Az ős-PC-től sok mindenben különbözik a mai számítógép, de azért jó pár dolog még mindig a régi. Megjelentek az ARM-alapú okostelefonok és egyéb, mobil eszközök is, de a PC-k ma is komoly szereplői mindennapjainknak. Ahhoz, hogy lássuk, mekkora utat tett meg az ipar, érdemes megnézni, milyen volt a kezdet.
CGA kijelző
TFT, LCD vagy led háttérvilágítás sehol sem volt. Az IBM PC-hez kétféle monitort lehetett választani, egy monokróm és egy CGA kijelzőt. Utóbbi már színeket is megjelenített, kereken 16-félét, de ehhez egy speciális videókártyára is szükség volt és grafikus módban egyszerre csak négyféle szín lehetett a kijelzőn. A felbontás 320×200 volt - ma már okostelefonból sem vennénk ilyen alacsony felbontásút.
Billentyűzet
Szokatlan és az ipari felhasználásból kölcsönzött tasztatúra járt az IBM PC mellé, amelynek a QWERTY-kiosztása nagyon szokatlan volt. Az eredeti billentyűzet nehéz volt, nagy és hangos. Ennek ellenére nagyon jó minőségű volt ez a modell és pontossága miatt is imádták. A ma ismert kiosztás és kialakítás őse az M-modell volt és 1984-ben jelent meg.
Óriási, bézs ház
Az IBM PC-k anno bézs színűek voltak és óriásiak. A borítás és a ház anyaga vastag volt, így a súly is tekintélyes, de már ekkor is tömve volt a hátlap portokkal. Érdekesség, hogy az első generációk idején a flopi még túl drága volt (HDD még aranyáron), ezért kazetta-csatlakozást is használtak.
A házon belül minden óriási volt. Az AT-szabványhoz óriási méretű tápegység tartozott, az intergráltsági fok sokkal alacsonyabb volt: még sehol sem voltak az SMD alkatrészek, a sokrétegű nyáklapok stb.
Csatlakozók, buszok
A kártyák nagyok voltak, ahogy a csatlakozók is. A fő foglalat az ISA volt, amely nagyon sokáig kitartott a PC-k világában. Az Industry Standard Architecture azért is volt jelentős, mert az alaplapon nem fért el extra vezérlő, mindent külön kártyákkal kellett megoldani. A soros és párhuzamos portokhoz, a monitorillesztéshez, hanghoz és még sorolhatnánk. A flopi-illesztéshez is kártya kellett, ahogy a memória-kiterjesztéshez is, hogy megkapjuk mind a 640 Kbyte-ot. Az eredeti IBM PC-n csupán a billentyűzet és kazetta portok voltak integrálva.
Alapkonfig
Már az első PC is variálható, bővíthető volt és létezett alapmodell is. Ebben nem volt flopimeghajtó és csupán 16 KB RAM-ot tartalmazott. A flopiegység teljes méretű kiegészítő volt - akkora, mint manapság egy kisebb PC, ráadásul csak egyoldalú, szimpla sűrűségű, így 180 KB adatot tudott tárolni lemezenként.
Alaplap és processzor
A felépítés már ekkor kialakult: a fő komponens az alaplap volt, amely az alapmemóriát tartalmazta, valamint a CPU-t, jó néhány csatlakozót és rengeteg kártyahelyet. Természetesen a méret mai szemmel elképesztően óriási volt. Az átlagos IBM PC alaplapra 256 KB RAM fért, az ISA slotokból pedig öt darab. Ezek az ISA foglalatok még 8 bitesek voltak.
A ma ismert CPU-foglalatok még sehol sem voltak, ahogy az alaplapra sem integrálták a központi egységet. A 8088-as, 16 bites CPU 4,77 MHz-en pörgött és 8 bites busszal kapcsolódott.
35 évvel később
Rengeteget fejlődött a PC az indulás óta, ugyanakkor modularitását megőrizte. Ha megnézzük az akkor használatos, 150 wattos, borzalmas hatásfokú tápegységet, jól látható, hogy ma már egy komplett PC is elfér ekkora helyen, amely ráadásul többszázszorosan gyorsabb, rengeteg adatot képes tárolni, a netre kapcsolódik, fogyasztása pedig a töredéke. Ha a mobil eszközöket nézzük, egy tápegység méretébe akár 10-20 eszköz is belefér, ráadásul mind mobilis, saját tápellátással, számítási teljesítményben pedig már ezek a mobilok is sokkal jobbak, mint az első PC, amely elindította a digitális forradalmat.
Ti milyen PC-n kezdtétek?
(Forrás: PC World | Nyitókép: Terry Stewart)
