Nyomtatott lapunk egy régebbi számában már feltártuk a HTPC-építés fortélyait, akkor azonban különálló grafikus kártyát és többnyire asztali PC-be való alkatrészeket használtunk fel. Ennek oka, hogy az integrált videovezérlők többnyire csak analóg kimenettel rendelkeznek, ami nem jelent megoldást a nagy felbontású kijelzők esetében. Ezért elengedhetetlennek bizonyult egy DVI-kimenettel szerelt, DVI–HDMI átalakítóval problémamentesen csatlakoztatható kártya. Ennek a módszernek azonban hátrányai is voltak, mint például a magasabb zajszont és fogyasztás, illetve a melegedés.
HDMI-csatolóval szerelt alaplapot eddig csak nagyon nehezen lehetett beszerezni, de az AMD időközben piacra dobta az ATI Radeon Xpress 1250 és AMD RS690G lapkakészleteket, amelyek magukban foglalják a HDMI-támogatást – és a HDCP másolásvédelmi eljárást is. Ez utóbbira, valamint egy kompatibilis kijelzőre lesz szükségünk, ha jogvédett nagy felbontású anyagokat akarunk lejátszani a rendszeren: ennek hiányában ugyanis csak DVD-minőségben élvezhetjük a filmeket.
A HDMI-csatoló előnye, hogy a digitális hang- és képjelek továbbításához nem szükséges bonyolult kábelezés, amely esetenként megdrágíthatja, vagy akár akadályozhatja a házimozi rendszer kiépítését.
Természetesen ennek a szabványnak is megvan a hátulütője. Egyrészt a jobb minőségű szerelt egyméteres kábel ára ötezer forintról indul (és a határ a csillagos ég), másrészt a HDMI (ez alól az 1.3-as revízió kivétel) a sasszemű szakértők szerint rosszabb minőségű, mint a komponens. Ez utóbbi miatt nem érdemes aggódni, különbséget csak millió forintos nagyságrendű készülékek esetében tapasztalhatunk.
A másik negatívum főleg a PC- (illetve HTPC-) felhasználókat érinti, leginkább azokat, akik gyakran játszanak, és többcsatornás hangrendszerrel rendelkeznek. Mivel a HDMI digitális jelátvitelt tesz lehetővé, ezért a hangot csak sztereó PCM- vagy tömörített többcsatornás Dolby Digital (DTS) – formában tudja továbbítani, amit legvégül a tévébe vagy erősítőbe épített dekóder alakít át. Ezzel szemben hiába többcsatornás a számítógépes játékok hangja, nincs digitális jelbe kódolva, hanem a hangkártya meghajtóprogramja, illetve a DirectX választja szét, és küldi az analóg kimenetekre. Éppen ezért a HDMI-összeköttetésen keresztül csak a két első csatorna sztereó PCM-jele jut át, ebből következően nem kapunk térhangzást. Szerencsére sok HD Audio lapka nyújt Dolby Digital Live szolgáltatást, amely ezeket a független analóg audiocsatornákat egyetlen DTS-jelfolyamba kódolja, s ezáltal a HDMI-kimeneten is átjut a többcsatornás jel.
A házimozi PC-ket a felbontáskonverzió miatt előszeretettel használják a nagy képernyős televíziók tulajdonosai. Mivel a HD-Ready tv-k natív felbontása jóval nagyobb, mint a hagyományos SD (Standard Definition) PAL szabvány felbontása (720×576), ezért a kép elmosódott, homályos lesz. Ezzel szemben a HTPC-n keresztül lejátszott filmre ez kevésbé jellemző, mivel az operációs rendszer, a DirectX bővítmények és grafikus kártya meghajtója együtt kiváló képkonverziós képességekkel bír, azaz a kijelző natív felbontásának megfelelően jeleníti meg a filmeket is.
Természetesen csodára – és persze HD DVD vagy Blu-ray minőségre – még így sem számíthatunk, mivel a forrás minősége lényegesen befolyásolja a végeredményt. Fontos megemlíteni azonban, hogy hamarosan minden új prémium kategóriás, később pedig minden HD-televízió jó minőségű integrált képkonverziós áramkörrel kerül piacra, ami feleslegessé teszi majd a HTPC képkonverziós képességét. Ennek ellenére az eszköz népszerűsége bizonyára nem változik jelentős mértékben, mivel az imént leírtakon felül rengeteg további előnyt is nyújt – hála a beépített merevlemeznek és a PC-s alapoknak. Minthogy bármilyen operációs rendszert telepíthetünk rá, filmnézésen kívül másra is használhatjuk, például internetezésre, erősebb konfiguráció esetén pedig akár játékra is.
Sajnos a házimozi PC-nek vannak hátrányai is: drága, nagy helyet foglal, és rengeteg kábel lóg ki belőle, amelyek elhelyezéséről gondoskodni kell.
Szerkesztőségünkbe három alaplap érkezett, melyek mindegyikén megtalálható a HDMI-csatoló. Most nem mondhatjuk, hogy a nagy választék miatt nehéz lesz a döntés, mivel jelen pillanatban összesen csak ez a három típus érhető el a hazai piacon.
A legrosszabb helyzetben az Intel processzorra alapozó felhasználók vannak, mivel a háromból csupán egynek van LGA–775 foglalata, a másik kettőt AMD Socket AM2-vel szerelték.
Az ABIT még mindig jó kapcsolatot ápol az online játékok terén kiváló eredményekkel büszkélkedő Johnathan „Fatal1ty” Wendell-lel, akit többek között már a Creative és a Zalman szerződtetett, hogy becenevét és logóját felhasználva emelje egyes termékeinek hírnevét. Ez többé-kevésbé bejött az ABIT-nak, amit részben annak köszönhet, hogy egy külön alaplapcsaládot hozott létre a titán angol játékkirály nevével fémjelezve.
A HDMI-csatolóval ellátott F-I90HD szintén a Fatal1ty alaplapcsaládot gazdagítja, így nem hiányzanak a jellemző stílusjegyek, mint amilyen például a vörös NYÁK-lap és a fekete-vörös dizájnelemek. Természetesen mindez nem változtat a technikai részleteken.
ABIT Fatal1ty F-I90HD
Bár a termék nagy dobozban érkezik, valójában egy passzív hűtéssel ellátott teljes szélességű microATX méretű alaplapot rejt, mely ennek köszönhetően igen jól felszerelt. Csupán bővítőhelyekből van kevesebb, mint egy normál ATX-alaplapon (két PCI Express ×1, egy-egy PCI és PCI Express ×16). A négy DDR–2 memóriafoglalat, négy SATA-csatlakozó, tíz USB- (ebből kettő a hátlapon) kapu és a gigabites hálózati vezérlő minden igényt kielégít. A hagyományos PATA-merevlemez-csatolóból csak egy darabot kapunk, microATX alaplapok esetében azonban ez teljesen szokványos. A hátlapi kivezetések közé integrálták az analóg monitor- és HDMI-kimenetet, de a csomagban találhatunk egy HDMI–DVI átalakítót is.
A két AMD Socket AM2 foglalattal szerelt alaplap, az MSI K9AGM2–FIH és az ASUS M2A-VM HDMI az AMD 690G lapkakészletére épülnek, és egyikről sem hiányzik a HDMI-csatoló, valamint a HDCP-másolásvédelem. Felépítésükben is hasonlítanak egymásra, csupán három lényeges különbséget fedeztünk fel. Míg az ASUS M2A-VM HDMI-n négy DDR–2 memóriafoglalat van, addig az MSI K9AGM2–FIH-n csak kettő.
MSI K9AGM2–FIH
Ennél jóval szembeötlőbb azonban a HDMI-kimenet elhelyezése. Az ASUS-hoz egy külön ×16 PCI Express foglalatba helyezhető bővítőkártyát mellékelnek, amelyen a HDMI mellett S-Video, kompozit, komponens és S/PDIF koax audiokimenet is található, az MSI esetében azonban a foglalat az alaplapon, az analóg monitorkimenet mellett kapott helyet.
ASUS M2A-VM HDMI
A külön kártyás megoldás előnye, hogy több kimenet is elfért rajta. Hátránya azonban, hogy teljesen feleslegesen foglalja a ×16 PCI Express aljzatot (véleményünk szerint az egyébként kihasználatlan ×1 foglalat jobb választás lenne), és a hangvezérlőt egy mellékelt belső összekötő kábellel kell a kártyához illeszteni. A bővíthetőséget ez a megoldás nem akadályozza, mert külső kártya használata esetén az integrált vezérlő kikapcsol, tehát a HDMI-bővítőkártyára sem lesz szükség.
Az S-Video, kompozit, komponens, HDMI és koax S/PDIF kimenet egy külön bővítőkártyán kapott helyet
A harmadik különbség, hogy az MSI K9AMG2–FIH kimenetei között nincs DVI, és átalakítót sem kapunk hozzá, ezzel szemben az ASUS M2A-VM NYÁK-lapján van ilyen kimenet.
Intel processzorokhoz az egyetlen opció az ABIT Fatal1ty F-I90HD, melyet minden előnyével és hátrányával szeretnünk kell – igaz, ez utóbbiból nincs sok, talán csak az ára magas kissé.
Úgy tűnik, most a legjobb döntés AMD Athlon 64 processzor köré építeni rendszerünket, mivel nemcsak a CPU rendkívül olcsó hozzá, hanem az alaplap is. Mint már a cikk elején említettük, a választás egyszerű: tesztünk győztese egyértelműen az ASUS M2A-VM HDMI, amely a legolcsóbb, egyben legjobban felszerelt HTPC-s alaplap, sok kimenettel és a szolgáltatások gazdag választékával.