A gamer sajtót követők valószínűleg hallottak róla, hogy a múlt héten egy amerikai férfi képeket és videót osztott meg a Sony és Nintendo közös PlayStation játékkonzoljáról. A többség valószínűleg soha nem hallott erről az eszközről, amely nem meglepő annak fényében, hogy egyrészt negyed évszázados történetről van szó, másrészt pedig sosem került piacra a termék.
A titokzatos hangchip
A sztori 1988-ban kezdődött, mikor a Sony egyik mérnöke a Nintendo megbízásából titokban kifejlesztette az SNES (Super Nintendo Entertainment System) hangchipjét. A férfit Ken Kutaraginak hívják, de egyes körökben a PlayStation atyjaként is ismert. Persze a Sony vezetése bedühödött, mikor kiderült, hogy az egyik munkavállalója másnak dolgozik, majdnem kirúgták. Szerencsére a férfinek Norio Ohga ügyvezető igazgató személyében sikerült befolyásos támogatóra találnia. A kezdeti botrány után a vállalatok partnerségre léptek: a Sony hangchipjét beépítették az SNES-be, továbbá a Nintendo játszadozott egy CD-ROM meghajtót tartalmazó periféria ötletével. A fejlesztést a Sony szakembereire bízta.
A múlt héten előkerült Nintendo PlayStation önmagában nem egy teljesen új játékkonzol lett volna, csupán egy CD-ROM kiegészítő az SNES-hez, a szokásos cartridge nagy kapacitású alternatívája. Ettől függetlenül ha jól értjük a helyzetet, akkor Sony márkajelzéssel, egybeépítve is megvásárolható lett volna a két eszköz.
Sajnos a vállalatok közt idővel megromlott viszony, ugyanis az eredeti egyezség szerint a Sony megtarthatta volna magának az optikai lemezes perifériával kapcsolatos összes fontos szellemi tulajdont, ennek következtében a Sony elég sok licencdíjat látott volna fejlesztőktől és kiadóktól. Ez nem tetszett a Nintendónak, így titokban tárgyalódelegátust küldött a Philips-hez, hátha az hajlandó kedvezőbb feltételek mellett elkészíteni a CD-ROM perifériát. Sikerült is egyezségre jutni a holland céggel.
Az 1991-es Consumer Electronics Show keretében a Sony büszkén bejelentette a PlayStation perifériát. A vállalat legnagyobb megdöbbenésére röviddel később a Nintendo ugyanott közhírré tette, hogy Sony helyett a Philips fogja elkészíteni a kérdéses eszközt. Ezután a japán cégek újból megpróbáltak dűlőre jutni a problémás üzleti kérdésekben, ám végül a Sony elkaszálta az egész projektet. Addigra olyan 200 darab prototípus készült a PlayStationből, elrendelték ezek megsemmisítését. Nyilvánvalóan nem sikerült tökéletes munkát végezni.
A Nintendo és Philips végül nem sokra jutottak, az SNES soha nem kapta meg a bejelentett CD-ROM perifériát, sőt: még az utána következő Nintendo 64 is kártyákat használt. Ez volt a legnagyobb hátránya, ugyanis a már 3D-s grafika renderelésére is alkalmas játékkonzolhoz nem sikerült elég nagy kapacitású cartridge-eket előállítani, ráadásul általánosságban véve is nehéz volt dolgozni a technológiával. A Nintendo első optikai korongot használó konzolja a 2001-ben piacra kerül GameCube lett.
„Prepare for unforeseen consequences”
A Nintendóval kudarcba fulladt üzlet után, továbbá a korábbi állásponttal szöges ellentétben a Sony illetékeseit már érdekelte a játékkonzolos üzlet, így a cég belevágott az első saját termékének kifejlesztésébe. A PlayStation esetében a mérnökök már alapvetően 3D-s játékokban gondolkodtak, a hordozó médium pedig a kezdetektől fogva a CD volt. A termék Japánban 1994 végén, Észak-Amerikában és Európában pedig 1995 szeptemberében került piacra. A sikeréről elég annyit mondani, hogy a 10 éves életciklusa alatt világszerte 102 millió darabot adtak el belőle. A nagy ellenfél Nintendo 64 1996-2003 közt volt kapható, globálisan „csak” 33 millió darabot sikerült eladni belőle.
A most előkerült Nintendo PlayStation nem csak a gyűjtői értéke miatt egyedülálló. Valójában mindig is kérdéses volt, hogy egyáltalán mit lehetett volna kezdeni a perifériával, köszönhetően az SNES limitált számítási teljesítményének és memóriájának. A CD-ROM akkoriban végtelennek tűnő kapacitása talán semmit sem számított volna, ha fejlesztők egyéb technikai okokból nem tudták volna kihasználni azt.
Puszta spekuláció, de a periféria esetleges bukása talán elvette volna a Sony kedvét a játékiparba való beszállástól. A Nintendo zsugori üzletpolitikája viszont garantáltan és közvetlenül a kirobbanó sikerű PlayStation megalkotásához vezetett.
Ez a történet igazi csattanója: a Nintendo ármánykodása nélkül talán nem létezne a PlayStation.
