Ma reggel nyit a New York-i tőzsdén egy bizonyos Evan Spiegel vállalata. A Snapchatet nem azért nevezi mindenki az új Facebooknak, mert ez is ulyanolyan közösségi oldal, mint a Zuckerberg-féle, sok és bonyolult funkcióval, appokon és szolgáltatásokon átívelő mindentudással. Sőt, pont azért lehet ez az új Facebook, mert nagyon nem olyan.
Minden kezdet ugyanolyan
A kezdet, mint ahogy a Facebook esetében is, egy egyszerű kis ötlet volt: küldjünk egymásnak olyan szelfiket, amelyek egy kis idő után törlődnek, mint a Mission: Impossible sorozat titkos küldetései. Hú, titok, összekacsintás, órai levelezés a kétezres években, ez volt a Picaboo nevű iPhone-app, amit Spiegel talált ki és egy bizonyos Reggie Brown kódolta, akit Spiegel még az app megjelenése előtt kirúgott az akkor még cégként sem működő csapatból. A hoppon aradt programozó pár évvel később perelt és 150 millió dollárral lett gazdagabb, de a további felemelkedésből már kimaradt - ismerős ez a Facebook indulásának éveiből?
Mindenesetre a Snapchat a Picaboo ötletének továbbfejlesztéseként jelent meg 2011 nyarán, és bár egyáltalán nem tudott többet, mint a többi chatprogram (sőt), az egyetlen plusz funkciónak, a megsemmisülő üzeneteknek köszönhetően a következő tanévben gyorsan felkapták a diákok.
Innentől is megmaradt egy csomó hasonlatosság a Zuckerberg-féle történethez. Egyrészt ahogy kiderült, milyen népszerű lehet a még csak feltörekvő szolgáltatás, befektetők kezdtek pénzhegyeket önteni a startupba. Az egyetemet a vége előtt abbahagyó 23 éves Evan Spiegel cégébe hirtelen közel két és félmillió dollárt pumpáltak, és elkezdték keresni olyan ajánlatokkal is, miszerint egy az egyben megvennék tőle az ötletét és a cégét - az egyik kérő például pont Mark Zuckerberg volt, aki a Facebook részévé tette volna a Snapchatet, de Spiegel elhajtotta a balfenékre.
2012 végére iPhone mellett már Androidon is elérhető volt a Snapchat, 20 millió napi fotómegosztásával lazán átugrotta az Instagram akkori számait (ismét csak helló, Zuckerberg), Spiegel pedig kihasználta azt, hogy a média is imádja, elvégre ő aztán nem volt egy gondterhelt arccal gondolkodó Steve Jobs, vagy egy kiismerhetetlen, introvertált Zuckerberg. Címlapmosoly, parádés bulik, celeb szeretők, versenyautók - ez is hozzájárult ahhoz az imázshoz, miszerint a Snapchat csakis supercool lehet, ha a kitalálója ennyire übergigasupercool.
Újdonságok és irigyek
Az indulása után két évvel a Snapchat, ami addig egyetlen újdonsággal ellátott, de egyébként totálisan szürke appként futott be, elkezdett műszakilag és szolgáltatásait tekintve is fejlődni. 2013-ban már naponta 50 millióan használták, szóval ideje volt belepakolni mindenfélét, és Spiegel attól volt zseni, hogy végre nem ugyanolyan funkciókat pakolt bele, mint a vetélytársak, hanem mindenféle újdonságokat.
Az alap persze továbbra is a képküldés, a fotókat (később aztán videókat) felturbózhatjuk szűrőkkel, effektekkel, szövegekkel és rajzolhatunk is rájuk. Szintén új ötlet volt a Geofilter funkció: ha egy bizonyos területen tartózkodtunk, akkor olyan extra grafikai rétegeket pakolhattunk a képeinkre, amelyek az adott régiót jellemzik. A Lens funkció az arc egyes részleteinek követésével ad hozzá valós idejű effekteket az általunk ellőtt videókhoz. Az elkészült "műveket" aztán elküldhetjük direktben, vagy közzétehetjük egy Sztori formájában is.
Az ismerősöket a telefonszám modern megfelelőjeként funkcionáló Snapcode-ok segítségével adhatjuk hozzá a külön telefonkönyvhöz, de van a közelben lévőkre kereső funkció is. Tavaly nyáron érkezett a Memories funkció, amivel a saját készülékre menthettük az elkészült képeket, videókat és Sztorikat. Idén januárban pedig új keresőt kapott az app, valamint egy nagy, globális "megasztorit", amelyhez bárki hozzájárulhat a sajátjával.
Nagyjából nem is csoda, hogy a versenytársak (Messenger, WhatsApp, Skype, Hangouts, és a többiek) egy csomó újdonság terén elkezdtek a Snapchat után koslatni, és a jogi lehetőségek szerinti piros vonalon egyensúlyozva beépítgetni a Spiegelék által kitalált megoldásokat saját szolgáltatásaikba. Szóval persze, most már például Messengerben is van virtuálisan az arcunk elé helyezhető, mozgó cicanyusziálarc, de a Snapchat fő célcsoportját jelentő tizenévesek tökéletesen tisztában vannak vele, hogy ez náluk volt először, szóval Snapchat = cool, mindenki más = öreg másolók.
Amit pedig a Snapchat másolt le, de zseniálisan megújítva, az a Google Glass. A nagy dobpergéssel beharangozott okosszemüveg vége ugyebár elég randa bukás és visszavonuló lett, túl sok volt a funkció és túl bonyolult az egész. Ehhez képest a Snapchat Spectacles egyszerű, mint a faék, rögzíts saját szemszögedből kör alakú videókat (érted, kör alakú, mert miért ne, értelme semmi, de már megint olyan cool), aztán oszd meg Snapchaten, ráadásul ha ezt hordod, te is cool leszel, és mindenki látja, hogy a Snapchat büszke rajongója vagy. Ennyike.
A Wall Street új farkasa, vagy vakmerő kiskutya?
A mai tőzsdei nyitás azért lesz érdekes, mert bármennyire isteníti mindenki a szolgáltatást és ikonikussá váló vezetőjét, a Snapchat üzletileg nem az az egyértelmű gigasiker. Tavalyelőtt több mint 370 milliós veszteséget termeltek, tavaly pedig majdnem 520 milliót. Dollárban persze. Ráadásul a tavalyi pénzügyi összefoglalójukba feketén-fehéren beleírták, ez a cég lehet, hogy sosem lesz egyértelműen nyereséges, mert szimplán nem efelé mutat a szolgáltatás jellege.
Nos, ehhez képest ma reggel állítólag 17 dolláros árfolyamon indul majd egy Snapchat részvény, ami baromi sok az elemzők által várt 10-15 dollárhoz képest. Ez azt jelenti, hogy a teljes cég majdnem 24 milliárd dollárt ér, ami ahhoz képest, hogy masszívan veszteséges és ráadásul a jövőre nézve is ezt ígéri, egy végletegik túlfújt lufinak tűnik. Viszont szakértők szerint nem a Snapchatet értékeli túl a tőzsde, hanem épp Evan Spiegelt, és az ő rakoncátlan, valóban újító természetét. Azt, hogy a jövőben is olyan friss funkciókat, nem várt kanyarokat épít be akár a Snapchatbe, akár valami ma még nem is sejthető új megoldásba, ami még jobban felrázza a piacot.
Mindenesetre amikor a New York-i idő szerint is eljön a reggel, a Snapchat 200 millió részvénye borul rá a tőzsdére, ami a kezdőárral számolva majdnem 3 és fél milliárd dollárt jelent: ilyen bátor (vagy vakmerő, a kívánt rész aláhúzandó) tőzsdei belépést utoljára a kínai Alibaba kockáztatott meg három éve. Előtte meg talán a Facebook, ami először brutális buktának indult, és csak nagyon-nagyon lassan jött ki belőle.
Lehet, hogy már ma délután arról írunk majd, hogy a Snapchat akkorát bukott, mint egy kisebb hadseregnyi, léc nélküli síugró, de ebben a teljesen őrült, nagyotmondó, blöffölő, újdonsághajház világban az is lehet, hogy arról számolunk be, miszerint már 20 dollár fölött járnak a részvények, mert mindenki a Nagy Új Tutit várja a fiatal mágustól. Meglátjuk.
