A kisebb vezetékes hálózatot a múltban már kiépítettek talán személyesen is megtapasztalták, hogy a netkábelekkel sokkal több macera van, mint az ember elsőre gondolná. Az általuk esetlegesen megtapasztalt technikai akadályok azonban teljesen eltörpülnek, mikor azt nézzük, hogy milyen fejfájást okoz és anyagi befektetést jelent az internet kontinenseken átívelő működőképessé tétele. Teljesen természetesnek vesszük, hogy egy egyesült államokbeli szerverről működtetett webhelyet meglátogatva az másodpercek alatt betöltődik, noha egy fizikailag több ezer kilométerre lévő kiszolgáló küldi a számítógépünknek az adatokat. Mi kell ahhoz, hogy a macskás GIF megjelenjen a kijelzőnkön?
Óceán alatti kábelek
A földrészek közt alapvetően kétféle módon utazhatnak az információk: műholdakon keresztül, vagy óceán alatti kábelek segítségével. A műholdas internet nem olcsó mulatság, nem feltétlenül megbízható, nagy a késleltetése, ráadásul meglehetősen lassú is. Ennek fényében talán nem meglepő, hogy a földrészek közti internetforgalom 99 százaléka óceán alatti kábelek közreműködésével történik. Ezen a térképen szabadon megcsodálhatóak a nemzetközi kapcsolatot biztosító kábelek. Jelenleg összesen 299 darab van belőlük, az aktív vonalak mellett az idén működőképessé váló, továbbá az idén jó eséllyel finanszírozásra kerülőek is láthatóak.
A legtöbb modern óceán alatti kábel olyan terabit/másodperc átviteli sebességre képes, az átmérőjük mélységtől függően 17-69 milliméter (nagyobb mélység esetén alacsonyabb az átmérő), méterenként akár 10 kilogramm is lehet a súlyuk. Ezeket a kábeleket tipikusan nagy cégekből álló csoportok fektetik le, hiszen elképesztően drága a kiépítésük. Konkrét árakat nem egyszerű kideríteni, de annyi biztos, hogy például 2012-ben a Facebook 300 millió dollárt – mostani árfolyamon olyan 81,54 milliárd forintot – dobott bele az 55 terabites összkapacitású Asia Pacific Gateway kiépítésének büdzséjébe. Az APG esetében összesen 10 000 (csak megerősítésképp: tízezer) kilométernyi kábelről beszélünk, a hálózat Malajziát és Japánt köti össze.
Hogyan fektetik le a kábeleket?
Az adott kábel lefektetéséért felelős vállalat szakembereinek első feladata, hogy akár több hónapnyi munkával kijelölik a kábel nyomvonalát. Ilyenkor sok faktort figyelembe kell venniük, többek közt az óceán mélységét, domborzatát, az áramlásokat. Ha indulhat a műsor, akkor hatalmas hajókról egyszerűen leeresztik a kábelt az óceán fenekére. A sekélyebb vizeken előfordulhat, hogy a sérülésveszély miatt be kell temetni a kábelt. Ilyenkor a hajó először végighúz a medren egy kapaszerűséget, ebbe a vájatba fekszik bele a kábel. A betemetésről az áramlatok gondoskodnak.
Ha üzemzavar miatt javítani kell a kábelt, akkor elsőként diagnosztikai eszközökkel meg kell állapítani a probléma hozzávetőleges helyét, majd a javító hajónak egy speciális horog használatával fel kell húznia a kábelt.
Az angolul tudók itt olvashatnak a témában egy érdekes interjút egy mérnökkel, külön örömünkre szolgál, hogy egy hölgyről van szó. Ebből kiemelnénk pár érdekességet: egyes kábelek 8000 méteres mélységben találhatóak (körülbelül olyan mélyen, mint amilyen magas a Mount Everest), a lefektetendő kábel szimpla felcsévélése önmagában heteket vesz igénybe, a lefektetés pedig több hónapnyi munka.
(Nyitókép: N i c o l a)
