A videojátékok iránt aktívan érdeklődők az utóbbi két évben számos iparágon és gamer közösségen belüli parázs vitának voltak szemtanúi, esetleg résztvevői. Az egyik legnagyobb port kavart, mára nagyrészt elült háborút a Sony PlayStation 4 és Microsoft Xbox One elkötelezett támogatói vívták a játékkonzolok számítási teljesítménye kapcsán.
Ugyan mindkét eszközbe az AMD adta a processzort és grafikus chipet, azonban PlayStation 4 grafikus alrendszere némileg erősebb a vetélytársban lévőnél. Ezt a PS4 támogatói természetesen érvként hozták fel a konzol melletti kardoskodásuk során, főként miután a mindkét konzolra megjelent játékok esetében ismertté vált, hogy az extra teljesítménynek köszönhetően a PlayStation 4-es verziók azonos képkockasebesség mellett sok esetben magasabb felbontásban futnak.
Popkulturális jelenség?
Az ügy érdekessége, hogy a komplett felbontásvita nagy mértékben befolyásolhatta a konzolok eladásait. A Nielsen piackutató intézet Egyesült Államokban elvégzett felmérése szerint a PlayStation 4-et vásárlók a magasabb felbontást jelölték meg a konzolválasztás esetében a leggyakoribb választási faktorként, ezt követte másodikként a beépített Blu-Ray lejátszó, míg a konzol várható játékkínálata csak a harmadikként végzett.
Az Xbox One-t vásárlók esetében a három leggyakoribb faktor a márkahűség, az újszerű funkcionalitások, továbbá a nagyobb számítási teljesítmény voltak. Utóbbit nem biztos, hogy a PS4-hez képest kell érteni, ugyanis a kutatásban a Nintendo Wii U is szerepelt.
A kérdés természetesen az, hogy a felbontás jelen esetben mennyit számít a grafikai minőség tekintetében, lévén nem olyan óriási különbségekről van szó. Már ha egyáltalán van különbség, többek közt a Grand Theft Auto 5, FIFA 15, Destiny és Assassin's Creed Unity is azonos felbontásban fut a két konzolon.
Igazából mindegy?
Szerencsére egy szimpla vakteszttel rendkívül egyszerűen kideríthető, hogy a játékosok a gyakorlatban mennyit vesznek észre a játékok eltérő felbontásaiból. A GameSpot Reality Check videosorozatának közelmúltbeli epizódja ezzel foglalkozott. A hat tesztalanynak – mindegyikőjük régi motoros gamer – három multiplatform játékkal kellett játszania, méghozzá három platformon (PC, PS4 és Xbox One).
A teszt során a műsor házigazdája megpróbált mindent megtenni annak érdekében, hogy kontrollerek és egyéb bűnjelek alapján a tesztalanyok ne tudjanak különbséget tenni a hardveres platformok közt. Végül sejthetően meg kellett tippelniük, hogy az előttük lévő monitorokra melyik hardvereket kötötte rá műsorvezető.
A résztvevők tapasztalata ellenére a teszt nem ment jól: a Far Cry 4 esetében csak hárman értek el 100 százalékos eredményt a tippversenyben. Ők teljes bizonyossággal csak a PC-s változatot szúrták ki, méghozzá a magasabb képkockasebesség miatt. A második kör még rosszabbul ment, a Call of Duty Advanced Warfare esetében ugyanis már csak kettő tesztalany produkált 100 százalékos teljesítményt. A harmadik kipróbált játék az Assassins Creed Unity volt: ennek esetében mindenki rosszul tippelt, ugyanis senki sem vette észre, hogy a teszt során már mindhárom monitorra PlayStation 4 konzolok voltak kötve.
A kutatás természetesen nem reprezentatív, távol áll a tudományos igényességű felméréstől. Viszont alátámasztja a gyanút, hogy megfelelő élsimítási eljárások használata esetén szinte lehetetlen megmondani a különbséget az egymáshoz közeli felbontások közt, továbbá a játékélmény szempontjából – legalábbis a gyors iramú akciójátékok esetén – a felbontásnál többet nyomhat a latban a magas képkockasebesség.
Ti mit gondoltok: van értelme a felbontással kapcsolatos vitának, vagy csak az számít, hogy elég jól fut-e a játékok az élvezhetőségükhöz?
