Az internetelérés tekintetében nem csak Magyarországon, de világszerte háromféle fogyasztó létezik: akinek technikai okokból nincs lehetősége az internet beköttetésére, aki relatíve rengeteget fizet a lassú internetért, továbbá aki olcsón kap nagy adatátviteli sebességű szolgáltatást. A nem elérhető, vagy drágán is lassú internet mára jelentős gazdasági és társadalmi problémává vált: megnehezíti az információhoz való hozzáférést és általános kommunikációt, negatív hatást gyakorol a gazdaság versenyképességére, mesterséges kiegyensúlyozatlanságot hoz a munkaerőpiacra.
Az internetkapcsolat ára és teljesítménye szempontjából elmaradott területeken alapvetően két okból nem történik előrelépés; ezek ugyan összefüggenek, de az adott helyzettől függően külön és egyszerre is jelen lehetnek. A legáltalánosabb probléma, hogy a szolgáltatóknak egész egyszerűen nem éri meg anyagilag a hálózatuk bővítése, ugyanis nem látnak rá reális esélyt, hogy belátható időn belül – ez lehet akár egy évtized is – megtérüljön a befektetésük.
A kettes számú alaphelyzet, hogy valamelyik cégnek már van az adott területen egy elavult hálózata, viszont a rivális szolgáltatók nem kívánnak befektetni az infrastruktúrájuk helyi elérhetővé tételébe, így konkurencia hiányában a meglévő vállalat sem mozdítja meg a kisujját. A netre feltétlenül szüksége van az előfizetőiknek, rivális szolgáltatóhoz nem mehetnek át, így nem kell a felhasználók számának csökkenésétől tartani. A gyorsabb szolgáltatás nyújtása várhatóan nem hozna az ISP számára a jelenleginél több profitot, a hálózatának modernizálása viszont sok pénzbe kerülne, így marad minden a régiben.
Néha be kell avatkozni
Az Európai Unió már jó ideje küzd a fentebb vázolt problémával, méghozzá az „Európa 2020” program keretében. A számos célkitűzés közül számunkra jelen esetben az a legérdekesebb, hogy a tervek szerint 2020-ra minden EU-s állampolgár számára elérhetővé kell tenni a legalább 30 Mbps letöltési sebességű internetet.
Ezen felül az illetékesek szeretnék, ha 5 év múlva az európai netezők fele 100+ Mbps sebességű kapcsolatot használna. A tervet piaci alapon kívánja megvalósítani az Unió, amely azt jelenti, hogy a meglévő netszolgáltatókkal együttműködve kívánják végrehajtani a szükséges fejlesztéseket, nem állami kézben lévő hálózatokkal tömnék be a lyukakat.
Obamának sem tetszik a helyzet
Az internet kapcsán már évek óta forrnak az indulatok az USA-ban, itthon inkább a hálózatsemlegesség miatti harcról lehetett hallani, egyébként részben Barack Obama nyomására hamarosan a fogyasztók számára pozitív kimenetellel zárulhat a háború. Az elnök nemrég a lassú netszolgáltatás ellen is felemelte a hangját: az EU törekvéseivel azonos módon minden amerikai számára gyors és megfizethető internettel kezdett kampányolni. Viszont az EU-tól eltérően inkább az állami kézben lévő netben látja a megoldást: utasításai alapján felül kell vizsgálni az USA tagállamaiban azon törvényeket, amelyek megakadályozzák, hogy városok saját hálózatokat építsenek ki a lakosok számára. Ilyen törvények az 52-ből 19 államban vannak, többek közt Kaliforniában, Floridában, Texasban és Washingtonban is kilobbiztak releváns jogszabályokat a netszolgáltatók.
Obama szerint be kell fűteni a magánkézben lévő szolgáltatók talpa alá, hogy azok hajlandóak legyenek végre befektetni a hálózatfejlesztésbe: ha ez normál piaci folyamatokkal nem megy, akkor államilag kell közbelépni, különben nem lesz kulturális és gazdasági előrelépés. A Fehér Ház hajlandó lenne államilag finanszírozott online és személyes technikai segítséget nyújtani a saját hálózatukat kiépíteni kívánó közösségeknek, csak teremtsék elő a beruházás költségét.
Ti hány netszolgáltató közül tudtok választani, milyen sebességgel és mennyi pénzért neteztek?
(Nyitókép: Marufish)
