Szabadidőnk egy részét otthonunkban zenehallgatással vagy filmnézéssel töltjük, amihez leggyakrabban kétcsatornás sztereó vagy többcsatornás házimozi-rendszereket használunk. Ezek árban és műszaki minőségben is rendkívül nagy változatosságot mutatnak, igényeink és lehetőségeink figyelembevételével választunk közülük. Egyvalami mindig állandó: a helyiség, ahol a kiszemelt rendszer üzemelni fog. A tapasztalatok szerint azonban a vásárlók sokszor rosszul helyezik el hangsugárzóikat az adott térben, így azok a későbbiekben úgy látják el feladatukat, hogy a felhasználó nem is sejti, mire lennének képesek valójában. Ilyenkor gyakran csalódnak, és az elégtelen hangzás okát rögtön a készülékben keresik, pedig nem biztos, hogy ott kell kutakodni. Az esetek egy részében ugyanis nem a rendszer a ludas, hanem részben a helyiségben, részben pedig magunkban kell keresnünk a hibát. A következőkben néhány tippet, trükköt szeretnénk megosztani az audiotechnika és akusztika világából merítve, amelyek alkalmazásával jobban kihasználhatjuk meglévő rendszereink tudását, és így saját életterünk, otthonunk minőségét is javíthatjuk.
Gondoljuk át a szoba berendezését
Korunk letisztult dizájnú belső terei vizuálisan tetszetősek ugyan, akusztikailag azonban igen rossz tulajdonságokkal rendelkeznek; ha ilyen helyiségben szeretnénk jó minőségben zenét hallgatni vagy filmet nézni, nehéz helyzetben vagyunk. Akik viszont egy kisebb könyvtárral rendelkeznek, és ezek a könyvek nyitott könyvespolcokon, szépen sorakoznak a falak mentén, az első sorból rajtolhatnak az ideális akusztika elérésének „versenyén”. A helyzet természetesen nem ennyire egyszerű, hiszen egy megmérettetést a pole pozícióból is el lehet veszteni, az akusztika viszont nem verseny, hanem a fizika egy összetett területe – ebből szeretnénk egy kis tudásszeletet átadni oly módon, hogy annak azonnal gyakorlati hasznát lássa az olvasó, aki hangrendszerének professzionális megszólalását tervezte megvalósítani.
Általánosan, bármilyen rendszerre vonatkoztatva a következőkre ügyeljünk:
A tér formája: Óvakodjunk a teljesen kocka alakú helyiségektől, ezekben a legrosszabb az akusztikai helyzet. Ha mégis ilyen szobánk van, akkor rakjuk meg bőven berendezési tárgyakkal, hangelnyelő anyagokkal és diffúz felületekkel.
Felületek: Negatív akusztikai hatása van a nagyméretű, kemény, sík felületeknek, például a csupasz falaknak, a hidegburkolatú padlónak, a mennyezetnek. Minél nagyobb egybefüggő sík felület található egy helyiségben, annál problémásabb az akusztika a visszaverődő hangok miatt.
Hangelnyelők: A nagyméretű sík és kemény felületeket meg kell törni hangelnyelő és/vagy ún. akusztikailag diffúz (az angol diffuse = szétárad szóból) felületekkel. Utóbbi a rá eső hangot többé-kevésbé véletlenszerűen szétszórja a térben. Hangelnyelő anyagok általában természetes szálas anyagokból készülnek: szőnyegek, faliszőnyegek (subák), vastag, nehéz függönyök, kárpitozott bútorok szivacsos ülőfelülettel. Diffúz (és részben elnyelő) felület lehet egy könyvekkel megrakott polc, a kisebb-nagyobb méretű berendezési tárgyak, székek, asztalok, dísztárgyak, vázák, virágok, szobrok stb.
Mély hangok: A mély hangok mennyiségét és minőségét a hangfalakon túl alapvetően a szoba méretei, valamint a hangsugárzók és a hallgatók elhelyezkedése együttesen befolyásolják. Ha egy hangsugárzót közel tolunk a falhoz, akkor több mély hangot hallunk, mint ha messze helyeznénk a faltól. Akkor kapjuk a legerősebb mélyeket, ha a szoba sarkaiba állítjuk hangsugárzóinkat,. Ez sok esetben már túlzás is lehet, csak kivételes esetekben alkalmazzuk. Ha elkezdünk sétálni a szobában, észrevehetjük, hogy változik a mély hangok mennyisége. Keressünk meg azt a pozíciót, ahol nincsenek túlsúlyban a mélyek. A közvetlenül a fal előtt elhelyezkedő ülőhely sem megfelelő, mert itt sok lesz a mély, és a hangzás balansza is megváltozik – általában rossz irányban. Ha ennek ellenére ragaszkodunk ehhez a koordinátához, legalább tegyünk valamilyen hangelnyelő anyagot a falra – szőnyeget, leginkább, esetleg rakjunk meg könyvekkel egy polcot.
Közép és magas hangok: A közép és magas hangok minőségére sokkal kevésbé van hatással a tér, mint a mély hangokéra. Ahogy korábban írtuk, törekedni kell a nagyméretű, sík felületek megtörésére, hogy ne jöhessenek létre káros visszhangok.
Hangsugárzók elhelyezése: A hallgatókhoz képest szimmetrikusan helyezzük el eszközeinket, illetve ne tegyünk a hangsugárzó és a -befogadó közé lehetőleg semmit. Minden tárgy – anyagának, méretének, felületének függvényében – gátolja a hanghullámok szabad áramlását.
Kétcsatornás rendszerek
A sztereó zenehallgatás ma már kevésbé gyakori; nem ülünk le operát vagy könnyűzenét hallgatni csak úgy, kizárólag a zenére figyelve. Ha mégis ezt tesszük, legyünk tisztában azzal, hogy az ideális zenehallgatási pozíció egy szűk helyre koncentrálódik, legalábbis ami a sztereó térélményt illeti; a teljes élményt csak egy ember tudja maradéktalanul átélni. Ahhoz, hogy a tökéletes sztereó hangzás megmutassa magát, a következőket érdemes szem előtt tartani. A két hangsugárzó és a zenehallgató személy egy egyenlő oldalú háromszöget zárjon be. Az igazán jó térhatás elérése érdekében törekedjünk a szimmetrikus elrendezésre, tehát a jobb és bal oldali sugárzók környezete azonos kialakítású legyen. Érdemes az oldalsó falaktól távolabb elhelyezni őket, a köztük lévő távolságot pedig igazítsuk a szoba méretéhez, miközben tartsuk be az egyenlő oldalú háromszög szabályt.
A hangsugárzók magasságának beállítására egyetlen szabály vonatkozik: a magashang-szórók legyenek kb. a fülünkkel egy pozícióban, amikor ülve zenét hallgatunk. Mögöttünk legyen elegendő hely, de ha lehet, ne a szoba közepén üljünk. Nem érdemes a szobát telezsúfolni a korábban említett hangelnyelő anyagokkal, kisebb sík felületek maradhatnak szabadon, a nagyobbakat pedig vegyesen hangelnyelő és diffúz elemekkel, tárgyakkal „kezeljük”. Egészen jó eredményt érhetünk el körben, a falak mentén elhelyezett könyvespolcokkal, mert azoknak hangelnyelő és diffúz hatásuk is van. Akik viszont ódzkodnak a berendezési tárgyaktól, könyvespolcoktól, vagyis a minimál dizájn hívei, azoknak nincs túl sok választásuk: speciálisan, saját enteriőrbe készített akusztikai elemeket kell alkalmazniuk úgy, hogy azok az akusztika javítása mellett ne borítsák fel a letisztult jelleget.
Házimozi sajátosságok
Egy házimozi-rendszer maradéktalan élvezetéhez nem véletlenül ajánlanak dedikált helyiséget. Ennek akusztikáját úgy alakítják ki (jobb esetben), hogy az teljes mértékben megfeleljen a kívánalmaknak. Ugyanakkor egy átlagos nappaliban sem lehetetlen a jó moziélmény megteremtése – a hangsugárzók optimális elhelyezése ebben az esetben is fontos. A hangfalakat a hallgatási pozícióktól egyenlő távolságokra kell állítani. Ha több, egymás mellett ülő ember élvezné a mozizást, akkor az összes hangsugárzót lehetőleg egy szintben, az emberek fülmagasságában kell elhelyezni. Ha viszont több sorban helyezkednek el a nézők, akkor célszerű a teljesen középen ülőhöz igazítani a magasságokat – ilyen esetben a hátsó (oldalsó) hangsugárzók picit magasabbra is kerülhetnek. Érdemes szimmetrikus elhelyezésre törekedni, a hangsugárzók közelében lehetőleg azonos környezet uralkodjon. A sub hangsugárzó megfelelő helyét próbálgatással célszerű megállapítani. Nem ajánlott viszont a szoba sarkába „rejteni”, mert a túláradó mély hangok kellemetlenné tehetik a hangélményt. Könnyebb helyzetben vagyunk, amennyiben csak egyetlen pozícióhoz kell beállítani a megfelelő mélyeket a sub tologatásával, mint ha négy-hat (vagy még több) résztvevő számára szeretnénk közel hasonló mély hangokat produkálni úgy, hogy a filmes hangeffektek minden ülőpozícióban közel azonosak. Ha fontos az, hogy több embernek is hasonlóan jó élményt nyújtsunk, akkor kicsit mélyebbre kell nyúlnunk a zsebünkbe, és több (kettő, maximum négy) sub hangsugárzót kell vásárolnunk, azokat megfelelően elhelyeznünk, beállítanunk. Ehhez azonban kérjük szakember segítségét.
