Nosztalgikus emlékeket ébreszthet bennünk a P5KC, mivel – hibrid alaplap lévén – a DDR2 és DDR3 memóriafoglalat egyaránt megtalálható rajta, ezáltal az új memóriatípusra fokozatosan is áttérhetünk. Hasonló típusú kettős technológia alkalmazása manapság nemhogy ritkának, hanem kivételesnek számít, a DDR3 vártnál lassabb terjedése azonban mégis ilyen megoldásra készteti a gyártókat.
Igaz, e kettősség nemcsak az ASUS vagy a többi alaplapkészítő érdeme (sok nagy cég állít elő hasonló hibrid alaplapot), hanem az Intelé is, ahol bizonyára már előre számoltak a DDR3 elterjedése körüli nehézségekkel, ezért a P35 lapkakészletet már ebben a szellemben fejlesztették ki. Természetesen a két különböző típusú memóriamodul egyszerre nem használható (nem úgy, mint például az EDO és SD RAM idejében).
Kissé részrehajló – de a mai memóriaárakat és a bővítés menetét figyelembe véve érthető – módon a P5KC-n összesen négy DDR2 és csak két DDR3 foglalatot találunk, amelyek kicseréléséhez a grafikus kártyát nem kell eltávolítanunk – ez is segítség a bővítés során. Sajnos ami az előnye, az egyszersmind a hátránya is, mivel emiatt a ×16 PCI Express foglalat lejjebb került, a PCI-bővítőhelyek kárára. A P35 lapkakészlet támogatja a JEDEC által bejegyzett és jóváhagyott DDR2 memória-órajeleket, így remélhetőleg a későbbiekben sem lesz probléma az átállással.
Leszámítva a PCI és PCI Express foglalatok elhelyezését, a P5KC felépítése és felszereltsége árához mérten megfelelő, de az ASUS ebben a kategóriában nem kényeztet bennünket extrákkal. Az alaplap színe a gyártótól megszokott fekete, hűtését pedig passzív hűtőbordák látják el. A hátoldalra pillantva meglepődve konstatáltuk, hogy elhagyták az egér számára fenntartott PS2 foglalatot: helyét két USB-kapu vette át.
A billentyűzetet továbbra is hozzákapcsolhatjuk a géphez PS2 foglalaton, ám sajnos átalakítót nem mellékelnek a dobozban, értelemszerűen tehát ezt a felhasználónak kell beszereznie. Felszereltségben a P5KC kiaknázza mind a déli, mind pedig az északi hídban rejlő lehetőségeket: 4 SATA csatlakozó, 12 USB 2.0-s kapu, CrossFire-támogatás. A két PATA- és további két SATA-eszköz (ezek közül az egyik e-SATA) vezérléséért a JMicron vezérlő a felelős – amely támogatja a RAID0 és RAID1 kötetek létrehozását is. A BIOS beállításokban gazdag, de említésre méltó változás ezen a téren nem történt.
Két hónappal ezelőtt már megvizsgáltuk a DDR3 memóriák teljesítményét, most azonban új méréseket végeztünk, mivel az ASUS P5KC lehetővé tette, hogy teljesen egyforma platformon vegyük szemügyre a teljesítményt. A Samsung 1066 megahertzes DDR3 modulját most a Corsair alacsony késleltetésű 800 megahertzes DDR2 moduljához hasonlítottuk, és előző tesztünk alapján arra számítottunk, hogy most egyértelműen a DDR2 lesz a befutó, mégsem így történt. Az ASUS P5KC-ben a két modultípus megközelítőleg egyformán teljesített, ami jó indok arra, hogy miért válasszuk ezt az alaplapot: az olcsóbb DDR2 mellett egyelőre nem érdemes váltani DDR3-ra, de ha valamilyen okból kifolyólag hirtelen árzuhanással járó technológiai áttörés következne be a DDR3 memóriák piacán, akkor nem szükséges lecserélni az alaplapot, így nem kényszerülünk további kiadásokra sem.
Adatok:
- Intel P35 + ICH9 lapkakészlet
- Passzív hűtés
- Négy DDR2 és két DDR3 foglalat
- Realtek ALC883 hangvezérlő
- 4 + 2 darab SATA-csatlakozó
- 1 darab PATA-csatlakozó
- 12 darab USB 2.0-s kapu
Értékelés:
Előny: DDR2- és DDR3-kompatibilitás
Hátrány: nincs PS2 egércsatlakozó, foglalatok elhelyezése
