Az elmúlt hónapok híradásai rendre az Intel botrányairól szóltak: egészen szürreális, ami a Raptor Lake kódnevű 13. és 14. generációs processzorok körül történik. Ez a hírverés némiképp elvonta a figyelmet az AMD új fejlesztéseiről - noha tudható volt, hogy érkeznek az újgenerációs modellek, a Zen5-re szegeződő figyelem egyre inkább átterelődött a Core i9-es katasztrófaturizmusra; avagy mindenki arra várt, hogyan omlik össze az egykoron legnagyobb chipgyártó.
Eközben a kisebbik piaci szereplő végezte a dolgát, és igyekezett minden olyan ígéretet betartani, ami alapja a vásárlói bizalomnak. Az immáron 7(!) éves AM4-foglalat idén újabb központi egységekkel frissül, az AM5 pedig menetrendszerűen éri el a következő mérföldkövet - a platform életciklusának végét jelenleg 2027-re teszik. Kiszámíthatóság, egészséges fejlődés, új technológiák; minden olyan tökéletesnek tűnik. A valóság azonban nem ilyen szép.
Nemcsak egy szimpla ráncfelvarrás
A Ryzen 7000-es processzorok alapjának számító Raphael kódnevű fejlesztésre sokan figyeltek, hiszen az AMD-nek az architektúra alapú fejlődés mellett le kellett dolgoznia a DDR5-fronton kialakult lemaradását, miközben teljesen új tokozás bevezetésére is készült. Teljes platformváltásoknál a hibafaktor lehetősége megnő, bőven láttunk erre példát a múltban, és aki az elsők között váltott új Ryzenre, minden bizonnyal emlékszik még a teljesítménybeli problémákra és a DDR5-memóriakezelés körüli furcsaságokra.
Sorra érkeztek a javítások, az alaplapgyártóknak is sikerült felvennie a fonalat, a 3D V-Cache-sel szerelt variánsok megérkezésének idejére pedig az egész AM5-ös platform már kívánatos és megbízható alap lett. Nem kell sokat időzni a fórumokon ahhoz, hogy rábukkanj azokra a véleményekre, amelyek egyöntetűen a Ryzenek mellett teszik le a voksot. Különösen akkor, ha játékról van szó, illetve a többszálas számítási kapacitásban is erős modellek látványosan jobb energiahatékonyságot kínálnak inteles vetélytársaik ellenében.
Ha minden ennyire klappol, vajon hozzá kell nyúlni a recepthez? Nos, ez nem kérdés, az AMD mérnökei sem csak akkor dolgoznak, ha az Intel épp hibázik, szigorú menetrend mentén léptek tovább Zen4-ről Zen5-re, majd ezt várhatóan két év múlva követheti a teljes architektúraváltáson alapuló Zen6. A mesterséges intelligenciára, gépi tanulásra épülő technológiák növekvő számítási igényei miatt pedig fontos az adatfeldolgozási sebesség növelése, így az egy órajelciklus alatt végrehajtott utasítások száma ismét előtérbe került. A Ryzen 9000-es család abban a tekintetben különlegesnek számít, hogy nem integrált NPU-val segíti az AI-számításokat, a Zen4-alapok bővítésével, fejlesztésével ér el magasabb teljesítményt, ami akár 16%-os IPC (instructions-per-clock) növekedést eredményezhet az előző generációhoz képest.
Fejlesztett, kibővített elágazásbecslés, szélesített adatfolyam a másodszintű gyorsítótár számára, 512 bites képesség az AVX512 kódok futtatásához, és megannyi apróbb finomhangolás, ami a végrehajtóegységeket érinti. Hogy meglesz-e valós használat során a 16%-nyi plusz, azt most még nem áruljuk el, de az tény, hogy az AMD igyekezett minden olyan pontot feljavítani, amiktől optimálisabb lett a magok működése. Kíváncsian várjuk, mi történik majd a 3D V-Cache-sel integrált típusoknál, ahol kulcsfontosságú az óriási L3 gyorsítótár alacsony késleltetésű működtetése.
Túlzott energiafókusz
A bejelentett 9000-es termékcsalád nem okozott különösebb meglepetést, a hatmagos modellel kezdődő portfólió végén a 16-magos Ryzen 9 9950X helyezkedik el, a köztes távon egy 8- és egy 12-magos egység található. Négy variáns, ami szépen lefedi a különböző felhasználói igényeket, és a főbb adatokat tekintve nincs is túl sok változás a 7000-es elődökhöz képest. A 4 nm-es gyártástechnológiára váltást megünnepelhették volna 6 GHz-es boost-órajellel, azonban az inteles csúcsmodellek marketingjére adott reakció helyett az energiahatékonyság maradt fókuszban; és ezen a ponton most talán egy kicsit túlzásba is estek.
Tesztünk két szereplője ugyanis kissé meglepő módon egészen parádés gyári teljesítményfelvételi adattal rendelkezik, a 7000-es szériában látott 105 W-os TDP-keretet a mérnökök egészen 65 W-ig vitték le, miközben a korábban említett sebességnövekedést ígérték. A hatmagos Ryzen 5 9600X esetén még nem is tűnne akkora túlzásnak ez a változás, a nyolcmagos Ryzen 7-nél viszont kisebb csodának tűnik a 40 W-os csökkentés. Pedig ez a valóság, tényleg így üzemel a 9700X, nincs szükség hozzá folyadékhűtéses AiO-rendszerre, egy jó minőségű ventilátoros hűtőborda elég a hőfokok kordában tartásához.
Mindez túl szép, hogy igaz legyen? Igen is, meg nem is. Önmagában a 9700X remekül teljesít, de ha eltekintünk a szintetikus tesztprogramoktól, akkor nem igazán hoz sebességbeli javulást a 7700X-hez képest. Bár javult a memóriakezelés, és már a 8000 MT/s feletti DRAM-sebességek elérése sem lehetetlen, a monitor előtt ülve, játékokat indítgatva, vagy épp hétköznapi alkalmazásokat használva, a különbség nem érzékelhető. Legalábbis nagyon nehéz összekötni a gyártó által közölt adatokat a használat során tapasztaltakkal.
Hogy meglepődtünk-e? Nem, hiszen ez máskor, más platformon sem volt másképp. Viszont ha az újdonságok ennyire az elődmodellekhez közel teljesítenek, az Intel termékeivel szembeni összehasonlításban mért előny is elfogy, ami üzleti szempontokat figyelembe véve kudarcnak mondható.
Az AMD is észlelte a jelenséget, és állítólag hamarosan új AGESA-frissítésben növelhetik meg a két kisebb Ryzen TDP-keretét 65-ről 105 W-ra (meg is érkeztek az első BIOS-verziók, ám ezek béta-állapota miatt érdemes várni a frissítéssel). Óriási gyorsulásra ne számíts, de ha a boost-órajeleket hosszabb ideig és egyszerre több magra tartja meg a processzor, eljöhet az érezhető gyorsulás.
Alaplapok a jövőnek
Az energiahatékonyság mellett a kompatibilitás élvez még kiemelt figyelmet a gyártónál, és ebben most sem fogsz csalódni. Az AM5-tokozásnak köszönhetően az összes új Ryzen beilleszthető a korábbi, 600-as sorozatú alaplapokba, csupán egy BIOS-frissítési folyamaton kell végigmenned. A temérdek X670, B650 és A620 példány mellé hamarosan megérkeznek az X870 és X870E típusok, a jövő évtől pedig a közép- és alsókategóriás árszegmens is megkapja a 800-as kiadásokat.
Az új alaplapok nem olcsók, ezért bizonyos funkciók alapján kell döntened arról, elköltesz-e 130-200 ezer forintot új alaplapra, vagy inkább kivársz a váltással. Utóbbi egyáltalán nem ördögtől való gondolat, hiszen a gyártók egy része új kiadású X670 és B650 példányokkal köszönti a Ryzen 9000-et, egyik-másik típus ráadásul a legújabb szabványok támogatásával is igen jól áll. A tesztünkhöz használt Gigabyte B650E Aorus Pro X USB4 ((link: https://www.gigabyte.com/Motherboard/B650E-AORUS-PRO-X-USB4-rev-10#kf)) titkos tipp azoknak, akik most szeretnének új AMD-s konfigurációt építeni. A lapkakészlet ugyan nem csúcskategóriás, de a lap specifikációi szerint, a videokártya mellett három SSD-meghajtó használhat PCIe 5.0 sebességet, igaz, ebből kettő a PCIe X16 foglalattal osztozkodik a sávszélességen. Cserébe az árcédula 130-150 ezer forint intervallumban mozog, ami elsőre soknak tűnik, de épp a fele egy jól felszerelt X670E modell árának. Az alaplap tápellátása, a különböző áramköri elemek hűtése robusztus, és bár a tuningfunkciók tárháza nem kimondottan széles, sem a jelenlegi zászlóhajó túlhajtása, sem a jövő csúcsmodelljeinek meghajtása nem okozhat gondot.
Már meglévő AM5-ös alapról akkor érdemes erre a típusra váltanod, ha szeretnél már most felkészülni az USB 4-es és WiFi 7-es jövőre, ezek mindegyike megtalálható a lapon, utóbbi kihasználásához viszont a várva várt Windows 11 24H2 frissítés megléte szükséges. Az AI-őrület még nem fertőzte meg a Gigabyte-ot, legalábbis ennél a felfrissített B650E modellnél inkább praktikus és hasznos funkciókra helyezték a hangsúlyt a (manapság kissé túltolt) mesterséges intelligencia helyett. A nyomtatott áramkörön számos ponton alakítottak ki szerelést segítő reteszeket, csúszkákat, és most már nemcsak azokra gondoltak, akik RGB LED-del színesítik a számítógépház belsejét, hanem az információs LCD-kijelzőket kedvelők is dedikált portot használhatnak. Szoftveres fronton a BIOS-t érintő újítások jópofák, de már korábban debütáltak, a HWiNFO-val közös munka eredményeként érkező részletesebb memória-, szenzor- és BIOS-adatok megjelenítéséért viszont nem lehetünk elég hálásak. Talán nem véletlen, hogy az új 800-as alaplapok megjelenése csak szeptemberben várható; ha ilyen jó és felszerelt B650E példányokra képesek a gyártók, muszáj lesz felmutatni valami extrát, előnyt, ami az új generáció felé tereli a népet.
Kezdeti problémák most is vannak
Lehet, hogy a hardveren rengeteget csiszoltak a gyártó mérnökei, és az alaplapgyártók sem vakon vágnak bele az új lapok értékesítésébe, de nagyon úgy fest, hogy a Microsofttal még mindig nem sikerült megoldani a magok közti szálelosztást, ütemezést. Félreértés ne essék, nem akadozásokról, fagyásokról beszélünk, csupán kiderült, hogy például kikapcsolt többszálas funkcióval (SMT) a játékteljesítmény megnő a 9600X és 9700X párosnál, vagyis valami még mindig nincs rendben a Windows 11 feladatütemezőjével, szálkezelésével. Különös a jelenség, hiszen a hat- és nyolcmagos újdonság csak egy darab CCD-lapkát (Core Complex Die) tartalmaz, a kisebbik modellnél a nyolc magból kettőt tiltanak. Az AMD és a Microsoft elvileg dolgozik a problémán, és a 24H2 frissítésben javításra kerül a teljesítményt korlátozó hiba.
Hibának nem nevezhető, de említést érdemel, hogy a 12- és 16-magos csúcsmodelleknél kötelezővé vált a PPM eszközillesztő, amit az AMD eddig csak a 12-nél nagyobb magszámmal és 3D V-Cache-sel rendelkező típusoknál írt elő. A 9900X és 9950X-nél települő meghajtóprogram csak akkor aktiválódik, amikor bekapcsolásra kerül a Windows Játék üzemmód, segítve ezzel a játékok futtatásához szükséges és lehető legoptimálisabb maghasználatot. A csúcsmodelleknél ugyanis két CCD-lapka teremti meg a teljes magszámot, és nagyon nem mindegy, hogy az ezek közti feladatmegosztást hogyan kezeli az operációs rendszer és maga a platform. Korábban az AMD kifejezetten a nagy gyorsítótár miatt ajánlotta ezen eszközillesztőt, mostanra viszont úgy fest, hogy az összes, két CCD-s Ryzennél kötelezővé teszi. Legalábbis a 9000-es újdonságoknál ez a helyzet, a 7000-es elődmodellekről (még) nem tesznek említést.
Fejlett tuningfunkciók, de nem mindenkinek
Noha egyelőre nem kimutathatók a generációs különbségek, az új Zen5 architektúrára épülő processzorok túlhajtása különleges módszereket tartogat. Az elődök esetében a Precision Boost Overdrive és a Curve Optimizer használatával megtanulhattad, miként érdemes finomhangolni a magok működését, miközben az energiafelhasználás és a melegedés kordában tartható. Kiegészítésként érkezik a Curve Shaper, amivel a CPU-hőmérséklete és fogyasztása alapján finomhangolhatod a feszültségfelvételt, elérve ezzel egy kifinomultabb működést, miközben a teljesítménycsúcs a maximum közelében marad.
Tesztprocesszoraink túlhajtása ezúttal sem arról szól, hogy a gyári órajeleket több száz MHz-cel meg lehet emelni, az összetett órajel-, feszültségvezérlés ezt egyébként sem teszi lehetővé, illetve az 1,3 V-nál magasabb CPU-feszültségen instabillá váró rendszer is hamar gátat szab a próbálkozásoknak. Valahol 5,2-5,3 GHz között tetőzhet a teljes magszámra beállítható órajelplafon (All-Core), de ezt a tuningjátékot érdemes a PBO-ra bízni és egyúttal értelmezni az AMD készítette segédprogram adatait.
A Ryzen Master természetesen az újdonságokat is támogatja, az applikációban pár kattintással adhatsz plusz erőt konfigurációdnak. Izgalmasabb lépés lehet a fogyasztás és a hőtermelés lefojtása. Ha az alulfeszelés izgalmasabb számodra, akkor érdemes futnod egy kört a PPT-energiakeret csökkentésével. Egyébként a hőmérsékleti adatok most nem okoznak akkora sokkot, mint a Ryzen 7000 esetén, egy jó hűtővel a 80 fokot sem éred el teljes terhelés során, különösen igaz ez a hatmagos kistestvérre. A csúcsmodelleknél indokolt lehet valamely AiO-rendszer használata, viszont előzetesen mérd fel az alaplap ventilátor-kezelését, hol helyezkednek el a csatlakozók, és ezek között szerepel-e vízpumpára hangolt tüskesor. Nincs baj, ha nem, de az biztos, hogy a processzor finomhangolása mellé időt kell szánnod a ventilátor-fordulatszámok és a folyadékhűtéses CPU-blokk teljesítményének helyes beállítására.
Hosszútávú kapcsolat
A teljesítménybeli problémák javítása tehát folyamatban, a kisebb modelleknél hamarosan megjön a TDP-keretet kitoló BIOS-frissítés, és ha minden igaz, a januári CES-en az extra gyorsítótárral szerelt modellekről is lehullhat a lepel. Utóbbi nagyban függ attól, hogy mennyire lesznek keresettek az újdonságok; erről egyelőre nem érkeznek megnyugtató hírek.
Balgaság lenne azt állítani, hogy az Intel még mindig dominál, sokkal inkább arról lehet szó, hogy egyrészt még mindig él egy nagyon erős AM4-es vonal, az AM5-ös platform pedig igen jól teljesít a Ryzen 7000-ekkel is. Ha a jelenlegi kínálat ebben a formában marad, és elérhetők lesznek a korábbi modellek, a Ryzen 9000-nek nem az Intellel kell megküzdenie a felhasználók pénzéért, hanem saját, házon belüli testvérmodelljeivel. Felhasználóként mi csak jól járhatunk, de így trónfosztás helyett inkább befagyott állásokra számíthatunk.
