Nem dübörög a plazma tévé biznisz. Nagy bánatunkra a technológiában élen járó Panasonic éppen tegnap előtt jelentette be, hogy ez év végén teljesen leáll a plazmák gyártásával és 2014 márciusa után azok kereskedelmi árusítását is megszünteti. Ha az elemzők adatai vizsgáljuk, akkor nem meglepő, hogy a gyártók inkább az LCD, illetve OLED szegmens felé fordulnak, hiszen az elmúlt évben értékesített 233 millió készülék közül csupán 13,3 millió volt gázkisüléses plazmás, miközben a folyadékkristályos modellekből 203 millió cserélt gazdát.
A Tihanyi Kálmán által 1939-ben (!) kidolgozott plazma technológiára viszonylag gyors halál vár, amely folyamat a szakértők szerint 2016 körül érhet véget. Annak ellenére, hogy e megjelenítő technológia is sokat fejlődött az elmúlt évek során, elhagyta gyermekbetegségeit, így a 2013-as modell felhozatala is egészen kiválóra sikeredett, a Panasonic P42GT60, illetve tesztünk szereplője, a Samsung PS64F8500 egyaránt kiváló demonstrálása annak, hogy még nem szabad temetni a haldokló technológiát, mivel mindkét készülék nyugodtan pályázhatna a valaha volt legjobb (plazma) tévé címre.
A nagyság ára
Mindössze három probléma merülhet fel tesztünk szereplője kapcsán: nagy, a 162 centiméteres képátlója miatt megköveteli a full HD adásokat, valamint az 1 millió forintos árcédulája miatt csak kevesek engedhetik meg maguknak. Viszont ezek közül egyik sem a PS62F8500 hibája, inkább olyan tényezők ezek, amelyekre még a vásárlás előtt érdemes odafigyelnünk.
Egyrészt arra készüljünk fel, hogy a 162 centis monstrum megkövetel egy nagyobb nappalit, akármilyen szekrénybe nem fér bele. Nem viccelünk, ha valaki kihúzza a colstokot is kiméri otthon a termék 148,2 centiméter szélességét, 91,8 centiméter magasságát, akkor megtapasztalhatja, hogy valójában milyen nagy behemótról is beszélünk. Mi is szabályos lakberendezésbe kezdtünk a termék érkezése után, és csak nehezen találtunk annak megfelelő helyet. Aki kisebb lakással rendelkezik, az alaposan gondolja át, hogy tényleg szüksége van-e 162 centis képátlóra, de tényleg.
A másik kritikus tényező a nagyobb képátló, amelynél még a Blu-ray filmek is pixelessé válnak közelről nézve, nemhogy az SD adások. A tévé valamelyest megoldja a felskálázást, ám aki csak kisebb felbontású csatornákhoz fér hozzá, az készüljön fel arra, hogy kockás lesz a Barátok közt és az esti híradó. Ekkora képátmérőnél már tényleg alapkövetelmény a full HD, máskülönben a PS62F8500 nem tudja kidomborítani az erősségeit. Ez tőlünk nyugatra nem igazán kritikus pont, de nálunk még igen. Szerencsére a beállításoknál megadhatjuk, hogy a tévé eredeti méretben játssza le a videókat, műsorokat, mikor a képernyő csak egy kisebb részét használja ki. Ez hasznos funkció, de ha gyakran használjuk, akkor feleslegessé fog válni a 162 centi. Ez nem a tévé, hanem a hazai szolgáltatók hibája, így az igazán szép képhez a tévé mellé szerezzünk be egy full HD csatorna csomagot, plusz egy Blu-ray lejátszót is.
Ha nem így teszünk, akkor a tévéért kifizetett 1 millió forintot megbánjuk majd, azaz a fenti két feltétel teljesülésére mindenképpen figyeljünk oda. Sok, vagy kevés az összeg? Elsőre rengetegnek tűnhet az egymillió, főként hogy már kisebb Ultra HD tévéket is kaphatunk ennyiért, ám ha a plusz szolgáltatásokat és a kiváló képminőséget nézzük, akkor érhetővé válik, hogy miért kerül annyiba, amennyiért egy használt Opel Astrát is vehetnénk. Ennyit a negatívumokról, innentől ugyanis csak dicsérni fogunk.
Képminőség
A kijelző teljesítményével kapcsolatban rossz szavunk nem igazán lehet. Jól látszik az, hogy a Samsung plazma technológiája milyen sokat fejlődött egy év alatt. A Super Contrast Panel és Real Black Pro filter kettős például úgy ígér még világosabb képeket, hogy közben a mély feketék megjelenítése sem kerül veszélybe, miközben az új négymagos processzor a mozgások zökkenőmentes futtatásáért felel, ami például remekül jön a gyors akció jelentek és sportesemények nézésekor. Az új technológiáknak köszönhetően még világos szobában is élvezhetőek maradnak a sötét jelenetek, ami egyébként nem a plazmák erőssége, miközben remek kontrasztot kapunk (igazán mély fekete és ragyogóan fehér színekkel), ami leginkább a jóval drágább OLED tévék erőssége.
A színek kezelése is első osztályú, mind 2D és 3D üzemmódban. Sőt, ha a plusz dimenzióra kerül a sor, akkor a 3D HyperReal motor miatt az aktív szemüvegen keresztül sokkal világosabb, élethűbb képeket kapunk, ráadásul a korábbi Samsung modellekhez képest a mozgás is sokkal folyamatosabb. A beépített képprofilokból négyet találunk (kiemelt, normál, pihentető, film), amelyek jól használhatóak, ám rájuk fér a kalibrálás, mivel azoknál vagy a fényerőt, vagy a kontrasztot, vagy éppen az egyik alapszín értékét húzták egy kissé magasra a gyártó mérnökei. Szerencsére ehhez minden szükséges eszközt megkapunk, a cellafény, kontraszt, fényerő, élesség és szín konfigurálásán túl a speciális beállításokon belül szabályozhatjuk a dinamikus kontraszt működését, a fekete és bőrszín tónusokat, a színközt, a fehéregyensúlyt és például a gamma értékét.
Habár a tévé rendelkezik beépített játék üzemmóddal, amely elméletben a konzolokról futtatott videojátékok megjelenítését gyorsítja fel valamelyest - a grafikus minőség kárára -, az gyakorlatban nem azt hozza, amit elvárnánk. A 130 ms-os lag ugyanis aktiválásával csupán 100 ms-ra csökken, ami nem túl sok, főként hogy sok LCD tévé 40 ms-ra is képes. Azaz aki gyakran játszik konzolon, pláne sportszerűen, az inkább más tévét keressen, mert az 1 millió forintért nem pontosan azt fogja kapni, amit remél.
Emellett még negatívumként a gyenge betekintési szögeket tudjuk felhozni, ami a gyártó tájékoztatása alapján 178 fokos, ám tapasztalatunk alapján 130 fokon túl már leginkább csak sötét foltokat fogunk látni a kijelzőből, ami igaz mind horizontálisan, mind vertikálisan. Még jó, hogy ilyen nagy tévével van dolgunk, amely elé egy egész család is leülhet.
Okos funkciók
Mivel a Samsung plazmás zászlóshajójáról van szó, ezért a koreai gyártó minden tudását beleadta. Természetesen megkapjuk a hang és gesztus alapú vezérlést, valamint az arcfelismerést, ami továbbra is inkább egy érdekes plusz, mint egy hasznos funkció. Ezen felül az egymilliós csomag része két távirányító és négy darab 3D-s aktív szemüveg, legalábbis a gyártó weboldalának a tájékoztatása alapján, mivel mi csak a demó készülékhez járó hagyományos távkapcsolót tudtuk kipróbálni. Az rendben volt, bár a háttérvilágítást hiányoltuk róla.
A beépített Wi-Fi révén könnyen tudunk csatlakozni a világhálóhoz, amit érdemes megtenni, mivel a Samsung alkalmazáskínálata jelenleg a leggazdagabb az okostévé platformok közül. A fontos szolgáltatásokat mind telepíthetjük (Facebook, Twitter, Vimeo, YouTube és így tovább), amelyhez a négymagos processzornak köszönhetően jó multitasking képesség párosul. A Skype alkalmazását érdemes használni, főként hogy az 5 megapixeles kamera kellően jó képet kínál a másik félnek, az más kérdés, hogy a partner miként fog megjelenni a mi 162 centis képernyőnkön.
A csatlakozók terén is gazdag a kínálat. Kapunk négy darab HDMI 1.4, egy kompozit és komponens, ethernet, RF, valamint 3 darab USB bemenetet és egy optikai audio kimenetet. Az USB kapuk közül akár mindegyiket használhatjuk a Smart HUB-on keresztül ugyanis elérhetjük a rögzített műsorokat, zenéinket, képeinket és filmjeinket. Utóbbi területen nem fogunk a tévében csalódni, főként hogy abban egy remek médialejátszó is helyet kapott ami kezeli a feliratokat, gazdag a formátumtámogatása és a távirányítóról is jól vezérelhető.
A készülék dupla tunnerrel (DVB-T,-C és –S) rendelkezik így segítségével egyszerre két csatorna adását is nézhetjük kép a képben üzemmódban, vagy az egyiket rögzíthetjük egy csatlakoztatott külső adathordozóra. Kapunk még ezen felül Freeview és Freesat HD támogatást, nagy kár hogy utóbbiakat Magyarországon nem használhatjuk ki.
A beépített hangszórókat ellenben igen, amelyek tényleg remekül szólnak, az evolution kit pedig jelenleg szintén egy érdekesség, mivel segítségével elméletben fejleszthetjük a gépünket (plusz processzorral, tárhellyel, RAM-mal) ellátva azt, ám az első számításba vehető kitek vélhetően csak jövőre jelennek majd meg.
A méret a lényeg
A Samsung PS64F8500 kétségtelenül az egyik legjobb plazma tévé, amit valaha láttunk, amelyhez egy kellően nagy méret társul. A nagyságnak azonban – ahogyan fentebb is írtuk – vannak árnyoldalai, így a jelenlegi hazai tartalomkínálatot látva azoknak tudjuk a tévét javasolni, akik gond nélkül kifizetnek 1 millió forintot egy nagy plazmáért, miközben ennyi pénzért már 4K-s megjelenítőket is kaphatunk. Az alkalmazott képjavító technológiák miatt nyugodt szívvel nyújtjuk át a terméknek a technológiai díjunkat, ám az ár-érték alapú PC World ajánlata plecsnihez egyszerűen túl drágának tartjuk, pedig egy rendkívül jó tévéről van szó.
