Reneszánszukat élik az aktivitásmérő szenzorok, az apró viselhető eszközök kellő elszántsággal karöltve ténylegesen az egészségesebb életmód irányába terelhetik tulajdonosaikat. A csuklón hordható fitneszkarkötők gyártásába számos, a mobilpiacról is ismert nagyvállalat szállt be, melynek eredményeként viszonylag hamar komoly piaci verseny alakult ki ezen a páston. Az aktuális kínálatból pedig nem feltétlenül egyszerű előásni a hozzánk leginkább illő karperecet, ugyanis az alapvető monitorozófunkciókon kívül rengeteg extra közül választhatunk.
A szenzorokkal megrakott karkötők tulajdonságai között szinte kivétel nélkül megtaláljuk a lépésszámlálót, amely valamilyen vezeték nélküli kapcsolat (legtöbb esetben Bluetooth 4.0 LE) segítségével csatlakozik az okostelefonokon (vagy PC-n) található kiértékelő szoftverhez. Az aktivitás figyeléséhez az esetek nagy többségében hozzátartozik az alvás monitorozása is, az eszközből kinyert adatok segítségével pedig könnyen informálódhatunk mindennapos szokásainkról, és szükség esetén változtathatunk életvitelünkön. Tesztünkben kipróbáltuk a piac néhány vezető termékét annak érdekében, hogy kiderítsük, melyik a jelenleg kapható legjobb fitnesztracker.
Fitbit Flex
Listánk egyik legrégebbi, és ennek köszönhetően legtöbb eszközzel kompatibilis fitneszkarkötője a Flex, amely 2013-as piacra dobása óta töretlen népszerűségnek örvend. A pehelykönnyű csuklópánttal nyomon követhetjük mindennapi tevékenységünket, az eszközbe rejtett szenzorhalmaz folyamatosan figyeli még a legapróbb mozdulatunkat is. A tárolt adatokat androidos, iOS-es és Windows Phone-os készülékünkön a megfelelő alkalmazás telepítését (és az eszköz Bluetooth-os társítását) követően megtekinthetjük, sőt a Flex dobozában található speciális adapter segítségével akár még PC-hez is csatlakoztathatjuk a csuklópánt működéséért felelős magot, amely a Fitbit webes felületével kommunikálva egy szempillantás alatt végrehajtja adataink szinkronizálását. Megjelenítő híján az eszköz öt darab fehér fénnyel világító, notifikációs LED segítségével kommunikál a külvilággal, a fények felvillanása pedig az avatott szem számára információk egész tömkelegét hordozza magában.
A Flex kétféle üzemmódot kezel (nappali és éjszakai), melyek között a karkötő ütemes ütögetésével válthatunk (a váltás során az eszköz rezeg, a LED-ek pedig egymást követően többször felvillannak). Bár a készülék akkumulátora nem tűnik túlságosan izmosnak, normál használat mellett akár öt napon keresztül képes árammal ellátni a csuklópántot, sőt a viszonylag kis kapacitásnak köszönhetően a telep gyorsan fel is töltődik, így egy átlagos héten csupán egy-másfél órán keresztül lesz távol karunktól kedvencünk. A fitnesztracker egy apró memóriával is rendelkezik, mely akár hét napnyi adatot is képes tárolni, így szinkronizálás nélkül, önállóan is viszonylag hosszú ideig használható, ám ha szeretnénk elkerülni az esetleges adatvesztést, érdemes rendszeresen megosztani a felgyülemlett információkat valamely eszközünkkel. A Flex 30 ezer forint körüli ára elsőre talán riasztónak tűnhet, ám a hozzá kapott szolgáltatás bőven megéri ezt az árat.
Előny: Windows Phone-kompatibilitás, webes felület
Hátrány: kevés funkcióval rendelkező mobilalkalmazás
Polar Loop
A kifejezetten sportkiegészítők gyártására szakosodott Polar mérnökei egy egészen jól használható okos csuklópánt terveit álmodták és valósították meg, a végeredményként kapott Loop pedig egy vérbeli fitneszeszköztől elvárható funkcionalitással bír. A stílusos kialakítású fémcsattal kiegészített fitneszkarkötő a csomagból kibontva apró kozmetikázásra szorul, az eszköz ugyanis nem a legtöbb gyártó által preferált, tetszőleges csuklóméretre illeszthető kialakítást kapta meg, a készülék dobozában található méretes karperecet ugyanis egy olló segítségével kell csuklónkra illeszkedő méretűvé varázsolnunk (a pontos csuklókerület meghatározásában egy ajándék mérőszalag lesz segítségünkre). A készülék egy rejtett kijelző segítségével látja el információkkal a felhasználót, az 5×17 vörösen izzó LED-ből álló megjelenítőmátrix részletes tájékoztatásra képes. Aktiválásához nincs más teendőnk, mint megböknünk a szinte láthatatlan érintésérzékeny felületet, melynek hatására azonnal felvillan a karperec utoljára látogatott menüpontja.
Az eszköz az összegyűjtött adatokat Blutooth-kapcsolaton keresztül Androidot és iOS-t futtató készülékeinkkel képes megosztani, ám a csuklónkkal is érintkező mágneses töltőfelületén keresztül – a dobozába rejtett speciális USB-kábelnek köszönhetően – akár PC-s szinkronizálásra is képes (sőt az eszköz beüzemeléséhez mindenképp szükségünk lesz egy számítógépre). A Polar Flow névre hallgató mobilapplikáció mindössze aktivitásunk megjelenítésére képes, mely a webes felület közösségi funkciókkal teletűzdelt, részletes grafikonokat tartalmazó táblázataihoz képest meglehetősen szerény kialakításúnak tűnik. A készülék egyébként a cég által gyártott más szenzorokkal is képes kommunikálni, például a Polar szívritmus-monitorozó szíjak csatlakoztatásával közvetlenül a csuklópánton jeleníthetjük meg az aktivitás közben mért adatainkat.
Előny: alacsony fogyasztású megjelenítő, csatlakoztatható külső eszközök
Hátrány: méretre kell vágni, gyorsan merül
Samsung Galaxy Gear Fit
Kissé kilóg a klasszikus értelemben vett fitnesztrackerek sorából a Gear Fit, hiszen a kijelzővel szerelt modell már sokkal inkább az okosórára áhítozó felhasználókat próbálja mozgásra csábítani. A Samsung egy hajlított, 432×128 pixeles felbontással felvértezett, OLED-megjelenítőt szerelt a készülékbe, melyen a társított okostelefonok értesítései is gond nélkül megjelennek. A csuklópánt hivatalosan csak Samsung modellekkel hajlandó kommunikálni, ám külső applikáció segítségével szinte bármilyen androidos mobilhoz csatlakoztathatjuk. Ilyen esetekben az okosórás funkciók kerülnek előtérbe, mert a fitneszadatok kezeléséhez szükség van a dél-koreai gyártó készülékein futó SHealth applikációra. Az Gear Fit egyébként apró mérete ellenére komoly erőgépet rejt, a kijelző alatt egy kétmagos, 1 GHz-es processzort találhatunk 512 MB RAM társaságában, ami a viszonylag kis igényekkel rendelkező eszközön garantálja a folyamatos, akadásmentes működést.
A 210 mAh-s akkumulátorra már nem lehetnek ennyire büszkék a dél-koreai mérnökök, a kijelző folyamatos használatával a Gear Fit már két nap után képes töltőért esedezni. Az eszköz töltéséhez egyébként egy, a Gear Fit hátuljára pattintható adaptert használunk, ami a csatlakoztatást követően a rajta található microUSB-porton keresztül kapja, majd továbbítja a csuklópánt telepe felé az éltető energiát. A lépésszámláló mellett találunk még a csuklópánton egy gyroszenzort (amely automatikusan bekapcsolja a kijelzőt), valamint egy pulzusmérőt is, ezek a Samsung fitneszappjával karöltve folyamatosan mérik aktivitásunkat. Használat során észrevettük, hogy a Gear Fit a többi csuklópánttal összevetve néha lényegesen több lépést számlált, mint amit valóban megtettünk, sőt előfordult, hogy a buszon ülve is folyamatosan haladtunk az aznapra kijelölt lépésszámunk elérése felé.
Előny: okosóraként is használható, pulzusmérő szenzor
Hátrány: gyorsan merül, Samsung készülékekhez láncolt, drága
Sony Smart Band
Egyszerű külseje ellenére komoly képességekkel rendelkezik a Sony karkötője, egy részük pedig már túlmutat az alapvető fitneszfunkciókon. A gumírozott borításba egy könnyedén eltávolítható, szenzorokkal telepakolt mag lehel életet, amely az oldalán található három, fehér színnel világító LED, valamint a beépített rezgőmotor együttes munkájával kommunikál a felhasználóval. Az eszköz működtetéséhez mindenképpen szükségünk lesz egy 4.4-es Androidot futtató okostelefonra, illetve arra, hogy a kiválasztott készülék képes legyen kommunikálni a 4.0-s Bluetooth szabványú rádiójeleket küldő csuklópánttal. Amennyiben még egy NFC is található a csatlakoztatni kívánt okostelefonban, a karkötő megfelelő használatához szükséges alkalmazások telepítését is felpörgethetjük; a két eszköz összeérintésekor azonnal megnyílik a Play Áruház, és már tölthetjük is a karperec konfigurálásához szükséges applikációkat (NFC hiányában mindezt manuálisan kell elvégeznünk).
Egy gyors regisztrációt követően vehetjük használatba eszközünket, majd a SmartBand kezelőfelületéről könnyedén konfigurálhatjuk. Napi tevékenységünk a Lifelog nevű applikáció elindítását követően válik elérhetővé; szépen megszerkesztett grafikonokon folyamatosan informálódhatunk aktivitásunk/passzivitásunk mértékéről (az egyes tevékenységek apró karikák formájában jelennek meg a kijelzőn, és űzésük mértékének megfelelően egyre csak híznak). A fitnesztracker egy kapacitív érintőfelülettel is rendelkezik, melynek funkcióit (a Xiaomi eszközével ellentétben) tetszőleges alkalmazásokhoz rendelhetjük, segítségével pedig távolról vezérelhetjük médialejátszónkat, sőt még kameránkat is. A SmartBandben található 35 mAh-s akkumulátor egészen jól bírja a strapát, tesztünk során – viszonylag gyakori szinkronizálás mellett – csupán a negyedik nap közepén jutottunk el arra a pontra, amikor már nem volt hajlandó tovább működni.
Előny: eszközök távoli vezérlése, látványos applikáció
Hátrány: nincs PC-s szinkronizálási lehetőség
Xiaomi MiBand
Kína legismertebb gyártója, a Xiaomi is elkészítette saját fitneszkarperecét, MiBand néven elindítva világhódító útjára. A viselhető eszköz két részből áll, egy gumikarperecből, illetve a karkötő foglalatába illeszkedő aktivitásmérő szenzorból. Az apró érzékelő többek között három darab színes LED-et, vibroszenzort, egy 41 mAh-s akkumulátort és 4.0-s Bluetooth-chipet rejt magában. Az eszköz telepének lemerülése esetén a gumiborításból kiemelt szenzort csupán be kell helyeznünk a speciális töltőfoglalatba, majd egy USB-aljzathoz csatlakoztatva már tölthetjük is fitnesztrackerünk alumínium borítású szívét. Szerencsére ezt a rituálét meglehetősen ritkán kell végrehajtanunk, a MiBand mérsékeltebb használatával ugyanis akár 30 nap is eltelhet két töltés között (a lemerülési időt leginkább a szinkronizálások gyakorisága befolyásolja, mely a mobilapp elindítása során zajlik le).
A készülékhez tartozó alkalmazás hivatalos verziója – jelenleg Androidra és iOS-re érhető el – letisztult és könnyedén kezelhető felületet kapott, látványos grafikonokon jeleníti meg a csuklónkra erősített szenzorból kinyert adatokat. Sajnos a gyári applikáció telepítésével meglehetősen limitált hozzáférést kapunk a MiBand monitorozáson túlmutató képességeihez, az értesítések kezelése ugyanis kimerül a hívásokban; ha pedig nem Xiaomi készülékkel használjuk a karperecet, lemondhatunk a kapacitív érintőfelület képernyőfeloldó funkciójáról is. Szerencsére egy lelkes moddercsapat rászánta az időt az applikáció továbbfejlesztésére, így elérhető már egy olyan alkalmazás a MiBandhez, melynek segítségével vezérelhető az értesítések kezelése (a rezgés intenzitását és a LED-ek villogását is szabályozhatjuk), sőt magyar nyelvet is kapunk. Azonban hiába a rengeteg apró melléfogás a gyártó részéről, a készülék hazájában töretlen népszerűségnek örvend, hiszen eladási árával az összes fitneszcsuklópántot maga mögé utasítja.
Előny: olcsó, hosszú üzemidő
Hátrány: kiaknázatlan képességek, szegényes gyári applikáció
Összegzés
Nehéz győztest hirdetni a fitneszcsuklópántok versenyében, egy komolyabb áttekintést követően könnyedén észrevehetjük, hogy a számtalan, első ránézésre egyformának tűnő eszköz között hardveres és szoftveres téren is óriási a különbség. A tesztelt termékek esetén az alapvető monitorozófunkciók többé-kevésbé hibátlanul működtek, bár a Gear Fit kissé gyengébben teljesített ezen a téren a többi karperecnél. Ha pusztán a készülékek ár-érték aránya befolyásolná döntésünket, a Xiaomi MiBandje lenne a tökéletes választás, tízezer forint alatti áron hasonló tudású eszközt biztosan nem találunk. A kedvező árcímke és a brutális üzemidő pedig elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az applikációs hiányosságokat kompenzálják, aminek köszönhetően a MiBandet a PC World ajánlata díjjal jutalmaztuk.
A tesztgyőztes készülék címének elnyeréséért – nem túl meglepő módon – két alapvetően is fitneszkiegészítők gyártására szakosodott cég, a Polar és a Fitbit karperecei folytattak hatalmas versenyt. Vörösen világító kijelzőjének köszönhetően a Loop sokkal informatívabbnak bizonyult önálló használat során, mint a Flex, ám a készülék értékéből sokat elvesz, hogy a megfelelő használatához méretre kell vágni, így esélytelen, hogy egy eszközt akár többen is használjanak; míg a Fitbit karperecének dobozában egy kisebb méretű csuklópánt is helyet foglal, így bármikor kölcsönadhatjuk akár a gyerekeknek is. Érdemes ellenőrizni az akkumulátor állapotát, mielőtt elindulunk otthonról, nehogy meglepetés érjen minket, ugyanis mindkét eszköz feltöltéséhez egyedi kábelre van szükség. A végső döntés során sokat nyomott a latban, hogy a Flex a Windows Phone-okkal is képes kommunikálni, valamint az a tény, hogy a Fitbit viselhető eszköze tovább használható egyetlen töltéssel, mint a Loop (melyet két-három naponta tölteni kell), így a fitneszkarkötők királya cím a Fitbit csuklópántjához vándorol.
