Magunk részéről hiába felelne meg egy életen át, ha képeinket monitoron, laptopon vagy a telefon kijelzőjén csodálhatnánk csak meg, nem mindenki forgatja nap mint nap ezeket az eszközöket. így időnként elkerülhetetlenül papírképekre van szükség. Az analóg fotózás korában egyértelmű volt a helyzet, hiszen mindenképpen fotókidolgozó laborba kellett adni a filmtekercseket. Ma több opció közül lehet választani: megoldhatjuk a kérdést otthoni nyomtatással, de nagy tételben olcsóbban kijöhetünk online rendeléssel – kérdés, hogy mikor melyik éri meg leginkább.
Fotó, gyere elő!
A „mibe kerül a fotónyomtatás” kérdésre legtöbben rávágnánk, hogy a kellékanyag és a papír ára vagy az előhívatott fotók egységára a válasz. Ez csak nagy ráhagyással igaz, a legdrágább ugyanis az, ha nem megfelelő nyomatot készítünk, készíttetünk, illetve ha nem tájékozódunk, mielőtt lépnénk. Nem árt tehát tudni, hogy milyen jellegzetességeikben térnek el az egyes technológiák, de azt sem, hogy milyen alapdíjakat és szállítási költségeket kell hozzáadnunk még a fotóelőhívás egységárához.
Táblázatunkban összeszedtük azokat a tipikus árakat, amik felmerülhetnek a különféle technológiák esetében. Úgy találtuk, hogy a legolcsóbban a fotóelőhívő szolgáltatókkal jöhetünk ki: egyszerűen a nagyüzemi megoldások jobban teljesítenek – ráadásul semmiféle nyomtatót nem kell vennünk. Általában ezek a szolgáltatók vagy a hagyományos vegyszeres előhívás digitális kiadását preferálják, vagy tintasugaras technológiával dolgoznak, a kisebb kioszkoknál előfordul a thermotranszferes eljárás is. A tintasugaras esetében környezetbarátabb a működés, mint a vegykonyhákban, hiszen csak vízalapú tintára van szükség. (Amúgy ne egy szokványos nyomtatóra gondoljunk, szaladgáló fejjel, hanem olyan professzionális, teljes oldalszélességű nyomtatófejekre, melyek mozdulatlanok, csak a papírt hajtja tovább alattuk a gép.)
Véleményünk szerint a tintasugaras rendszerek sokkal árnyaltabb fotókra képesek, azonban nem mennek 50 Ft alá egy 10×15 centiméteres kép esetében. A hőnyomtatók gyönyörű, szinte tetten érhetetlen átmeneteket alkotnak, ám szintén viszonylag drágán. Akárhogy is, a minőséggel valószínűleg elégedettek leszünk, bár nem mindig olyan mértékig világosítva látjuk viszont képeinket, mint képernyőn nézve.
Ha éppen útba esik, akkor az érdekesség kedvéért talán egyszer-egyszer felkeressük a fotólabort, de nyilván a legkényelmesebb otthonról, interneten rendelni. Azt gondolhatnánk, hogy időt is megtakarítunk azzal, ha másra bízzuk a nyomtatást. Ez csak részint igaz, hiszen mindenképpen elő kell készítenünk a nyomtatandókat és vagy USB kulcsra, lemezre másolni, vagy feltölteni interneten keresztül és beállítgatni a méreteket, példányszámokat. Ezután már nem sokat kell foglalkoznunk a kérdéssel, de végül is úgy 25 kép erejéig az otthoni tintasugaras nyomtatónk is magára hagyható a feladattal.
Ha saját munkánkat nem is sorolnánk feltétlenül a költségek közé, de a kiszállítás díját bizonyosan – hacsak nem engedik el a nagy példányszám miatt, érdemes kiküszöbölni személyes átvétellel. Arról nem is beszélve, milyen veszélyes betévedni egy jó kreatív fotólaborba, az ember könnyen elcsábul és rendel egy-két bögrét, pólót vagy hűtőmágnest – ezek otthoni módszerekkel nem egykönnyen készíthetők el.
Nem mellékes, hogy a táblázatban foglalt árakat nézve egyértelmű, hogy a jelentős árkülönbség miatt érdemes egyben és igen nagy tételben letudni a nyomtatást. (Sok helyen még alapdíjat is adnak a költségeinkhez, ha van merszünk csupán néhány tucat fotót rendelni..) Ha hamar összegyűlik 300 kép, akkor nekünk való ez az adagolás, de ha nem akarunk egy évet várni a következő rendeléssel, akkor érdemes más megoldás után nézni.
Otthoni, tintás
Ha a saját nyomtatót választjuk, akkor majdnem biztos, hogy drágábban állíthatunk elő fotókat, mint előhívó szolgáltatással, ugyanis a büdzsét terheli a készülék ára is. Cserébe akkor nyomtatunk, amikor csak akarunk, hiszen a készülék mindig kéznél van, és biztos, hogy senki nem teszi zsebre privát felvételeinket. Ha mindig csak néhány fotót szeretnénk kinyomtatni, akkor ez a legjobb megoldás, hiszen kis példányszámnál a macera és a magasabb egységár miatt nem éri meg a laborokhoz fordulni.
Sokan a nyomtatás magas költségeit a tintasugaras technológiával társítják, mert az első elérhető árú nyomtatók ezen a fronton jelentkeztek, és valóban drágán dolgoztak. Csakhogy azóta a technológia kiforrta magát – gondoljunk csak a 13-15 Ft-os színes dokumentum oldalköltséggel dolgozó üzleti tintásokra –, és a gyártók üzletpolitikája is fejlődőben van. Sokkal inkább érvényes szabály, hogy minél olcsóbb egy nyomtató, annál magasabb nyomtatási költségekre számíthatunk, nemcsak üzleti, de technológiai okokból is. Ugyanakkor teljesen felesleges csak azért méregdrága készüléket venni, hogy évente egy tucat képet elkészíthessünk „olcsón”, hiszen így többe kerülne a hús, mint a leves, ráadásul a fixfejes tintasugaras nyomtatók állásukban, karbantartáshoz is fogyasztanak tintát.
Ma már nagyon szép eredményt produkálnak a belépő, három színnel (CMY) nyomtató modellek is, legfeljebb a nagyon sötét és világos árnyalatok pontszórása kivehető, főleg a pigmenttintás modelleknél. Ezen úgy javíthatunk, hogy több alapszínt vetünk be, az öt alapszínű készülékek a sötét területek árnyalásában jobbak, míg a hat alapszínűek már a világos részek leheletnyi különbségeinek megjelenítésében is eredményesebbek. Ha jó bőrszíneket akarunk, akkor megéri hat patronban gondolkozni, ugyanakkor vegyük figyelembe, hogy a CMYK modellben dolgozó kétkazettás vagy négypatronos masinák dokumentumnyomtatásban is képesek helytállni, de a vízfestékbázisú tintákkal operáló fotóprinterek (csak ezek hatszínűek) nem.
Lézer- vagy hőnyomtató?
Léteznek ugyan fénykép minőségben dolgozó lézernyomtatók, nem is feltétlenül kimagaslóan drágák, azonban felépítésükben, papírkínálatukban nem a fotónyomtatáshoz, inkább exkluzív marketinganyagok előállításához tervezték őket. (Ha mégis lézerrel fotónyomtatnánk, akkor csak lézernyomtatóba tervezett papírt használjunk, a tintasugaras fotópapírok műanyag bevonata ugyanis beleolvadhat a készülékbe!) Aki tehát nem szeretne tintával dolgozni, annak gyakorlatilag a hőnyomtató marad.
Ezekhez a készülékekhez egységcsomagban kapható a festékanyagokat tartalmazó fóliakazetta és a speciális, más típusokkal nem helyettesíthető papír, így pontosan meg lehet mondani, a színhasználattól és tónustól függetlenül, hogy hány képre lesz elegendő egy adag. Sajnos a néhány tízezer forintos hőnyomtatók kellékei nem olcsók, viszont állás közben nem fogyasztanak és nem száradnak be, nagyon szép képeket készítenek, és a három szín mellé egy védőfólia is a képre kerül, amit áttetsző vízjelezésre is lehet használni - ezt más technológiával nemigen tudjuk így megoldani. Élességben viszont nem annyira jók, és persze csak és kizárólag fotónyomtatáshoz használhatók.
Mit kockáztatunk az alternatív kellékanyaggal?
Akár el is harmadolhatjuk költségeinket, ha alternatív kellékanyagokat használunk. Ha csak papírból vásárolunk az olcsóbb, nem márkás típusok közül, azzal legfeljebb a képek tartósságát veszélyeztetjük - megeshet, hogy az eredeti 50-100 helyett csupán néhány év lesz a fotók élettartama, aztán jön az erőteljes fakulás. (Hőnyomtatóba és lézernyomtatóba soha ne tegyünk alternatív fotópapírt, mert a készülék tönkremehet!)
Az alternatív tinta nem feltétlenül károsítja a nyomtatót, de nem is mindig ad jó eredményt. Eltérő szerkezetű és minőségű tinta használata jó esetben csak megfolyást vagy rosszabb képminőséget okoz, de előfordulhat az is, hogy eltömi a fúvókákat, ami a fixfejes nyomtatók esetében a nyomtató kidobását vonja maga után (a fejcsere megfizethetetlen, garancia ilyen esetben nincs). Vannak minőségi alternatív gyártók és szakavatott, igényes utántöltők is, de semmiképp se válasszunk találomra a polcról egy hipermarketben; tájékozódjunk, keressünk rá a neten, fórumokon és okuljunk mások tapasztalataiból. Üzleti használatra a késések, vesződségek és a szervizmunka elkerülése végett csak bevált kellékanyagokat javaslunk.
