A szomszéd tévéje mindig zöldebb – legalábbis ha szabadtéri sportközvetítést néz rajta. Ami közös valamennyi sportban, az a sok mozgás és a részletgazdagság, s ez komoly kihívást jelent a modern tévék számára is. Ma már számos nagy felbontású forrás is rendelkezésre áll, hogy teljes részletességgel tekinthessünk bele az eseményekbe, de persze egy jobb minőségű standard adó képe is élvezhető a Full HD tévéken – ha az elektronika jól végzi a dolgát. Tesztünkben olyan televíziókat néztünk meg, melyek még elfogadható anyagi ráfordítással jó minőséget nyújthatnak ilyen nehéz terepen is. Illetve amelyekkel 3D-ben élvezhetjük az Olimpia legérdekesebb pillanatait.
Mitől jó és drága a kép?
40-42 hüvelyk az a képátló, amit 250-300 ezer Ft-os áron kínálnak tesztalanyaink. Tudjuk, hogy ez nem kevés, és természetesen ennél sokkal olcsóbban is kaphatunk ekkora képernyőt, de nem azonos minőségben és nem ilyen szolgáltatáskészlettel. Alapvetően ugyanis a megjelenítő panel és a társuló elektronika együttesen tehet arról, hogy mennyire kapunk jó képet. Összeállításunkban most sem találunk másod- és harmadvonalbeli gyártókat, ezek ugyanis a gyengébb minőségű és több generációval régebbi megjelenítőket integrálják tévékészülékeikbe, így az árelőnyért sokszor drámai minőségromlással kellene fizetnünk.
A specifikációkban sokszor olvasunk több tízezres vagy akár milliós kontrasztarányokról. Ezek a számok LCD vagy LED LCD megjelenítők esetében mindig a dinamikus kontrasztra vonatkoznak, amiben benne foglaltatik a háttérvilágítás fényerejének szabályozása is. Egy LCD képpont valós kontrasztértéke általában a 900:1-től 2000:1-ig tartományban van, a további kontrasztemelkedést a tévé úgy éri el, hogy elemzi az éppen megjelenített tartalmat és a jelenet fényességéhez igazítja a háttérvilágítást – az egészet vagy egy zónáét konstrukciótól függően. Az eredmény sajnos sokszor tökéletlen.
A dinamikus kontraszt hiányosságait jelenleg gyakorlatilag egyedül a plazma megjelenítők képesek kiküszöbölni. Az új plazmapanelek esetében az akár 5 milliós kontraszt valós érték, hiszen minden egyes képpont külön gerjeszthető, vezérelhető és a plazmapixelek igen nagy fényerőre képesek, illetve szinte a tökéletes sötétségig kiolthatók. Igaz, hogy a LED LCD-hez képest továbbra is többet fogyasztanak, de képpontjaik fürgébbek is: a legjobb LCD pixelek 1-2 ezredmásodperc alatt képesek állapotot váltani, a plazma képpontok viszont már fél ezredmásodperc alatt is – a rövid válaszidő jót tesz a mozgásoknak és a 3D szellemképet is segít kiküszöbölni.
Mennyire legyen egy tévé okos?
Sokat lehetne vitázni arról, hogy mennyire hasznosak az okostelefonok és a rájuk tölthető alkalmazások, az viszont mára tény, hogy azok, akik rendelkeznek ilyen készülékkel, több időt töltenek mobilalkalmazásokkal, mint a PC előtt ülve a weben. Az okostelefon lett mára az az eszköz, ami mindenféle napi ügyes-bajos dolgunkban segít tájékozódni, mindig kéznél van. Az okostévék ugyanezt a lehetőséget biztosítják otthon. Nem kell feltétlenül leülni a PC elé vagy ölünkbe venni a laptopot, a tévés alkalmazások sok esetben segíthetnek. 2011 végére több mint 11 millió app töltődött le különféle tévékre, nagy részük ingyenes.
Persze a fizetős alkalmazásoknak itt is van keletje, ez a piac 2015-re várhatóan 1,9 milliárd dollárosra hízik. A szélessávú net és az okostévék, valamint a bővülő alkalmazáskínálat révén hamarosan több időt töltünk majd az alkalmazásokból származó tartalmak fogyasztásával, mint szimpla tévénézéssel. Persze addig még néhány év eltelik, hiszen jelenleg kevés használható fizetős alkalmazás érhető el itthon (gondoljunk mondjuk a Netflixre), és a magyar vagy honosított, szinkronizált tartalmak száma elenyésző. Sokkal fontosabbnak éreztük jelenleg, hogy a tévé egy rugalmas, erőteljes médialejátszóval rendelkezzen, mely támogatja az ékezetes feliratok kezelését.
LG 42LM620S - PC World Ajánlata
Az átlagosnál valamivel kisebb kávavastagságú, hagyományos megjelenésű tévék közé tartozik az LM620S. Általánosságban tetszett a képminősége, háttérvilágítása is jó egyenletességet mutatott, meg voltunk elégedve a gyors mozgások ábrázolásával, simításával is. A kontrasztból ugyan minimálisan levesz a mikropolárszűrős bevonat, ami a 3D kedvéért fedi a képfelületet, de ez csak nagy nézőszög mellett (erősen oldalról nézve) észlelhető. Némi teret adnak az ízlésnek a beállítási lehetőségek, van 24p-támogatás és extra színterek is.
A médialejátszóról elég sok jót elmondhatunk. Megbirkózik az MKV állományokkal, és az azokba ágyazott feliratok és hangsávok is válthatók, csak váltás során van néhány másodperces hangkimaradás. Természetesen egy XVID AVI és egy külső szöveges, magyar nyelvű felirat sem jelent problémát a lejátszónak, és a DTS hangsávoktól sem jön zavarba. A TS2 és MTS állományokat azonban hiányoltuk a támogatott konténerek köréből.
Néhány hónap alatt is sokat fejlődtek az okostévé-platformok alkalmazás-ellátottság terén, az LG kínálata is kiemelt ütemben gyarapodik. Ahogy a versenytársaknál, itt is általános, hogy a legtöbb alkalmazás angol nyelvű, de a gyártó nem hagyta a hazai közönséget ellátatlanul. A Prémium szekcióban a legnépszerűbb magyar online szolgáltatók közül néhánynak ott szerepel – és persze működik – az alkalmazása. Látványos 3D anyagok is elérhetők a menü legújabb szekciójában.
A mezőny legstabilabb 3D-s képét nyújtja az LG tévéje, amit előnyként könyveltünk el még akkor is, ha csak feleannyi pixelsor jut egy-egy szemünkre, mint az aktív képzáras rendszereknél. Ezzel a modellel a legkevésbé szemfárasztó a sztereoszkópia, viszont ügyelni kell arra, hogy függőleges irányban ne térjünk ki jelentősen a tévé elől, különben szellemképes látványban lesz részünk.
Előny: jó képminőség, stabil 3D kép, olcsó szemüvegek, opcionális Magic Motion távirányító
Hátrány: nincs AVCHD támogatás, felezett vertikális 3D felbontás
Képminőség: 4
Szolgáltatás: 4,5
Kezelhetőség: 4,5
Sony KDL-40HX751
Karcsú fémváz lábat és grafitszürke/fekete burkolatot kapott a Sony 40 hüvelykes készüléke. Kávája normál vastagságú. Egy LED élvilágítású LCD panel dolgozik benne, melynek háttérfény-egyenletessége jó, kis hibával: csak fekete háttéren látszik, hogy talán tíz centiméter hosszú, vékony fénysávok indulnak ki átlósan a sarkokból. A mozgások simítása plusz képkockák közbeiktatásával történik, ha jó minőségű a kiinduló anyag, akkor a dinamikus jelenetek is élvezetesek maradnak. Megfelelő a nézőszög és szerencsére nem teszi tönkre a látványt a dinamikus kontraszt sem.
Médialejátszó is van a tévében, mely közös csokorba fogja az USB adathordozó és a helyi hálózaton működő médiakiszolgálók kínálatát. Támogatja a külső feliratokat, azonban ezek sajátosan vékony betűkkel jelennek meg, az ékezethelyes megjelenítésért négy ASCII kódlapból választhatunk. TS és MTS anyagokat igen, de MKV-t nem játszik le.
Az Opera böngészőt építették be a készülékbe, amin a legtöbb oldal megjelenik. Olyan azonban előfordul, hogy a tévé az oldal túl nagy memóriaigényére hivatkozva tagadja meg a megjelenítést. Szintén az Opera alkalmazáskészletére épül a tévé saját kínálata, a képtől jobbra úszó minialkalmazásokkal, netes tartalmakkal. Az egész honosított menürendszer a Sony sablont követi, talán nem a legkézenfekvőbb a szerkezete, de megszokható, magyar tartalomforrásokat azonban egyelőre nem tartalmaz.
Aktív képzáras 3D szemüveggel dolgozik a tévé, amikor sztereoszkopikus megjelenítésre váltunk, két USB-n tölthető darabot mellékel a gyártó. Jó mélységérzetet és részletes képet ad. Az aktív képzáras rendszerek általában kicsit kevésbé stabilnak ható képet mutatnak, mint a passzívak, ez a trend érvényesül valamelyest a Sonynál is. Összességében jó képminőségű, kissé túlárazott rendszert ismertünk meg.
Előny: 3D szemüvegek mellékelve, részletes 3D kép, HDMI Link Philips lejátszóval is
Hátrány: kicsit drága, gyenge feliratkezelés
Képminőség: 4
Szolgáltatás: 3
Kezelhetőség: 3,5
Samsung UE-40ES6100 W
Átlag feletti megjelenéssel rendelkezik a Samsung tévéje. A szokásos fekete keret kicsit vékonyabb a megszokottnál, áttetsző szegély és alsó díszcsík teszi látványosabbá. Átlagos számú csatlakozót építettek ki rajta, ezek jobbról és a hátoldalról érhetők el. 40 hüvelykes LED LCD panelt kapunk a pénzünkért, ami szép színeket kínál, látványos képet nyújt, ugyanakkor van néhány hibája: sötét háttéren érzékelhető a háttérvilágítás egyenetlensége, és a dinamikus kontraszt időnként zavaróan hat. A mozgássimítás 200 Hz-es, aminél ma már akadnak jobbak, de így is élvezhetők a focimeccsek.
Médialejátszás terén a Samsung készüléke biztosítja a legnagyobb rugalmasságot, egyedül csak az FLV videót nem volt hajlandó lejátszani. A nagy bitarányú felvételek némelyikénél csődöt mondott, de egyébiránt mindent korrekt módon lejátszott. Kiemelkedően jó a felirat támogatása, ékezethelyesen jelennek meg a külső szövegek, állítható a késleltetés és a betűméret is. Nem gond az MKV hang- és feliratsávváltás sem.
Látványos kezelőfelületet építettek a Samsung készülékhez, ami kicsit lassan működik: jócskán várni kell a fájllistákra, bélyegképekre. Könnyen kezelhető a kivilágítható távirányítóval, kiegészíthető bármilyen PC-hez használható billentyűzettel is. Kapunk egy Flash-kompatibilis, jól használható böngészőt és rengeteg alkalmazást is. Nagy tömegű töltelék alkalmazás mellett igazán igényes források is rendelkezésre állnak, és ami a legnagyobb pluszpont, a hazai kínálat a Samsung SmartHUB-ban a leggazdagabb.
3D terén részletgazdag, a passzív 3D-nél kicsit vibrálóbb, de az aktív rendszerek körében a legstabilabb képet kapjuk, két gombelemmel működő rádiós szemüveg jár a tévéhez. Képminőségben ezúttal nem kiemelkedő, de szolgáltatásokban figyelemre méltó az UE-40ES6100 W, de lehetne kicsit fürgébb és két hüvelykkel nagyobb.
Előny: jól kezelhető, toleráns médialejátszó, kiemelkedő hazai appkínálat, 3D szemüvegek mellékelve
Hátrány: lehetne kicsit fürgébb, egyenetlen háttérvilágítás
Képminőség: 3,5
Szolgáltatás: 4,5
Kezelhetőség: 4
Sharp LC-42LE830E
Lekerekített ezüst szél lágyítja a Sharp Aquos tévé fekete káváját, ezüst színű az alsó díszléc is, amin az érintőgombok kaptak helyet. A panel fordítható állványon áll, a hátoldalon a csatlakozók zöme oldalról, illetve alulról falra szerelt állapotban is használható, csak az analóg bemenetek néznek farkasszemet a fallal. Egy SDHC kártyaolvasó bővíti ki a lehetséges források körét, amibe szükséges kártyát rakni a TimeShift funkcióhoz.
Formabontó megjelenítő technikát alkalmaz a Sharp, négy alpixellel (RGB+Y) operáló Quattron panel dolgozik a tévében, azaz a szokásos vörös, zöld és kék komponensek mellé még egy sárgát is beiktatott a gyártó. Ez a megoldás elvileg gazdagabb színteret ad, ugyanakkor még nem kiforrott a színképzés, nehéz lenne pontosan behangolni a tévét. Az OPC révén a környezeti megvilágításhoz illő mértékben állítja be a tévé a háttérvilágítás fényerejét, és több ECO sablonból választhatunk. A készülék fogyasztása igen jól karban tartható. A háttérvilágítás viszont egyenetlenre sikerült, és a fekete tesztábrán színzaj ütközik ki. Cserébe a mezőny legjobban szóló hangszóróit építették a burkolatba, mélynyomóval.
Szokatlan megközelítéssel dolgozik a Sharp menü, a panelek a csökkentet méretű képet karolják át két oldalról, így kisebb területen, de mindig látható a műsor. Az okostévé alkalmazások száma csekély, és egyáltalán nem találunk magyar forrásokhoz készülteket. Azért olyan alapvető appok itt is fellelhetők, mint a YouTube, a Picasa, a Daily Motion, és az időjárás felől is tájékozódhatunk. Egy böngésző is szerepel az alap készletben, de nem kompatibilis sem a Flashsel, sem a HTML5-tel.
Annyi bizonyos, hogy ha valaki nagyon okos tévét szeretne, akkor az nem a Sharp Aquost választja majd. Ugyanakkor ha szép átmeneteket, továbbá a végletekig hangolható képet és energiafogyasztást szeretnénk, akkor azt az LE830-tól megkaphatjuk.
Előny: négy alapszínű Quattron panel, jól hangolható fogyasztás és kép, jó hangminőség, kártyaolvasó
Hátrány: gyenge lejátszó és okostévé funkciók, nincs 3D szemüveg a csomagban
Képminőség: 4,5
Szolgáltatás: 3
Kezelhetőség: 3
Panasonic TX-P42ST50E - Tesztgyőztes
Hagyományos keretbe építette a Panasonic legújabb NeoPlasma Black paneljét, a készülék hátoldalát pedig úgy alakította ki, hogy falra szerelése ne legyen probléma. Az új pixelekkel jobb fekete állítható elő, és válaszidejüket sikerült fél ezredmásodpercre leszorítani. A fekete egyenetlensége nagyon kismértékű (fény félholdaknak nyoma sincs), a kontraszt magas és – mivel minden pixel egyedileg megvilágított – nincs dinamikus kontraszt sem. Az igen rövid pixel válaszidő nagyon finom mozgássimítást és alig tetten érhető szellemkép jelenséget eredményez 3D-ben is. (Aktív képzáras technikával dolgozik a rendszer, a szemüvegeket külön kell beszereznünk.) A 2000 Hz-es mozgássimítás azért persze nem 2000 valódi képet jelöl másodpercenként.
Igen erőteljes médialejátszó kapott helyet az ST50-ben, mely csak az FLV, az M-JPEG és az AVI mintákat utasította vissza, ugyanakkor a nagy bitarányú H.264 fájlokkal is elboldogul. A külső és az MKV-ba ágyazott feliratokat is ékezethelyesen jeleníti meg, valamint belső hangsávok váltására is lehetőségünk van. A Panasonic volt az első a nagy szórakoztatóelektronikai gyártók közül, aki valódi okostévé platformmal jelentkezett anno még VieraCast néven. Az azóta Viera Connect névre átkeresztelt rendszer a mezőny leggyorsabban működő keretrendszere, beleértve a kezelés fürgeségét és az alkalmazások telepítését is. Tartalmilag bizonyos szempontból azonban elveszett az elsőség: ugyan sok prémiumszolgáltatás kínálja magát, de magyar alkalmazásból mindmáig csak egyetlen egy érhető el. Ugyanakkor sok a fizetős minőségi szolgáltatás, vannak ingyenes és prémium 3D tartalmak, és még hardver kiegészítőket is rendelhetünk igény szerint.
Az ST50 egyértelművé teszi, hogy még a mai legkiforrottabb LCD modelleket is felülmúlja képminőségben egy jó középkategóriás plazma. Azonos ár mellett igen nagy minőségelőnnyel tűnik ki a mezőnyből az ST50, filmhez és sportközvetítésekhez is ideális választás.
Előny: kiváló képminőség, gyors alkalmazásplatform, erőteljes médialejátszó, kártyaolvasó
Hátrány: szerény hazai okostévé tartalomkínálat, nincs a csomagban 3D szemüveg, átlag feletti energiafogyasztás
Képminőség: 5
Szolgáltatás: 4
Kezelhetőség: 4
Így teszteltünk
Korábbi Blu-ray körképünk győztese a 3D-s Smart Blu-ray-lejátszó Philips BDP7600 pörgette fel az Avatar Blu-ray albumot, mellyel a kép részletességét, a mozgásokat és a 3D kép minőségét vizsgáltuk (mindig a gyártó által mellékelt szemüveggel). Más tesztfájlok futtatásával is megfigyeltük a kép részletességét (mozgalmas jelenetek közben is), minőségét, a dinamikus kontraszt (ha volt) viselkedését, és külön kitértünk a háttérvilágítás egyenletességére is.
Részletesen vallattuk a tévékbe épített médialejátszókat is, hogy a leglényegesebb konténerek és formátumok mellett miként kezelik a feliratokat, ékezeteket és hangsávokat. Az sem volt mellékes, hogy mennyire lehetett könnyen ráérezni a kezelőfelület saját logikájára. Végül – ma még inkább a jövőre gondolva – az okostévé platform képességeit is beleszámítottuk a szolgáltatás pontszámába.
Képminőségben verhetetlen: Panasonic TX-P42ST50E
Bármeddig is nézegetjük a szolgáltatásokat, a kezelhetőséget, az energiafogyasztást vagy akár a megjelenést, egy tévé esetében mégis a kép- és hangminőség a legfontosabb. Az ST50-nel a Panasonic megmutatta, hogy középárfekvésben is lehetséges prémium képminőségű megoldást szállítani. A legújabb plazmatechnológiának köszönhetően a készülék igen dinamikus és kontrasztos képet nyújt, mely mégsem szenved az LCD készülékeknél szokásos dinamikus kontraszt szükségszerű hátrányaitól. Minden jellemzőjében jobb a kép, mint amit a LED LCD technológiából jelenleg ki lehet facsarni, még a gyors mozgások megjelenítése is teljes részletességgel történik, ami igen nagy előny, ha néztünk már sűrű kamerapásztázással, labdakövetéssel tűzdelt sportközvetítéseket. Persze akciófilmek, természetfilmek esetén is előnyt jelentenek a fél ezredmásodperces reakcióidejű képpontok vagy a milliós valódi kontraszt.
Természetesen a plazma paneleknek is megvannak a maga hátrányaik. Ha szépen beállítjuk a képet és nem csak az energiafelhasználás optimalizálására utazunk, akkor típustól függően – rossz esetben – akár negyven százalékkal többet (kb. 150 watt) is fogyaszthat egy ekkora plazmakészülék, mint egy azonos méretű LED LCD modell. A képpontok kifáradása, öregedése ma már korántsem jelent akkora problémát. A két korlátja miatt háttértévézéshez és sűrű, mindennapos játékkonzol-használathoz nem mindenki fog plazmát vásárolni, de filmekhez, célzott tévézéshez és sportközvetítésekhez ma nem áll rendelkezésre ennél jobb technológia. A TX-P42ST50E kevesebb szolgáltatást nyújt valamivel, mint némely versenytárs modellek, de szégyenkezni semmilyen szempontból nincs oka. Képi részletességben, mozgásokban verhetetlen, 2D-ben és 3D-ben egyaránt, így a tesztünk elején megfogalmazott célokra maximálisan megfelelőnek találtuk.
Kiegyensúlyozott 3D bajnok: LG 42LM620S
Jó szívvel ajánljuk az LG 43 hüvelykes üdvöskéjét, legfőképpen kiegyensúlyozottsága miatt, a 42LM620S ugyanis nem minden területen nyújt magasan kiemelkedőt, de minden versenyszámban elég jól teljesít. Képminősége jó, mentes a kiugró hiányosságoktól, elég jó részletességű a mozgásban gazdag anyagoknál is. Igen részletesen beállítható minden, ugyanakkor elég jól kezelhető a menüje is. A csomagban nincs benne, de az opcionális Magic Motion mozgásérzékelős távirányítóval jóval szabadabban használhatjuk nemcsak a menüt, de az alkalmazásokat is. Az LG tárházában számos magyar forrás közül is választhatunk, ráadásul ezek megkülönböztetett helyen érhetők el, így egyből fel is tűnnek a rendszerrel ismerkedő felhasználónak.
Ma még sportközvetítéseknél nem tudjuk kihasználni, de filmezésnél plusz élményt nyújt a 3D-megjelenítés. Az LG a passzív szemüveges megoldás híve, aminek igen nagy előnyei a stabil kép és a filléres szemüveg. A gyakorlatban csak igen közelről vehetnénk észre a rendszer hátrányát, hogy a 3D-s felvételek felbontása gyakorlatilag vertikálisan felezett, viszont a konzoltulajdonosok örülhetnek a Dual View-nak: speciális szemüveggel ketten játszhatnak a teljes képernyőterületen.
Nagyon sokoldalú tévét sikerült összehoznia az LG-nek, a vásárlási kedven pedig sokat lendíthet, hogy a netes áruházakban komoly engedményekkel kapható a készülék, és garanciája ingyenesen kiterjeszthető öt évre. Legnagyobb hibájaként a Wi-Fi hiányát róhatnánk fel, de szerencsére ez az apróság egy tizenkétezer forintos USB bővítőmodullal viszonylag fájdalommentesen áthidalható.
