Töbször érezhettük az utóbbi időben, hogy amibe az ASUS belekezd, az csak jól sülhet el. A gyártónak vannak olyan termékei, amelyekkel egyetlen, szűkebb célközönséget kíván kiszolgálni, de van olyan hardvere is, ami azonnal arannyá válik – ilyen például az EEE sorozat. Nemrégiben a hangkártyák piacán is megvetették a lábukat, de a korábbi Xonar sorozat tagjai nem arattak osztatlan sikert, amiért a felhasználók – hangkeltőkkel szemben támasztott – alacsonyabb igényei okolható.
Ez a szempont nagyjából érthető, hisz minek külön hangkártya, ha van az alaplapon – a játékoknál és MP3-as zenéknél pedig úgysem a hangminőség a döntő. Ugyanakkor a Xonar eddigi mérsékelt sikeréért az ASUS is felelős, hiszen nem tudott olyan világrengető újítást bevezetni, amire azonnal ráharaptak volna a vásárlók. Bár a Xonar D2-nél volt egy adu ász, mégpedig a PCI-Express csatolófelület, ám ezt sem sikerült megjátszani. Ha az ASUS ismét a játékosokat célozta volna meg, akkor az STX is esélyes lenne a Darwin-díjra, ám ezúttal egyáltalán nem őket célozza meg a gyártó.
Akkor mégis kinek készült?
A válasz szinte adja magát, ha ránézünk a hangkártya kimeneteire: aranyozott RCA- és 6,3 milliméteres jack kimenetek, amelyek nem nevezhetők szokványosnak, inkább a hifiknél alkalmaznak ilyeneket. Ebből már könnyen kitalálható, hogy az új ASUS Xonar Essence STX audiofil célokra készült, azaz kifejezetten a zene szerelmeseit célozza meg, legfőképpen fejhallgatókra optimalizálva. Persze nincs akadálya annak, hogy az RCA-kimeneteket erősítőre kössük, ráadásul az eszköz a digitális S/PDIF-kimenete révén házimozinak is használható. Hogy mégse kelljen másik hangkártyát venni a játékok mellé, a kártya rendelkezik Dolby Digital Live szolgáltatással, tehát a játékok többcsatornás hangja kivezethető dekóderrel rendelkező házimozi-erősítőre, de hangsúlyozzuk, nem ez az elsődleges feladata.
A cikk még nem ért véget! Kíváncsi miben új és mit tud az új hangkártya? A választ a következő oldalon találja!
Az STX elsőre olyan, mint egy aranybánya, habár azt tudni kell, hogy PCI-Express x1 foglalatba illeszkedő kártya eredetileg nem natív PCI-E kártya, hanem PCI-os, csupán a régi bevált módszer szerint egy PLX Bridge fordítólapkával PCI-Express kompatibilissé tették, de ez semmit sem von le az értékéből. Fontos azt is kiemelni, hogy a kártyának plusz tápellátásra van szüksége, amit egy kártya végében található négytűs tápcsatlakozóból vesz fel.
Az alkatrészek nagy része a fémből készült – zavarvédelmet ellátó – RFI/EMI-burkolat alá került, de a kártya lelkét adó ASUS AV100-as digitális jelfeldolgozó processzor (DSP), a komoly elismerésnek örvendő Cirrus Logic CS5381 A/D konverter, valamint a Texas Instruments PCM1792 D/A-konverter lapka nem került a fémsisak alá. Néhány szót kell szólnunk a kondenzátorokról, amelyek szintén nem a hétköznap használt filléres darabok, hanem a kifejezetten audiofil célokra tervezett Nichicon Fine Gold sorozatból kerültek ki. A tápellátást támogató részt sem aprózták el, ahol a Sanyo OS-CON szintén a legjobb választás.
Ezek után már meg sem lepődtünk azon, amit a burkolat alatt találtunk: nagy impedanciájú Texas Instruments fejhallgató-erősítő (6120-as lapka), relék, külön RFI/EMI-védelem az analóg komponensek számára, valamint cserélhető OP-AMP modulok. Utóbbi különösen fontos azok számára, akik komolyabban foglalkoznak a zenével, így kicserélhetik a műveleti erősítőket számukra kedvesebbre vagy éppen jobbra – bár a gyárilag beépített JRC2114 sem rossz, általában a drágább CD-lejátszókban találunk ilyet.
Pótolható az élő zenekar?
Igen jól vizsgázott teszteléskor az új Xonar hangkártya. Maximálisan dinamikusan és tisztán szólt, zajnak nyomát sem véltük felfedezni. Ezen a szinten már komolyabb hifi-fejhallgatóra lesz szükségünk, nem lesz elegendő a 10 ezer forintos árkategória. Természetesen ez a hangkártya sem lehel életet az MP3 és egyéb tömörített formátumokba – sőt, még inkább kihangsúlyozza a tömörítési hibákat – tehát ilyen célra egyáltalán nem ajánljuk, viszont jó minőségben digitalizált, veszteségmentesen tömörített hangállományok esetében nem fogunk csalódni.
Hogy megéri-e, arra nehéz választ adni, mivel a kártya idehaza még mindig nem kapható. Az előzetes információk szerint 200-230 dolláros árral számolhatunk, ami legalább 50 ezer forintot jelent, de inkább 60–65 ezerre számíthatunk, ami komoly hifis szemmel nézve nem is olyan drága.