atari ST-vel kifejezetten emiatt. Itthon leginkább az 520ST vált ismertté, ami 512 MB RAM-ot és tévémodulátort is tartalmazott, így nem kellett mindenképpen drága monitort vásárolni a géphez.
A hardver végleges elkészülte előtt a Microsoft ajánlatot tett Tramieléknek, de a kétéves szállítási határidő miatt végül mégsem portolták a Windowst a platformra – ez szerintünk mindenképpen színesebbé tette a világot. Végül a Digital Research cég egy CP/M-re rátelepülő kezelőfelületét, a GEM-et készítették el Atarira. Az öregedő CP/M-et GEMDOS-ra cserélték, ami modernebb, merevlemezeken is használható állományrendszert és a PC-DOS-hoz hasonló parancsokat tartalmazott, erre ült rá a GEM, ami gyakorlatilag az első bitképalapú grafikus kezelőfelületnek tekinthető. Azért a programozók kedvéért minden DOS funkcióhívás (a 21-es megszakítás, ha esetleg valakinek rémlik) implementálva volt. Az összességében TOS-nak (The Operating System vagy Tramiel Operating System) rövidített rendszert először lemezen adták, majd ROM-on is mellékelték minden géphez.
Természetesen rengeteg játék megjelent a platformra, ezeket ingyenesen letölthető emulátorokkal kiválóan játszhatjuk PC-n, és persze megízlelhetjük a TOS hangulatát is, ha rendelkezésre állnak lemez- és ROM-állományok. Ha pusztán az akkori játékokat vágynánk újrajátszani, akkor azt egyszerűbben megtehetjük egy online emulátor révén. Ha pedig modernebb kivitelben szeretnénk az idén 40 éves Atari munkásságával szembesülni, akkor meglátogathatjuk a Microsoft HTML5 alapú, Internet Explorerre optimalizált játék koszorúját.
