Az Európai Unió szerzői jogi szabályozásai utoljára 2001-ben frissültek, az Európai Bizottság egyik munkacsoportja már jó ideje dolgozik az elavult törvények modernizálásán, a héten pedig hivatalossá váltak a konkrét reformjavaslatok. Sajnálatos módon az EB ötletei csak a jogtulajdonosok érdekeit tartják szem előtt, esetenként technikailag vagy anyagilag kivitelezhetetlenek, ráadásul még jogilag is nehezen értelmezhetőek. Ezen felül a tartalmak földrajzi korlátozásának (geoblocking) EU-n belüli betiltásáról már egy árva szó sincsen bennük, pedig az átlagos polgárok számára ez lett volna az egész csomag legfontosabb újítása.
Az Európai Bizottság legtöbb kritikát kiváltott javaslata, hogy a felhasználói tartalmakat kezelő netes szolgáltatásoknak rendőrösdit kellene játszaniuk, a nagy webhelyeknek automatizált módszerrel is szűrniük kellene a netezők által feltöltött tartalmakat. A Bizottság szerint a kisebb tartalommegosztó platformokra nem vonatkozna az automatizált szűrési követelmény, de ez nem jelenti azt, hogy nem kellene abszolút proaktívan fellépniük a szerzői jogsértések ellen. A javaslat szövegezése hagy némi kívánnivalót maga után: mi alapján minősül egy webhely "kicsinek" és "nagynak", továbbá mit akar jelenteni az, hogy "megfelelő" és "arányos" módon kellene fellépniük a szerzői jogsértések ellen.
A javasolt szabályozásnak való megfelelés vagy technikailag lehetetlen, vagy anyagilag vállalhatatlan, viszont mindenképp jogi bizonytalanságot okoz, lehetetlenné teheti a nem tőkeerős piaci szereplők működését. Érdemes megemlíteni, hogy az automatizált rendszerek alapvetően megbízhatatlanok, nem képesek értelmezni a fair használat fogalmát sem, például egy jogvédett tartalom másik tartalomban való felbukkanása nem feltétlenül sért szerzői jogokat. Ezen felül tartalomtípusonként is eltér, hogy mennyire lehet hatékony szűrési megoldásokat készíteni, mennyi pénzbe kerül ezek kifejlesztése és működtetése.
A másik nagy port kavart javaslat, hogy az Európai Bizottság opcionális jogdíjfizetési kötelezettséget írna elő az online megjelent tartalmak "használata" esetén. Ezalatt azt kell érteni, hogy például a lapkiadók jogdíjat követelhetnének a hírgyűjtő vagy hírolvasó szolgáltatásoktól. A kérdéses oldalak nem veszik át egy az egyben a cikkeiket, tipikusan csak a címüket és a bevezetőjüket közlik, majd átirányítják a tartalom iránt érdeklődő olvasókat a kiadók weboldalaira.
Spanyolországban és Németországban már totálisan megbukott ez a koncepció, a kiadók konkrétan a Google Hírek szolgáltatásból kívántak extra bevételt kicsikarni, még az ehhez szükséges helyi törvényeket is képesek voltak kilobbizni. A Google nem volt hajlandó fizetni, a spanyol piacon jogi okból inkább teljesen leállította a szolgáltatást, mire jelentősen visszaesett a helyi kiadványok olvasottsága. Németországban ugyan elérhető maradt a szolgáltatás, azonban a keresőcég kitette a pénzt követelő kiadók szűrét a Hírekből, mire azok a drámain visszaesett olvasottságokat látva visszakönyörögték magukat a hírgyűjtőbe, egyéni megegyezéssel eltekintettek a jogdíjak követelésétől.
(Forrás: TorrentFreak | Nyitókép: European People's Party)
