Az elmúlt nagyjából két évben egy számukra új vitára lettek figyelmesek az internetezők, amely jelenleg a netszolgáltatók, a fogyasztóvédők, továbbá az állami szervek közt zajlik. A hálózatsemlegesség körüli összecsapások minden netező számára fontosak, ugyanis döntően befolyásolják, hogy a netszolgáltatóknak (ISP) lehet-e bármilyen befolyásuk a netezők által fogyasztott tartalmak elérésébe.
Mit jelent a hálózatsemlegesség?
A hálózatsemlegesség azt az általános álláspontot tükrözi, miszerint minden interneten keresztül átmenő adatcsomag azonos prioritást élvez. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például a netszolgáltatónk önkényesen nem mondhatja azt, hogy a Youtube videomegosztó felől másodpercenként csak egy X mennyiségű adatmennyiséget fogadhatunk, amely tegyük fel nem lenne elég az 1080p-s videók zökkenőmentes lejátszásához. Az elv alapján a portáloktól mindig olyan sávszélességgel kell megkapnunk az adatokat, amely az előfizetett internetcsomagunk alapján jogosan elvárható. Természetesen senki sem vitatja, hogy időnként akadhatnak olyan pusztán technikai problémák, amely miatt ezt – remélhetően csak átmenetileg – lehetetlen megvalósítani.
(Fotó: Konrad Förstner)
Egyes netszolgáltatók több módon is vitatják a hálózatsemlegességet. Egyrészt megkérdőjelezik, hogy egyáltalán technikailag lehetséges-e maradéktalanul megfelelniük az ideálnak, hiszen elképesztően komplex hálózatokról beszélünk, ráadásul ha egy tartalomforrás valamilyen okból nem képes megfelelő sebességgel küldeni az adatokat, azzal ők nem tudnak mit kezdeni. A másik fő érvet az jelenti, hogy az elmúlt években drámaian emelkedett a hálózatuk adatforgalma, így a hálózatsemlegesség elvének (eddig Európpában többnyire hallgatólagos) betartása folyamatosan növekvő költségű beruházásokkal jár, amelyre a jelenlegi üzleti modelljük nincs felkészülve. Éppen ezért nem lenne rossz, ha időnként szabad kezet kapnának a sávszélességek tekintetében, mert különben előfordulhat, hogy emelniük kell az előfizetési díjaikat. Ez univerzálisan rossz lenne a meglévő előfizetőknek, továbbá ronthatná annak esélyét, hogy a jelenleg internet-előfizetéssel még nem rendelkezők fel tudjanak kapcsolódni a világhálóra.
Közmű, vagy nem?
A hálózatsemlegesség támogatói szerint az internet mostanra lényegében a vízzel és árammal azonos fontosságúvá vált, így konkrétan közműnek kellene nyilvánítani. Ezzel a mobil- és vezetékes netszolgáltatók nem értenek egyet, szerintük ugyanis a közműcégek ebben az irtózatos tempóban mozgó üzletágban nem lennének képesek elég gyorsan reagálni a piaci eseményekre. Ez rosszabb ügyfélszolgálathoz, stagnáló minőségű szolgáltatáshoz vezetne.
Aki bújt, aki nem bújhat
A vita harmadik nagy témáját az jelenti, hogy az ISP-k kitilthatnak-e teljes tartalomszolgáltatókat a hálózatukról? Erre remek példa, hogy a Skype nem használható több mobilszolgáltató 3G/4G hálózatán, ugyanis a szolgáltatók magyarázata szerint ez túl nagy terhelést jelent az infrastruktúrának. Természetesen látható, hogy a Skype használata egyes esetekben olcsóbb lehet a hagyományos hanghívásnál, amely érdeksérelmet jelenthet a szolgáltatók számára: a hálózatuk kiépítése óriási pénzbe került, a projekt megtérülési adatainak becslésekor pedig nem számítottak erre a kockázati tényezőre.
(Fotó: Ben Dalton)
A helyzet problémás: a szolgáltatók nem akarnak pénzt veszíteni, a Skype és társai viszont nem szeretnének fizetni a szolgáltatónak, inkább teljes vállszélességgel kiállnak a hálózatsemlegesség mellett. Ilyen körülmények közt van-e joguk az ISP-knek korlátozni a problémás netes szolgáltatásokat? Ki ítéli meg, hogy egy adott lépésük korrektnek tekinthető-e? Letiltás esetén vajon eleget tesznek-e a fogyasztókkal szembeni kötelezettségeiknek? Mi a helyzet akkor, ha az ISP egy saját szolgáltatásával rivális szolgáltatást tilt le? Sok a megválaszolandó kérdés.
Cikkünkben csak a hálózatsemlegességgel kapcsolatos legalapvetőbb kérdésekre és nézőpontokra világítottunk rá, azonban látható, hogy jelen esetben nagyon mély a nyúl ürege. Ti mit gondoltuk a hálózatsemlegességről?
(Nyitókép: Blaise Alleyne)