A mindennapjaink során elengedhetetlen a billentyűzet használata, legyen szó munkáról, szórakozásról, tanulásról, vagy az élet bármely más területéről. Ezek az eszközök persze ma is nagyban eltérhetnek egymástól attól függően, hogy munkára vagy játékra lettek-e kitalálva, de kiosztásukban és struktúrájukban alapvetően megegyeznek.
Ez persze nem volt mindig így, az elmúlt évtizedek során rengeteg egyedi dizájn ütötte fel a fejét, amely megpróbálta forradalmasítani a gépelést, vagy csak kényelmesebbé tenni a használatot különböző platformokon.
Az alternatív kiosztás
A manapság is használatos QWERTY billentyűzetek még az írógépes időkből maradtak ránk, amikor is úgy próbálták meg elhelyezni a gombokat, hogy a gyakran használt betűk távol kerüljenek egymástól, így a mechanikus karok nem akadnak össze. Dr August Dvorak a '30-as években kidolgozott egy alternatív megoldást amellyel gyorsabb és egyszerűbb volt a gépelés, a közönség azonban nem akarta feladni a már jól bevált módszert.
A kényelmes kéztartás
Sok próbálkozás irányult arra, hogy minél kényelmesebbé és ergonómikusabbá tegyék a billentyűzeteket, illetve azok számára is használhatóvá tegyék őket, akik valamilyen testi fogyatékossággal küzdenek, Így született meg a '70-es években a PCD Maltron egyik modellje, amellyel egy kézzel is gépelhettünk.
A billentyűmentes
A gépelés során általában gombokat nyomogatunk, így könnyen meg tudjuk állapítani, ha lenyomtunk egy billentyűt. A '80-as években elterjedtek az úgynevezett membrán billentyűzetek, amelyeket előszeretettel használtak kisebb gépekben, ráadásul por és vízállóak is voltak. Manapság elsősorban mikrók és egyéb készülékek beviteli eszközeként használják a technológiát.
A szabadon pakolható
Az IBM 1984-ben dobta piacra a PCjr-t, amellyel teljes dominanciát akart kialakítani a személyi számítógépek piacán. A Freeboard névre keresztelt megoldás 4 elemmel működött, a géppel pedig egy infravörös érzékelőn keresztül kommunikált. A billentyűk a mai Apple gépekben látható megoldáshoz hasonlítottak.
A kapcsolható kiosztású
Az Apple is kiadott egy gépet 1984-ben, ez volt azt llc, a vállalat egyik első hordozható gépe. A modellen egyetlen gombbal válthattunk a szokásos QWERTY ás a korábban említett Dvorak féle kiosztás között.
Billentyűzet karórákhoz
A '80-as években kezdtek el elterjedni a digitális kütyük, amelyeket már többet tudtak a hétköznapi karóráknál. A Seiko által gyártott Data 2000 és UC-2000 már képes volt 2000 karakternyi szöveg tárolására, melynek beviteléhez egy egyedi billentyűzet is járt.
A hackerek választása
A Fujitsu általá gyártott, 1996-ban megjelent Happy Hacking Keyboard egy UNIX rendszerekhez optimalizált, alig 60 gombos megoldás, amely tökéletesen kielégítette a profik igényeit. Az első változatok még membrános megoldással készültek, csak később váltottak képen is látható megoldásra.
Az összehajtható
Hogy a kezdetleges PDA-kon se legyen bonyolult a gépelés. a Think Outside kifejlesztett egy normál méretű, de összehajtható billentyűzetet. A Stowaway-be bedokkolhattuk a PDA-t, így sokkal kényelmesebben gépelhettünk rajta.
A vetítős megoldás
A Canesta még 2002-ben állt neki az első igazán hordozható billentyűzet megalkotásának, amely nem használt volna fizikai eszközt, csupán egy infravörös fényt kibocsájtó projektor állt volna rendelkezésünkre, amely követte volna az újak mozgását. A csapat azóta is folyamatosan fejleszti a technológiát, 2010 óta már a Microsoft égisze alatt.
Pixelek a térben
Az érintőkijelzők nagy hátránya, hogy bár képesek rezegni vagy csipogni, nincs az az érzésünk, hogy valóban lenyomtunk egy gombot. Ezt szeretné kiköszöbölni a Tactus, akik egy olyan dinamikus kijelzőn dolgoznak, amely képes kitüremkedő gombok megjelenítésére, amelyek a használat után visszasüllyednek a kijelzőbe.
