A plazma technológia már rég túljutott kezdeti nehézségein, a fejlesztők rég kiküszöbölték az egyedi gerjesztésű cellákból álló panel gyengeségeit, nem kell öregedéssel számolnunk és a fogyasztás sem sokkal nagyobb, mint egy LCD-nél. Hiába zengedeznek sokan az LCD győzelméről és a plazma haláláról, elég egyetlen pillantás, hogy belássuk, az utóbbi képminősége egy nagyságrenddel jobb. Általában is, de a Panasonic TX-P42ST60 esetében különösen.
Nem kell háttérvilágítási problémákkal, a filmvégi feliratok körül bohóckodó dinamikus kontraszttal és gyenge, szürkének ható feketékkel szembesülnünk, a Panasonic Infinite Black Pro paneljének natív kontrasztja egy nagyságrenddel jobb bármelyik LCD panelénél és beépített szűrő segít abban, hogy ne zavarják a látványt tükröződő külső fények. A mozgássimítás kihasználja az ezredmásodperces válaszidőket, a gyártó 2500hz Focused Field Drive néven hivatkozik technológiájára, mely valóban szebbé teszi a mozgásokat és a filmlejátszást. A standard felbontású anyagok átméretezése nagyon szép eredményt hoz. 3D módban – ha nem egyedül nézzük, akkor további aktív szemüvegeket kell vásárolnunk a tévéhez – eléggé megterheljük a beépített elektronikát ás a panelt, ilyenkor bizony észrevehetően csökken a képek és a mozgások részletessége.
Nem csalódtunk a Panasonic plazma panel képminőségében. Az előző évi ST50-es modellhez hasonlóan tökéletes feketék, nagy kontraszt, szép színek jellemzik a képet. Az ST60 mozgókép felbontása 1080 soros, természetesen ismeri a TrueCinema (24p) üzemmódot, de ha úgy tartja kedvünk, akkor bekapcsolhatjuk az igen jól dolgozó mozgássimítást is. Rengeteg használható kép- és hangbeállítási lehetőséget kapunk, a hang is erőteljes és tiszta. THX sablon sajnos nincs a lehetőségek között. Mindent összevetve nagyon jó 2D és használható 3D minőséget biztosít a tévé, de aki sok 3D filmet nézne, annak érdemes egy polccal feljebb kutakodnia.
Továbbra is elég jó médialejátszó dolgozik a készülékben, mely már nem a források között keresendő, hanem alkalmazássá lépett elő a SmartViera okostévé platform főmenüjében. A legtöbb formátummal és felirattal elboldogul, beleértve a népszerű MKV-t és annak belső hangsávjait és felirat sávjait. Stimmelnek a magyar ékezetek és a DTS hangsáv lejátszása sem jelent gondot.
Leginkább a mellékelt digitális toll és a megújult okostévé platform az, ami megkülönbözteti elődjétől az ST60-at. A vezeték nélküli, igen precízen pozícionálható stílussal közevetlenül a képernyőre rajzolhatunk az erre szolgáló Paint-szerű alkalmazásban, emellett – ha nem HDCP-védett a képforrás –, akkor kimerevíthetjük a mozgóképet és arra is jelölhetünk, jegyzetelhetünk. Ez egy kicsit ugyan üzleti hangulatú szolgáltatás, de gyermeki stílusú kezelőfelületen, úgy éreztük leginkább az otthoni szórakozást szolgálja. A toll elég pontos, de nem érzékeli sem a nyomás erősségét, sem a ceruza profiljának szögét. Beállíthatók a színek, a vastagság, válthatunk radír, toll és festővödör eszközök között, de nagyjából ennyi adatott.
Az alkalmazás kínálat nemzetközi szinten bőséges, ám a hazai elemek zömmel hiányoznak. Szembetűnő, letagadhatatlan újítás viszont a My Home Screen. Segítségével saját ízlésünkhöz szabható a kezdőképernyőnk, a számunkra fontos információkat így azonnal megkaphatjuk a widgetek révén.
