A processzorcsere nagyon bonyolultnak hangzik és éppen ezért a legtöbb felhasználó fél is tőle, de azért vannak szép számmal olyanok is, akik bármikor, bármilyen gépnél belevágnának. Az abszolút jó hír, ha mi a második csoportba tartozunk, de néhány hibára érdemes figyelni, mert ha ezekből akár egyet is elkövetünk, komoly gondjaink lehetnek belőle.
Lábfésülés
Aki fésült már ki mondjuk egy AM3-as CPU-nál lábakat, tudja, mennyire komoly lehet a dolog. A lényeg az, hogy az AMD processzorainak lábai vannak. Nagyon sok láb. Ezeket kell egy karral lezárható foglalatba beleilleszteni. Itt a nyílások egészen közel vannak egymáshoz, ezért egy minimális elhajlás is megakadályozhatja, hogy a processzor a helyére csússzon.
Amit ne tegyünk: ne erőltessük!
Ne erőltessük a foglalatba a processzort, mert ettől csak még jobban elhajlik a lába és a visszahajlításnál könnyedén eltörhet. Eredmény: halott CPU. Fordítsuk fel a CPU-t és vizsgáljuk át oldalról, mindkét irányból, hogy melyik láb hajlott el. Ezt óvatosan egyenesítsük ki, rendezzük a lábak sorait, így már a helyére megy a CPU.
Intel-pártiaknak is van miért aggódniuk, ugyanis itt a foglalatban található érintkezők hajlamosak összekuszálódni. Például ha rosszul helyezzük be a processzort és a lábakon elfordítjuk, elhúzzuk vagy beleakad az ujjunk stb. Ilyenkor az elhajlott láb melletti érintkezők irányába simítsuk ki az érintkezőt.
Cuppanó hűtő
Az AMD-s rendszereknél klasszikus probléma, hogy egy régebben összeszerelt CPU-ról nem szabad felfelé, egyenesen lerántani egy határozott mozdulattal a hűtőt. Az idő és a hőpaszta ekkorra már szépen egybeforrasztotta a CPU-t és a hűtőbordát, és bizony előfordulhat, hogy a hűtővel együtt jön a lezárt foglalatból a processzor is. Ez sem az alaplapnak, sem a CPU-nak nem növeli az élettartamát (akár rögtön le is nullázhatja).
Pasztázás
A CPU cserénél klasszikus gond, hogy a régi modell kiszerelése után az összekent hűtőbordát egyszerűen rácuppantjuk az új, tiszta CPU-ra, és már hátra is dőlünk, hogy elkészültünk. Eláruljuk, hogy a hűtési teljesítmény garantáltan rosszabb lesz a lehetségesnél. Ne sajnáljuk azt a párszáz forintot és kb. 2 percet, hogy töröljük tisztára a CPU hűtő felületét és egy új pasztával kenjük be egyenletesen a hősapkát. A tévhitekkel ellentétben itt nem a fülpiszkáló a tökéletes szerszám, hanem egy műanyag mini spakli vagy ha más nincs, egy fogpiszkáló.
Régi BIOS-új CPU
Klasszikus „rookie mistake”, ha az új CPU-t bezsákolva hazanyargalunk, kitépjük a régi, lassú processzort a gépből és beszereljük az újat. Ugyan nem garantált a kudarc, de jó adag esély van rá, hogy el sem indul a gép. Az ok egyszerű: valószínűleg újabb modellre váltottunk, amit csak újabb BIOS támogat. Ha esetleg előbb adtuk el régi CPU-nkat és csak 1-2 napra rá lett meg az új, most komoly gondban vagyunk. Kerüljük el ezt a hibát, és még a régi CPU-val frissítsük az alaplap BIOS-át. Érdemes CPU-csere előtt átbogarászni az alaplapgyártó weboldalán a kompatibilitási listát.
A gyári beállítások átka
Az új processzor beszerelését a BIOS is érzékeli és figyelmeztet rá, hogy az új CPU miatt látogass el a beállításokhoz. Persze nyomhatsz F1-et is és akkor az alapértelmezett beállításokkal fut a gép, ám hiba lenne ezt választani. Az új processzorral szinte biztos, hogy új szolgáltatások és egészen biztosan más beállítások érkeztek, amiket ellenőrizzünk. A BIOS-ban nézzük meg, hogy az órajelek és feszültségszintek megfelelnek-e a CPU adatlapján szereplő gyári értékekkel – volt már olyan, hogy itt még a régebbi, lassabb CPU beállításaival találtuk szembe magunkat, vagyis BIOS suttyomban egy downtuningot akart ránk sózni. Emellett nézzük meg a CPU szolgáltatásokat is és engedélyezzük az új technológiákat, legyen az biztonsági, fogyasztás-csökkentési vagy bármi egyéb.
