A zeneipar utóbbi olyan másfél évtizede egy totális katasztrófa volt, részben mivel a nagy kiadók vezetői egyszerűen arrogánsak voltak. Az ipar anyagi szempontból remekül működő üzleti modelleket alkalmazott, a vezetők pedig nem voltak hajlandóak tudomásul venni, hogy az informatikai megoldások fejlődésével és terjedésével elkezdtek megváltozni a közönség zenehallgatási szokásai. A Napster megjelenésével nem csak keresztes hadjáratot kellett volna indítaniuk az illegális internetes zenemegosztás ellen, de meg kellett volna vizsgálniuk, hogy egyáltalán miért lett népszerű az online letöltés és streamelés. A népszerűség elsőre is nyilvánvaló oka a Napster esetében természetesen a tartalom ingyenessége volt, ám zeneipar ordas hibát vétve teljesen figyelmen kívül hagyta a termék kényelmi faktorát.
Konokság és cinizmus
A zeneipar korábbi rendkívül profitábilis működése annak volt köszönhető, hogy a zenekiadóknak szinte teljes kontrolljuk volt a zene disztribúciója felett, az egész „ellátási láncot” a kényük-kedvük szerint alakíthatták. A digitális zeneterjesztéssel ennek vége lett, a régi üzleti modelljük mellett való hasztalan kardoskodással pedig csak azt érték el, hogy csúnyán elment mellettük a világ. Az iTunes által létrehozott klasszikus digitális zenevásárlás még hagyján, hiszen üzletileg az lényegében ugyanúgy kezelhető, mint a klasszikus bolti CD-árulás.
Az iparnak valójában a zenestreamelő szolgáltatások megjelenése tette be a kiskaput, hiszen ezek esetében az üzemeltetők profitra való törekvése mellett az infrastruktúra üzemeltetési költségei is jelentősek. Elméletben természetesen mindenki jól járhat a zenestreamelőkkel, de ehhez minden egyes szolgáltatás esetében megfelelő szintre kell skálázódnia az előfizetők számának. Árakat emelni nem lehet, hiszen egyrészt ádáz verseny dúl a piacon, másrészt a fogyasztók esetében megvan az a technikai és lélektani határ, amelyet elfogadhatónak tartanak.
A probléma részben orvosolható lenne azzal, hogy ha sikerülne kipaterolni a közvetítőket az ellátási láncból. Kissé nevetségesnek tűnik, hogy a komplett zeneiparban már csak a zenekiadók az egyetlenek, akik 2015-ben sem rendelkeznek semmilyen saját, versenyképes tartalomdisztribúciós platformmal. Pedig nem kellene egyenként készíteniük egyet, össze kellene fogniuk a közös cél érdekében. Miért csak akkor sikerül összefogniuk, mikor pereskedni kívánnak?
Kereszttűzben a Spotify
Az elmúlt hetekben elég sokat lehetett olvasni az informatikai sajtóban a zenestreamelés témakörében, főként mivel Jay-Z egy nagy showműsor keretében újraindította a tulajdonába került Tidal zenestreamelő szolgáltatást. A Tidal nem rendelkezik ingyenes verzióval (csak 30 napos próbaidőszak van), az érdekességét pedig az adja, hogy a normál 9,99 euró helyett havi 19,99 eurót fizetve CD-minőségben streameli a zenét. Jay-Z az előfizetők szerzése céljából még a zeneszeretők lelkiismeretére is megpróbált hatni, állítása szerint ugyanis a bevételből a lehető legtöbbet fizeti ki a zenekaroknak. Ez lejátszásonként nagyjából négyszer annyi pénz jelent, mint amennyit a Spotify fizet.
Ez az egyik legfájdalmasabb kritika a Spotify számára. A szolgáltatásnak jelenleg 60 millió felhasználója van, közülük 15 millió fizet elő a Premium csomagra. Az arányok ellenére a cég bevételének nagyobbik része (pontos számot nem közölt a vállalat) a fizetős felhasználóktól jön. Jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy a megjelenített reklámokon keresztül nem lehet a zenekiadók és zenészek által is elfogadhatónak tartott mennyiségű licencdíjat kitermelni. Fogy a kiadók és zenészek türelme: több licencdíjat várnak az ingyenes zenehallgatásból, különben ez nekik nem jó üzlet, lábon lövik saját magukat.
Jay-Z
A legújabb kapcsolódó fejlemény a témában, hogy az amerikai Igazságügyi Minisztérium (DOJ) és Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) vizsgálatot indítottak az Apple ellen, ugyanis a gyanú szerint a vállalat a saját Beats zenestreamelőjének heteken belül esedékes újraindítása előtt a zenekiadókon keresztül próbálja zsarolni többek közt a Spotify-t, hogy az törölje el az ingyenes zenestremelési opcióját. Az információk szerint az a terv, hogy a lépéssel csökkentsék a piaci versenyt, a Spotify-ból kiábrándult felhasználókat vonzzanak be az új szolgáltatásukba. Nyitott kérdés, hogy vajon a zenekiadóknak mennyire volt ellenükre a nyomásgyakorlás.
A zeneipar jelenlegi egyik legfontosabb megválaszolásra váró kérdése, hogy érdemes-e engedélyezni a zenestreamelő szolgáltatások számára az ingyenes zenehallgatási opciók nyújtását. Pénzügyi szempontból úgy tűnik, hogy a zenekiadók jobban járnának a tiltással, viszont nem lehet tudni, hogy a „kirúgott” ingyenes felhasználók mihez kezdenének. Ideális esetben előfizetnének egy prémium szolgáltatásra, azonban felettébb naiv lenne az hinni, hogy egy jókora táboruk nem térne vissza a klasszikus warezoláshoz. Abból pedig egyáltalán semmilyen pénzt sem látnak a kiadók és zenészek. Úgy tűnik, hogy az iparnak két rossz közül kell választania.
Mit gondoltok, haszont hoz vagy kárt okoz az ingyenes zenestreamelés?
