Az apró nettopok, más néven Mini PC-k az elmúlt időszakban komoly fejlődésen mentek keresztül. A kezdeti harmatgyenge, Intel Atom rendszereket kezdik felváltani a vállalható teljesítményű, sőt sok esetben dedikált VGA-val is rendelkező modellek. Gondoljunk csak a Gigabyte játékosoknak szánt Gaming sorozatára, amit AMD és Nvidia chippel is megvásárolhatunk. Az utóbbi időkben érezhetően elindult a teljesítmény utáni hajsza, ezzel párhuzamosan pedig a minőség is elkezdett javulni. A nettopok többé nem lesajnálandó mini PC-k, hanem erős multimédiás gépek, sok esetben sajnos elég borsos árcédulával.
Ebben a szegmensben egyébként az Asus sem új szereplő, a korábbi VivoPC már egész közel járt a sikerhez. A VivoMini minden téren izgalmasabb és persze korszerűbb, hiszen a 2015-ös trendeknek teljes mértékben megfelel. Ütős és energiatakarékos Haswell architektúrával, kellő mennyiségű memóriával, és nem utolsósorban fürge SSD-vel is rendelkezhet. Ezek összességével pedig elvileg képes lehet kiváltani egy munkára és főként multimédiára szánt otthoni vagy irodai gépet.
Előnyök és hátrányok
Az ASUS VivoMini egy nem túl nagy, mindössze 13 x 13 centi alapterületű masina. A külső tápja is elég kicsi, így a gép szállítása sem jelent komolyabb problémát. Erre a változatra már tényleg illik a mini PC kifejezés, a CD-toknyi mérethez csupán 4 centi vastagság társul. A dobozban találunk egy ajándék VESA adaptert is, aminek segítségével tévé, vagy akár monitor hátuljára rögzíthetjük a VivoMininket. Ezzel lényegében egy rendezett és egyszerű munkaállomást építhetünk, avatatlan szemek pedig nem is látják majd, hogy miről fut a gépre telepített Windows 8.1. Az Asus volt olyan kedves és nem kényszerít minket a gyárilag telepített Microsoft rendszerre, a statisztikákból tanulva a gépet felkészítették a még mindig nagy népszerűségnek örvendő Window 7-re is.
A VivoMini azok számára lehet érdekes, akik gyűlölik a hatalmas, zörgő-csörgő gépházakat és a drága és korlátozottan fejleszthető all-in-one PC-ket sem tartják komoly alternatívának. Mivel ez a modell már elég erős, akár 4K-s megjelenítőt is köthetünk rá, tehát papíron egy jövőbe mutató multimédiás gépet kapunk a pénzünkért. Irodába és olyan helyekre is javasolható, ahol nem jó, ha szem előtt van a gép, vagy nagyon kicsi a hely és minden centi számít.
A Midnight Blue – szerintünk szimplán csak fekete - színű apróság a nappaliban is jól mutat, bár az erősítő mellett szinte már viccesen hat egy ilyen apró készülék. Pedig az ereje simán megvan hozzá, hogy egy megfelelő távirányítóval akár HTPC-ként is használhassuk. Amire nem jó, az egyértelműen a játék. Hiába fejlődött sokat a technika, az integrált Intel HD 4400 chip továbbra sem egy erőművész, a friss PC-s játék címek nem fognak rajta futni. Ha már mindenképpen játékra adnánk a fejünket, akkor inkább a 3-4 éves, kevésbé gépzabáló címekkel kell próbálkozni. Ezeket simán be lehet tölteni alacsonyabb, vagy bizonyos esetekben akár közepes részletesség mellett is, természetesen a felbontást itt sem érdemes HD-nál feljebb csavarni.
Jó-jó, de mik a hátulütők?
A mini PC-knek általában van pár problémájuk, amire érdemes odafigyelni. Ezeket általában nem nagyon szeretik reklámozni a gyártók. A kis méretből adódóan a hűtési megoldás lehet különösen problémás, hiszen nincs sok szabad hely a gépházban, szó sem lehet méretes hűtőbordákról, ventilátorok garmadájáról, vagy a dizájnt elcsúfító hatalmas légbeömlő nyílásokról. Valószínűleg a mérnökök és dizájnerek sem kő-papírral döntötték el, hogy tervezéskor kinek a szava fog számítani. A hardveres kiépítést is érdemes alaposan megvizsgálni. A VivoMini-nél több processzor közül választhatunk, a Core i3, Core i5 mellett természetesen van olcsóbb, kétmagos Celeron is. Mi a csúcsmodellt, a 2,7 GHz-es i5-4210U-val szerelt változatot kaptuk, ami a sorozat legerősebb és így legtöbb hőt termelő modellje, így használatával teljes képet kaphatunk VivoMini hűtési képességéről is.
Az Asus egyetlen szellőzőt vágott a gép hátuljára, ezen keresztül jutnak a hardverek friss és hideg oxigénhez. Bár elvileg alul is található egy légbeömlő, ezt a gép csak akkor tudja hasznosítani, ha nem asztallapra letéve használjuk. Ettől függetlenül normál használat során szinte semmit sem hallani a hűtőrendszerből. Alapból 38 fokot írt ki a BIOS, amit aktív terhelés mellett 79 fokig tudtunk feltornázni. Az Asus szerint alapból 18.5 dB zajterhelést kapunk, ami már papíron is nagyon kedvező érték. Működés közben mi egyáltalán nem hallottuk a ventilátor hangját. Meglepő módon viszont még terheléskor sem találtuk zajosnak a VivoMinit, sőt 3400 rpm mellett is teljesen csöndes maradt az egyetlen mozgó alkatrész, ami egyébként maga a CPU hűtő.
A zajszint és a hűtés mellett a csatlakoztathatóság is fontos szempont. Esetünkben a gép hátulján találunk egy HDMI és egy DP csatlakozót, egy Gigabites hálózati aljzatot és két USB kaput. A hang ki- és bemenet itt is megtalálható kisjack formájában. Elöl további két USB 3.0 kapu lapul, valamint egy praktikus 4in1 kártyaolvasó. Aki nem akar sündisznót csinálni a VivoMinijéből, az használhat Bluetooth billentyűzetet és egeret, így még több lehetőség marad alternatív eszközök számára. Sajnos ezeket külön kell beszereznünk, nem része a csomagnak.
Tárhelyet tekintve az induló 32 GB mSATA SSD nem túl sok, persze ennek kapacitása modelltől függően akár 256 GB-ig is növelhető. Nálunk a 128 GB-os Hynix SSD-vel szerelt változat járt, ez a kis hely és a zárt doboz miatt viszonylag meleg volt, 50 fok körüli hőmérsékletet ért el aktív használat mellett, ami a körülményekhez képest elfogadható érték. A 8 GB memória bőven elég, de ezt szintén bővíthetjük 16 GB-ig. Mivel a borítás alatt két DDR 3 foglalat található, - ráadásul gyárilag egyetlen 8 gigás modult kapunk (single channel) - így egy másik 8 gigással teljesen kimaxolhatjuk a lehetőségeket.
Mennyire erős?
Teljesítményt nézve az ASUS VivoMini nem hozott szégyent magára – és bár már kapható ötödik generációs Core-i családdal is szerelt mini PC – a Haswell még mindig jó választás lehet, akár még dedikált VGA nélkül is. Pár tesztet lefuttattunk, és összevetésképpen azt is megnéztük, hogy az i5-ös konfig mennyivel jobb például egy lényegesen olcsóbb, akár már 70-80 ezerből kihozható Intel BayTrail Celeronnal (J1900) szerelt Gigabyte Brix konfignál.
A PCMark8 1389 pontot dobott a Brix számára, míg az Asus 2295 pontot ért el. A Casual Gaming teszt alatt jó dupláját kapta a VivoMini, az elért értéke 15,7 fps volt. WinRAR alatt is jelentősen fürgébbnek mutatkozott a tesztgépünk, a BayTrail 1985 KB/s értéket, a Haswell pedig 3467 KB/s eredményt ért el. Az adatmozgatási képességben is megmutatkozik a különbség, a CrystalDisk mérések alapján a 260/257 MB/s értékeket az Asus jelentősen felülmúlta, a 467/325 MB/s írás/olvasási sebesség egész jó érték. A fogyasztásban értelemszerűen a Gigabyte rendszere volt jobb, a 7,5-ös alap és 16,2 wattos terhelt értékek kiválóak, itt a VivoMini 8,9-es alap és 41 wattos terhelt fogyasztást mutatott. Ez sem sok, egy normális asztali rendszernek csupán töredéke, tehát akkor sem fogja felpörgetni a villanyórát, ha éjszaka is bekapcsolva hagyjuk a gépet.
Az ár a gyengéje
A VivoMini az eddigiek alapján egy szerethető mini PC, teljesítménye a kategóriáján belül is nagyon kellemes, nem melegszik, ráadásul teljesen csöndben teszi a dolgát és portokkal is gazdagon van szerelve. Csak az a fránya árcédula ne lenne, mert ez ront el mindent. Az általunk tesztelt i5-ös modellért 159 900 forintot kérnek, ami szerintünk túl sok egy ilyen konfigért. Gondoljunk csak bele, ennyi pénzért már simán összerakhatunk egy komolyabb tudású asztali gépet is, vagy akár vehetünk egy kijelzővel is rendelkező notebookot, ami már magában hordozza a mobilitás lehetőségét is. Akinek nem álma egy CD toknyi méretű PC, annak mindenképpen létezik racionálisabb választás. Aki viszont nem sajnálja érte a közel 160 ezer forintot, az bizonyára boldog lesz vele, mert alapvetően a VivoMini nem egy rossz masina, csak kicsit túlárazott.
